2017. február 16., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 16 - CSÜTÖRTÖK - Zsoltárok 108

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 7. fejezet 585. nap

A próféta - miután átadta üzenetét - elindult, hogy visszatérjen Júdába, de Jeroboám így szólt hozzá: "Jöjj velem haza, egyél valamit, és ajándékot adok neked... Ha a palotád felét nekem adod, akkor sem megyek el veled; én ezen a helyen nem eszem kenyeret, és nem iszom vizet. Mert ilyen parancsot adott nekem az Úr: Ne egyél kenyeret, ne igyál vizet, és ne azon az úton térj vissza, amelyen mentél!" (1Kir 13:7-9)

Jó lett volna, ha a próféta kitart szándéka mellett, és késedelem nélkül visszatér Júdeába. Amikor a másik úton hazafelé ment, utolérte egy öregember, aki prófétának mondta magát, de félrevezette Isten emberét. Így szólt: "Én is olyan próféta vagyok, mint te, és egy angyal így szólt hozzám az Úr parancsára: Hozd vissza őt magaddal a házadhoz, hogy kenyeret egyék, és vizet igyék." Újra meg újra elmondta ezt a hazugságot; és addig hívta Isten emberét, amíg rávette a visszatérésre.

Mivel az igaz próféta letért a kötelesség útjáról, és ellenkező irányba indult, Isten megengedte, hogy vétkéért bűnhődjék. Mialatt ő és az, aki Bételbe visszahívta, együtt ültek az asztalnál, a Mindenható ihlette a hamis prófétát "...és így kiáltott az Isten emberének, aki Júdából jött: Így szól az Úr: Mivel ellene szegültél az Úr szavának, és nem tartottad meg azt a parancsot, amelyet Istened, az Úr adott neked... ezért holttested nem jut őseid sírjába!" (1Kir 13:18-22).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 108

A 108. zsoltár első versei egy dicsőítő énekre emlékeztetnek, amit gyakran énekeltünk a fiatalokkal. A zsoltáríró prófétai képben látja Izráel maradékának összegyűjtött és megváltott népét, amint az Urat dicsőíti.  Isten kegyelmének és hűséges szavatartásának ilyen végidei bemutatása a legnagyobb dicsőítést váltja ki, és az Ő felmagasztalását, aki bizonyítja, hogy méltó az ilyen felmagasztalásra megváltott és helyreállított népétől.

Dávid eltökélte az útirányt, és nem tért el attól. Az állhatatosság, a cél iránti rendíthetetlen ragaszkodás olyan jellemvonás, amit gyakorolnunk kell.

Ez a zsoltár az Úrhoz való hűségre bátorít minket, aki harcba száll értünk, ahogy annak idején az izraelitákért is tette, és megteszi ma is érted és értem. Amikor nincsen emberi segítség, az isteni siet megsegítésünkre. Amikor az emberekbe vetett bizalom megrendül, Isten gyermekei még erősebben kapaszkodnak az Örökkévaló karjába.

Mint az ő kiáltásuk, legyen a mi kiáltásunk is ma! „Istenünk, segíts meg minket a bajban, mert az emberi segítség hiábavaló.” Isten kegyelméből bátran cselekszünk, mert Ő eltapossa az ellenségünket. Légy nagyon bátor, és Ő harcolni fog érted!

Christoph Berger

81. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 7. fejezetéhez (február 12-18.).

Hatalmi harcok, hazugságok, csodás gyógyulás, beteljesülő halálos prófécia és egy hitehagyó király – úgy tűnhet, ezek mindannyian egy modernkori misztikus regény cselekményének részei, pedig ezek mind megtalálhatóak Jeroboám történetében. Ezt a sok ármánykodás látva felmerülhet bennünk a kérdés: hol van Isten ebben az elbeszélésben?

Jeroboám egy olyan uralkodó volt, aki az uralkodás hatalmát választotta az Istennek való hűség helyett. Bálványokat hozott létre a nép számára, hogy azokat imádják, és ezzel megerősítse a földi birodalmát, ahelyett, hogy Isten előtt igaz maradt volna. Ez a hitehagyás meghatározása: a hitnek a feladása. Isten mégis munkálkodott Izraelért. A szeretet Istene nem mondott le a választott népéről. Ellen White szerint még a „sötét években” is mindig voltak Istenhez hű emberek, és Isten továbbra is küldött „finom kérleléseket” a szolgáin keresztül. Sosem volt olyan időszak, amikor ne lettek volna olyan emberek, akik erősen kiálltak Isten mellett: ők a „maradék”.

Ugorjunk előre 2017-be. Olyan világban élünk, amelyikben látszólag a káosz és romlottság uralkodik, és elég egy pillantást vetni a hírekre, hogy egy újabb szörnyűséges atrocitásról értesüljünk. Míg látszólag tehetetlenek vagyunk, hogy megoldjuk a bűn problémáját ebben a világban, Isten azt kéri, hogy maradjunk hűségesek és igazak hozzá. Ahogy Ellen White szépen megfogalmazta: „Még a legsötétebb órákban is néhányan hűségesek maradnak mennyei Uralkodójukhoz.” Ez a végső látszólagos ellentmondás: míg Jeroboám elhagyta Istent, Isten egyáltalán nem, és soha nem is fogja elhagyni azokat az embereket, akik Őt választották.

Joy Muth Fackenthall   
Spanyol tanár és Biblia-oktató
PUC Prep, Angwin, CA USA

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése