2017. február 14., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 14 - KEDD - Zsoltárok 106

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 7. fejezet 583. nap

A király merészen szembeszegült Istennel. Félretette rendelkezéseit. Vakmerő intézkedése nem maradhatott dorgálás nélkül. Éppen tömjént égetett a Bételben emelt idegen oltár felavatásakor, amikor megjelent előtte az Isten embere Júdából. Isten azért küldte, hogy ítéletet mondjon a királyra, amiért új istentiszteleti formát akart bevezetni. A próféta "ezt hirdette az Úr parancsára az oltárnál: Oltár! Oltár! Így szól az Úr: Egy fiú születik majd Dávid családjából, akinek Jósiás lesz a neve, ő majd föláldozza rajtad az áldozóhalmok papjait, akik most rajtad tömjéneznek, és emberi csontokat fognak elégetni rajtad!

Még azon a napon csodát is tett, és ezt mondta: Ez a csoda annak a bizonyítéka, hogy az Úr szólott: Íme, ez az oltár meghasad és kiömlik a rajta levő hamu." "Az oltár pedig meghasadt, és kiömlött a hamu az oltárról. Ez volt az a csoda, amelyet az Isten embere tett az Úr parancsára" (1Kir 13:2-3, 5).

Jeroboám ezt látva Istennel szembeni daccal telt el. Megpróbálta elhallgattatni az üzenet közvetítőjét. Dühösen "kinyújtotta a kezét... az oltár mellől", és ezt kiáltotta: "Fogjátok el őt!" Meggondolatlan tettét gyors megrovás követte. Jahve követe ellen kinyújtott keze azonnal tehetetlenné vált, "megbénult". Nem tudta visszahúzni.

A király rémülten könyörgött a prófétának, hogy járjon közbe érdekében Istennél. "Engeszteld ki Istenedet, az Urat, és imádkozzál értem, hogy visszahúzhassam a kezem! És Isten embere kiengesztelte az Urat, a király pedig vissza tudta húzni a kezét, és az olyan lett, mint azelőtt volt" (1Kir 13:4, 6).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 106

A 106. zsoltár bepillantást nyújt Izrael fiainak bűnbánatába és nemzeti bűnvallásába, amikor megújult szívvel ismerik el mindazt, amit az Úr tett addig értük, és az isteni dicsőség és kegyelem fényében értelmezik a történelmüket (Ez 36:1). Ekkor eszükbe jutnak a gonosz útjaik, és megváltozott szívvel látják a saját vétkeiket, hitetlenségüket és lázadásukat. Izrael vétkeinek sötét hátterével ellentétben, fényesen ragyog Isten dicsősége, és kiváltja a kezdő és befejező „Alleluját” (1. és 46. vers).

Izrael bűnvallása így szól, „Atyáinkkal együtt vétkeztünk”, mert bizonyos értelemben az izraeliták minden nemzedéke Egyiptomból jött ki (6. vers). Ez érvényes a saját kivonulásunkra is. Izrael – a régi, a mai és a jövendőbeli – romlott, bűnöző, gonoszul cselekvő, és kivágták volna Isten kegyelme és hűsége nélkül.

Hasonlítsd magadat Izraelhez. Hasonlóan cselekedtél? Emlékezz a lázadásodra a Vörös-tengernél, az egyiptomi húsos fazekak utáni zúgolódásodra, az Isten vezetői iránti féltékenységedre; és hajlottál arra, hogy Isten dicsőségét egy állat képmásának tiszteletére cseréld, vagy a Baál-Peornál kötött szövetségedre. Újra meg újra elfeledkeztél Istennek a megváltásért, a gondviselésért és a győzelemért végzett hatalmas munkájáról?

Valljuk meg ma a vétkeinket, és dicsőítsük Istent az Ő kegyelméért és hűségéért! Bízzunk a végső megváltásban a győzelem nemsokára elérkező napján, amikor Jézus eljön, és a nagy aratás minden nemzetnél bekövetkezik!

 Christoph Berger

81. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 7. fejezetéhez (február 12-18.).

Hatalmi harcok, hazugságok, csodás gyógyulás, beteljesülő halálos prófécia és egy hitehagyó király – úgy tűnhet, ezek mindannyian egy modernkori misztikus regény cselekményének részei, pedig ezek mind megtalálhatóak Jeroboám történetében. Ezt a sok ármánykodás látva felmerülhet bennünk a kérdés: hol van Isten ebben az elbeszélésben?

Jeroboám egy olyan uralkodó volt, aki az uralkodás hatalmát választotta az Istennek való hűség helyett. Bálványokat hozott létre a nép számára, hogy azokat imádják, és ezzel megerősítse a földi birodalmát, ahelyett, hogy Isten előtt igaz maradt volna. Ez a hitehagyás meghatározása: a hitnek a feladása. Isten mégis munkálkodott Izraelért. A szeretet Istene nem mondott le a választott népéről. Ellen White szerint még a „sötét években” is mindig voltak Istenhez hű emberek, és Isten továbbra is küldött „finom kérleléseket” a szolgáin keresztül. Sosem volt olyan időszak, amikor ne lettek volna olyan emberek, akik erősen kiálltak Isten mellett: ők a „maradék”.

Ugorjunk előre 2017-be. Olyan világban élünk, amelyikben látszólag a káosz és romlottság uralkodik, és elég egy pillantást vetni a hírekre, hogy egy újabb szörnyűséges atrocitásról értesüljünk. Míg látszólag tehetetlenek vagyunk, hogy megoldjuk a bűn problémáját ebben a világban, Isten azt kéri, hogy maradjunk hűségesek és igazak hozzá. Ahogy Ellen White szépen megfogalmazta: „Még a legsötétebb órákban is néhányan hűségesek maradnak mennyei Uralkodójukhoz.” Ez a végső látszólagos ellentmondás: míg Jeroboám elhagyta Istent, Isten egyáltalán nem, és soha nem is fogja elhagyni azokat az embereket, akik Őt választották.

Joy Muth Fackenthall   
Spanyol tanár és Biblia-oktató
PUC Prep, Angwin, CA USA

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése