Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a
Próféták és királyok 2. fejezetéhez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 2. fejezet 546. nap
2.
A templom felszentelése
Dávid
régóta dédelgetett tervét - hogy templomot épít az Úrnak - Salamon bölcsen
valósította meg. Jeruzsálem hét éven át tele volt szorgos munkásokkal, akik
elegyengették a kiválasztott helyet, építették a roppant tartófalakat, és
lefektették a terjedelmes alapokat - "nagy és értékes köveket... faragott
kövek"-et, és a libanoni erdőkből hozott nehéz faanyagból építették a
nagyszerű templomot. (1Kir 5:31).
A fa- és
kőanyagok előkészítésével egy időben - amelyhez sok ezren adták erejüket -
szünet nélkül folyt a templom berendezésének készítése a Tírusból való Húrám, a
"hozzáértő és értelmes mester" irányításával, aki "az arany, az
ezüst, a réz, a vas, a kő, a fa, a piros és kék bíbor, a len és a karmazsin...
különféle... vésetek készítéséhez értett" (2Krón 2:13).
Mórija
hegyén "a templom építésekor már készen kifaragott kövekből építettek, sem
kalapácsnak, sem vésőnek, sem egyéb vasszerszámnak a zaja nem hallatszott"
(1Kir 6:7). A minta szerint, amelyet Dávid adott át fiának - készítették el a
gyönyörű berendezést, "az Isten háza összes felszerelését" (2Krón
4:19). Ez magában foglalja a füstölőoltárt, a szent kenyerek asztalát, a
gyertyatartót és a mécseket, valamint azokat az edényeket és eszközöket,
melyeket a papok használtak a szent helyen végzett szolgálatuk közben. Mindezek
"aranyból, mégpedig tiszta aranyból" (2Krón 4:21) készültek. A rézből
való felszereléseket - az égőáldozati oltárt, a nagy mosdómedencét, amelyet
tizenkét ökör tartott, a kisebb medencéket, sok más eszközzel együtt "a
Jordán környékén öntette ezeket a király az agyagos földben, Szukkót és Cerédá
között" (2Krón 4:17). Ezekből a berendezésekből sokat készítettek, hogy ne
legyen belőlük hiány.
Páratlanul
szép és utolérhetetlenül pompás volt az a fejedelmi épület, amelyet Salamon és
társai emeltek Isten és az istentiszteletek számára. A drágakövekkel díszített,
faragott cédrussal és csiszolt arannyal bélelt templomépület - amit pompás
utakkal átszelt tágas udvarok vettek körül - hímzett függönyeivel és díszes
berendezéseivel alkalmas szimbóluma volt Isten földi egyházának, amely
korszakokon át a mennyei minta szerint épült "arany"-hoz,
"ezüst"-höz, "drágakövek"-hez (1Kor 3:12) hasonlítható
anyagokból, "faragott oszlopok"-ból, "amilyenek a palotákban vannak"
(Zsolt 144:12). Ebben a lelki templomban Krisztus "a szegletkő",
akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az
Úrban.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 69
Hogyan kezeljük azokat a zsoltárokat,
amelyekben az ellenséget ilyen szemléletes módon átkozzák, Jézusnak ama felhívása
fényében, hogy szeressük az ellenfeleinket? (1) Alkalmazhatjuk Péter tanácsát,
aki azt írja, hogy néhány dolog a Bibliában nehezen érthető, és így ne is
törődjünk azzal; vagy (2) feltételezhetjük, hogy mivel a Bibliában vannak,
ihletettek és Istentől valók; illetve (3) tehetünk erőfeszítést azért, hogy
megértsük azokat.
Az Újszövetség írói többször idéztek ebből a
zsoltárból, mint bármelyik másikból, több részt Jézus életére alkalmazva. János
a 4. verset Jézus ellenfeleire alkalmazza, akik ok nélkül utálták Őt; a 9.
verset pedig a templom megtisztítására, amikor kihajította azokat, akik
megsértették Istent; míg a 21. vers az ellenség megvetését írja le, és azt,
ahogy ecettel kínálták meg a szomjúsága csillapítására. Mindezek után szinte
azt várnánk, hogy a zsoltár ezekkel a szavakkal folytatódik, „bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit
tesznek”, ehelyett átkot találunk. Dávid ezzel a kéréssel zárja a zsoltárt.
„Töröld ki őket az élők könyvéből!”
(29. vers)
Akkor tehát Jézus megbocsátó vagy Dávid átkozódó
hozzáállását sajátítsuk el a gúnyolóinkkal szemben? Mivel Dávid következő
zsoltára (Zsolt. 70) is tartalmaz átokkal kapcsolatos elemeket, holnap
folytatjuk!
Gordon Christo,
a Dél-ázsiai Divízió
titkára
76. heti
olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK
2. fejezetéhez (január
8-14.).
Hogy Eszter
történetét valóságosabbá tegyék, néhány évvel ezelőtt a Hanna-Barbera
rajzfilmstúdió három modern korbeli gyermeket utaztatott az ősi Perzsiába az
animációs filmjükben.
Ha mi is
hasonlóképpen visszamehetnénk az időben, és megtapasztalhatnánk Salamon
templomának felszentelését, minket is lenyűgözne az esemény és az épület is.
Hét éven keresztül a munkások, a mesteremberek, az események tervezői, a
király, az énekkarok és az építészek fáradhatatlanul azon dolgoztak, hogy
kiemelkedővé tegyék ezt az eseményt az emberek számára. A különféle nemzetek
gazdagon díszített ruhájú méltóságai, az éneklés, a pompa, a hangszeres zene, a
fennkölt művészet és kézművesség – semmi sem maradhatott el, ami a világegyetem
fenséges Istenét dicsérné.
Képzeld el, amint azt
figyeled, ahogyan Salamon karját az égnek emeli és megkéri Istent, hogy áldja
meg a hatalmas gyülekezetet! Mennyire ünnepélyes és lenyűgöző lehetett látni,
amint a tűz lejött a mennyből, és felemésztettei az égőáldozatot és áldozatokat
Salamon imájának végén!
Isten még most is
jelen van az ima órájában és helyszínén. Habár nem látunk tüzet leereszkedni az
égből az istentisztelet vagy a személyes imádságunk során, de annak érzékelése,
hogy Istenünk mennyire végtelenül nagyszerű, igaz istentiszteletre és imádatra
kell, hogy ösztönözzön minket.
Cindy Tutsch
Ellen G. White intézet nyugalmazott társigazgatója
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése