2019. április 24., szerda

Higgyeztek az Ő prófétáinak - április 24 - SZERDA - Józsué 7


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 24. fejezet 1381. nap

Időközben Silós és Timótheus is megérkeztek Maczedóniából, hogy segítségére legyenek Pálnak; és ezután együtt munkálkodtak a pogányok között. Ezeknek is, miként a zsidóknak, Pál és munkatársai hirdették Krisztust, az elbukott emberiség Üdvözítőjét. A kereszt hírnökei kerültek minden bonyolult és hosszadalmas érvelést, s inkább a Világteremtő és a mindenség Uralkodójának tulajdonságairól prédikáltak. Szívük izzott Isten és Fia iránti szeretettől. Felszólították a pogányokat, hogy tekintsenek fel arra a mérhetetlen nagy áldozatra, melyet Isten hozott az emberiségért. Tudták, hogy akik sokáig tapogatóztak a pogányság sötétségében, azok vonzódni fognak az Üdvözítőhöz, mihelyt észreveszik a golgotai keresztről áradó világosságot. "És én, ha felemeltetem e földről" - mondotta az Üdvözítő - "mindeneket magamhoz vonzok". (Jón. 12, 32.)

Az evangélium korinthusi munkásai felismerték azokat a borzalmas veszélyeket, melyek azokat a lelkeket fenyegették, akikért fáradoztak. Miközben hirdették a Jézusban való igazságot, tudatában voltak a rájuk háruló felelősségnek. Üzenetük egyszerű és világos, de határozott volt: "Élet illata az életre, vagy a halálnak a halálra". És nemcsak szavaikban, hanem mindennapi életükben is az evangélium nyilvánult meg. Angyalok munkálkodtak együtt velük; Isten kegyelme és ereje mutatkozott meg sokak megtérésében. "Krispus pedig, a zsinagógának feje, hűn az Úrban egész házanépével egyben; a Korinthusbeliek közül is sokan hallván, hisznek vala és megkeresztelkedének vala."

Az a gyűlölet, amellyel a zsidók az apostolokra tekintettek, most még fokozódott. Krispus megtérése és megkeresztelkedése sem járult hozzá, hogy ezen konok ellenszegülőket meggyőzze, hanem arra szolgált, hogy őket még jobban elkeserítse. Miután nem voltak bizonyítékaik Pál prédikációinak cáfolására, csaláshoz és gonosz támadásokhoz folyamodtak. Káromolták az evangéliumot és Jézus nevét. Vak gyűlöletükben semmilyen kifejezés sem volt túl erős és semmilyen támadás sem volt elég aljas, hogy fel ne használták volna. Azt ugyan nem tudták letagadni, hogy Krisztus csodákat művelt, de azt nyíltan állították, hogy a Sátán ereje által vitte véghez. Hangoztatták azt is, hogy Pál, csodáit szintén így művelte.

Annak ellenére, hogy Pál bizonyos eredményt ért el Korinthusban, mégis az istentelenség olyan mértékű megnyilvánulása, aminőt itt látott és hallott ebben a romlott városban, majdnem teljesen elcsüggesztette. A pogányok között tapasztalt erkölcsi romlottság és a zsidók részéről elszenvedett megvetés és bántalom nagy lelki gyötrelmeket okozott neki. Ha azokra az emberekre tekintett, akiket ott látott, kételkedett abban, vajon bölcs dolog lenne- e Korinthusban gyülekezetet szervezni.

Amikor már azt tervezte, hogy a várost felcseréli más, megfelelőbb területtel és komolyan igyekezett kötelességét felismerni, az Úr megjelent neki látásban és így szólt hozzá: "Ne fél, hanem szólj és ne hallgass, mert én veled vagyok és senki sem támad reád, hogy neked ártson; mert nékem sok népem van ebben a városban". Pál tehát parancsnak tekintette, hogy Korinthusban maradjon és egyszersmind biztosítékul arra nézve, hogy az Úr gondoskodik az elvetett mag fejlődéséről is. Ezáltal megerősödött, felbátorodott, és újult buzgalommal, kitartással folytatta munkáját.

Mai Bibliai szakasz: Józsué 7

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

„Senki sem egy különálló sziget” – írta John Donne (1572-1631). Azt a tanulságot lehet levonni ebből a rövid kis idézetből, hogy egy ember meggondolatlan döntései és tettei nem csak önmagára, de másokra is negatív hatással vannak. Ákán önös érdekeit másoké fölé helyezte; ez a döntése harminchat katona életébe került és nagy szégyent hozott Isten ügyére.

Az önzés hatással van az emberi lélekre, és ebben a korban, amikor sokan a késleltetett jutalmazást betegségnek tartják, az emberek könnyen beleesnek abba a hibába, hogy racionalizálják saját döntéseiket annak érdekében, hogy megtehessenek bármit, amit csak akarnak, függetlenül attól, hogyan érint az másokat.

De az igazi megújulás és a Szentlélektől ihletett reformáció átalakítja a gondolatainkat, hogy Krisztus gondolatait tükrözzék. Ami bűnös természetemnek vonzó volt, ma már nem fontos. Végcélom az, hogy kedves legyek Istennek, aki engem megteremtett és áldás legyek másoknak, akik az én testvéreim Krisztusban.

Willie Edward Hucks II 
 
194. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  24. fejezetéhez (április 21-27.).

Pál meglátta az evangéliumban rejlő lehetőséget, ami Korinthust illeti, amely nem csak Görögország, hanem az akkor ismert világ vezető városa volt. A jelentős akadályok ellenére, amelyek a sikeres evangelizálás útjába álltak Korinthusban, Pálnak sikerült egy missziós csapatot megszerveznie. Akvilát és Priszcillát vette maga mellé. A kifinomult érvek és a bölcselkedés helyett, amelyekkel Athénban élt, Pál elhatározta, hogy pusztán „Jézust, mégpedig, mint megfeszítettet” fogja prédikálni. Úgy vélte, a bűnösnek, amint megérti az Atya szeretetét, ami a Fia feláldozásában mutatkozik meg, változás áll be a szívében, és a világi emberek átalakulnak.

Pál azonban attól sem tartott, hogy bemutassa, mit is jelent a megfeszített és feltámadt Krisztus követőjének lenni. Helytelenítette a világiasságot, a hatalom, a társadalmi címek és a külsőségek szeretetét, miközben végig Jézusra mutatott, mint akiben beteljesedtek az ószövetségi írások. Isten maga meg is jelent Pálnak látomásban, hogy bátorítsa őt, hogy a kihívások dacára folytassa a korinthusbeli munkát, hiszen „nékem sok népem van ebben a városban”.

Érdekes módon Ellen White Korinthust fontos helyként nevezi meg, ahol Krisztushoz és az Ő igazságához vezérlő emlékoszlopokat kellett állítani, hiszen hatalmas kereskedelmi központ volt. A te országodban, ahol élsz, mely nagyvárosokban vannak „fő közlekedési útvonalak”, és hogyan tudnád támogatni a befolyásközpontokat Jézusért ezeken a helyeken?

Cindy Tutsch
nyugalmazott igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet
Fordította: Gősi Csaba

1 megjegyzés: