Higgyeztek az Ő prófétáinak - április 23 - KEDD - Józsué 6

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 24. fejezet 1380. nap

Pál "bizonyságot tőn a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus". Kimutatta az Ótestamentum alapján, hogy a próféciák és a zsidók várakozása szerint a Messiásnak Ábrahámtól és Dávidtól kellett származnia. Majd bebizonyította, hogy Jézus, Ábrahám pátriárkától és a királyi dalnoktól származott. Azután felolvasta a próféták bizonyságait a megígért Messiás jellemére és működésére vonatkozólag, valamint fogadtatását és az iránta tanúsított bánásmódot itt a földön. Azután pedig kimutatta, hogy ezek a jövendölések mind beteljesedtek Jézus életében, működésében és halálában.

Pál bebizonyította továbbá, hogy Krisztus azért jött, hogy elsősorban annak a népnek kínálja fel az üdvöt, amely várta a Messiás jövetelét, mint reménye beteljesedését és nemzeti léte értelmének koronáját. Ez a nép azonban, melynek életet akart adni, elvetette Őt és más vezetőt választott; vezetőt, kinek uralma a halált és végromlást jelentette. Igyekezett hallgatóival megértetni, hogy egyedül a bűnbánat mentheti meg a zsidó népet fenyegető végzetétől.

Rámutatott azon íráshelyek felőli tudatlanságukra, amelyek teljes megértésével annyira büszkélkedtek. Megfeddte világias gondolkozásukat, valamint rang-, cím és pompaszeretetüket, úgyszintén mérhetetlen önzésüket.

A Lélek erejével mondotta el azután Pál saját csodálatos megtérésének történetét; beszélt az ótestamentomi Írásokba vetett bizalmáról, melyek jövendölései a Názáreti Jézusban oly tökéletesen teljesedtek be. Ünnepélyes komolysággal beszélt; hallgatóinak fel kellett ismerni, hogy teljes szívéből szereti a megfeszített és feltámadott Krisztust. Látták, hogy gondolatainak központja: Krisztus, s hogy élete teljesen felolvad Ura életében. Szavai olyan mély hatást keltettek, hogy csak azok szívét nem érintették, kikben a legelkeseredettebb gyűlölet élt Krisztus vallása iránt.

Mindezek ellenére a korinthusi zsidók elzárkóztak az apostol világos bizonyítékai elől és vonakodtak továbbra is meghallgatni őt. Ugyanaz a lélek ébresztett most bennük haragot és gyűlöletet iránta, aki előbb már Krisztus megtagadására késztette őket. Ha Isten különös úton- módon meg nem védelmezi Pált, hogy folytathassa munkáját és hirdethesse az evangéliumot a pogányoknak, biztosan véget vetettek volna életének.

"Mikor pedig azok ellenszegülének és káromlásokat szólónak, ruháit megrázva, monda nékik: Véretek fejetekre; én tiszta vagyok: mostantól fogva a pogányokhoz megyek. És általmenvén onnét, méne egy Justus nevű, istenfélő ember házához, kinek háza szomszédos vala a zsinagógával".

Mai Bibliai szakasz: Józsué 6

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9+6&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9+6&version=NT-HU

Egy folyamatosan és egyértelműen nagyobb és nagyobb teret hódító jelenség tapasztalható egyes körökben, amelynek lényege, hogy minimalizálják azokat az elvárásokat, amelyeket Isten népére helyezett. Egyesek Isten kegyelmét olyan magasra emelik, ahol az üdvösség már-már egyetemesnek tűnik, azt mondván, hogy senki sem fog elkárhozni, mivel Isten túlságosan szereti teremtményeit ahhoz, hogy elpusztítsa őket.

De Isten parancsolatai magas követelményeket helyeznek elénk, és nekünk sosem szabad alábecsülnünk a Neki való engedelmességet, még akkor sem, ha követelményei nem tűnnek értelmesnek számunkra. A város körül való menetelés és a kiáltás nem fogják romba dönteni a várost, de az Isten parancsának való engedelmesség erőt szabadít fel bennünk és értünk, amely megszabadítja szívünket és életünket az ellenség szorításából és olyan győzelmet ad, amilyet saját erőnkkel soha nem tudnánk kivívni.

Willie Edward Hucks II  

 

194. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  24. fejezetéhez (április 21-27.).

Pál meglátta az evangéliumban rejlő lehetőséget, ami Korinthust illeti, amely nem csak Görögország, hanem az akkor ismert világ vezető városa volt. A jelentős akadályok ellenére, amelyek a sikeres evangelizálás útjába álltak Korinthusban, Pálnak sikerült egy missziós csapatot megszerveznie. Akvilát és Priszcillát vette maga mellé. A kifinomult érvek és a bölcselkedés helyett, amelyekkel Athénban élt, Pál elhatározta, hogy pusztán „Jézust, mégpedig, mint megfeszítettet” fogja prédikálni. Úgy vélte, a bűnösnek, amint megérti az Atya szeretetét, ami a Fia feláldozásában mutatkozik meg, változás áll be a szívében, és a világi emberek átalakulnak.

Pál azonban attól sem tartott, hogy bemutassa, mit is jelent a megfeszített és feltámadt Krisztus követőjének lenni. Helytelenítette a világiasságot, a hatalom, a társadalmi címek és a külsőségek szeretetét, miközben végig Jézusra mutatott, mint akiben beteljesedtek az ószövetségi írások. Isten maga meg is jelent Pálnak látomásban, hogy bátorítsa őt, hogy a kihívások dacára folytassa a korinthusbeli munkát, hiszen „nékem sok népem van ebben a városban”.

Érdekes módon Ellen White Korinthust fontos helyként nevezi meg, ahol Krisztushoz és az Ő igazságához vezérlő emlékoszlopokat kellett állítani, hiszen hatalmas kereskedelmi központ volt. A te országodban, ahol élsz, mely nagyvárosokban vannak „fő közlekedési útvonalak”, és hogyan tudnád támogatni a befolyásközpontokat Jézusért ezeken a helyeken?

Cindy Tutsch

nyugalmazott igazgatóhelyettes

Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba