2019. április 20., szombat

Higgyeztek az Ő prófétáinak - április 20 - SZOMBAT - Józsué 3


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 23. fejezet 1377. nap

Pál szavai az ismeret gazdag kincseit tárják a gyülekezet elé. Az adott körülmények között milyen könnyen mondhatott volna olyasvalamit, ami gőgös hallgatóit felingerli és nehézségeket szerez számára. Ha beszédében meggondolatlanul isteneiket és városuk nagy embereit támadja, az a veszély fenyegeti, hogy Szókratész sorsára jut. Azonban isteni szeretetből fakadó tapintattal igyekezett gondolataikat a pogány istenségektől óvatosan eltéríteni, amennyiben az igaz Istent nyilatkoztatta ki előttük, akit nem ismertek.

Ma is el kell juttatni a Szentírás igazságait a világ nagy embereihez, hogy választhassanak: vagy Isten törvényének engedelmeskednek, vagy a gonoszság fejedelmét szolgálják. Isten örök igazságokat tár eléjük - igazságokat, melyek bölccsé tesznek az üdvösségre; azonban nem kényszeríti őket, hogy elfogadják azokat. Ha ezektől elfordulnak, magukra hagyja őket, hogy saját cselekedeteik gyümölcseivel teljenek meg.

"Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje; mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcsességét és az értelmeseknek értelmét elvetem." "Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket, és a világ nemtelenest és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse." (1. Kor. 1, 18. 19. 27. 28.) A világ legkiválóbb férfiai napjainkban is elfordulnak ugyan a világosságtól, mert a világ saját bölcsességében nem ismeri el Istent; mindazáltal szolgái ragadjanak meg minden alkalmat, hogy velük az isteni igazságot közöljék. Egyesek mégis belátják majd tudatlanságukat az isteni dolgokban és alázatosan letelepszenek tanítványként a Mester lábaihoz.

Minden fáradozás, mellyel Isten munkatársai a felsőbb rétegekhez szándékoznak férkőzni, erős hitet igényel. A körülmények talán nem valami biztatók, de a legsötétebb órákban is hatol át világosság onnan felülről. Akik Istent szeretik és Néki szolgálnak, erejük napról napra megújul. A Mindenható értelmet ad nekik, hogy szándéka kivitelében ne tévedjenek. Vajha mindvégig megőriznék ezek a munkások bizalmukat és arra gondolnának, hogy Isten igazsága fényének világítania kell a sötétségben, mely világunkat körülveszi. Isten szolgálatában nincs helye kétségbeesésnek. Az Úrnak szentelt munkás hitének oly erősnek kell lennie, hogy az minden ránehezedő próbát kiálljon. Isten képes és készséges arra, hogy szolgáinak mindazt az erőt nyújtsa, amelyre szükségük van és annyi bölcsességgel ruházza fel őket, amennyit igényelnek. Sőt azokat, kik bizalmukat Belé helyezik, várakozásukon felül megsegíti.

Mai Bibliai szakasz: Józsué 3

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Isten vágyik arra, hogy csodákat tegyen értünk úgy személyesen, mint közösségi szinten, de ahhoz, hogy teljességében megtapasztaljuk hatalmát, együtt kell működnünk Vele. Az első dolog, amit meg kell tennünk az, hogy elismerjük törvénye szentségét és engedelmeskedünk neki. „Ha ... látjátok, ... akkor ti is kerekedjetek föl, és menjetek utána” (3. vers - új prot. ford.). Aztán oda is kell szentelnünk magunkat (5. vers). Meg kell tapasztalnunk lelkünk megtisztítását és szívünk odaszentelését. 

Amikor keressük Isten akaratát, és átéljük a megújulást és a reformációt, amelyet Isten szándéka, hogy megtapasztaljunk, látni fogjuk a csodákat, amelyeket nekünk tartogat (5. vers). A maga idejében és a maga módján Isten szabad hozzáférést biztosít minden áldásához, amelyeket vágyik nekünk adni. 

Willie Edward Hucks II  
 
193. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  23. fejezetéhez (április 14-20.).

A béreai zsidók elismerésben részesültek készségük miatt, hogy megvizsgálták az igazságokat, amelyeket Pál tanított. Előítélet nem hatott rájuk szemellenzőként, így az angyalok képesek voltak megvilágítani az elméjüket, és a szívükre hatni a számukra új igazságokkal. Milyen fontos tanulság ez számunkra!

A béreai és thesszalonikai evangelizációt követően Pál tovább utazott Athénba, a pogányság metropoliszába. Pált nem ijesztették meg a fényűzés, az oktatás és kultúra grandiózus központjai, amelyekkel találkozott, és szenvedélyesen Krisztust prédikálta az Areopáguson és a piacokon. Noha nem félt attól, hogy leleplezze az athéniak vallásának tévedéseit, Pál nem hagyta őket remény nélkül. A Szentlélek vezetésével Pál tapintatosan az „Ismeretlen Istenre” terelte a bálványimádó hallgatósága figyelmét, napvilágra hozván a menny Istenének természetét és küldetését.

Az Areopáguson állva nemrégiben eltűnődtem az előttem fekvő, hatalmas kiterjedésű városon. Ma csak kevés hetednapi adventista van Athénban, hogy tovább vigye a fáklyát, amelyet Pál nagy bátorsággal lángra lobbantott sok-sok évvel ezelőtt. Imádkozzunk, hogy Isten erősítse meg a szívüket! Bár a látszat ijesztőnek tűnhet, Isten igazságának még mindig ragyognia kell a sötétségben, amely beburkolja világunkat. „Isten szolgálatában nincs helye a kétségbeesésnek.”

Cindy Tutsch
nyugalmazott igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet
Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése