Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 9. fejezetéhez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 9. fejezet 595. nap
9.
A tisbei Illés
Akháb korában Jordántól keletre, Gileád hegyei között élt
egy hívő, imádkozó ember, akinek rettenthetetlen szolgálata által akarta Isten
a hitehagyás gyors terjedését megállítani Izráelben. A tisbei Illés minden
neves várostól távol élt, nem töltött be semmilyen magas állást, de azzal a
biztos tudattal kezdte el a reá bízott munkát, hogy Isten elkészíti előtte az
utat, és gazdag eredményt ad neki. Szavából hit és erő áradt. Egész életét a
reformációs munkára szentelte. Beszéde kiáltó szó volt a pusztában, amellyel a
bűnt akarta feddni és a gonoszság áradatát visszafordítani. A bűn
ostorozójaként ment az emberekhez, de üzenete mégis Gileád balzsamát kínálta a
gyógyulásra vágyó bűnbeteg lelkeknek.
Illés szomorúan és felháborodva látta, hogy Izráel egyre
mélyebbre süllyed a hitehagyásban. Isten a múltban nagy dolgokat cselekedett
népéért. Megszabadította őket a szolgaságból, és "a pogányok országát adta
nekik, ...hogy megtartsák rendelkezéseit és megfogadják tanításait..."
(Zsolt 105:44-45). Jahve áldást hozó szándékáról azonban most majdnem elfeledkeztek.
A hitetlenség acélfalként állt a választott nép és erejének Forrása közé. Hegyi
magányából Illés megrendülve figyelte a hitehagyást. Gyötrődő lélekkel
könyörgött Istenhez, hogy állítsa meg gonosz útján az egykor kedvelt népet. Ha
szükséges, látogassa meg ítéletével, hogy a maga valóságában ismerjék fel a
mennytől való elpártolásukat. Illés megtérésüket szerette volna még mielőtt a
gonoszságban oly messzire jutnak, hogy az Urat teljes elpusztításukra ingerlik.
Isten meghallgatta Illés imáját. A sokszor elmondott
kérlelések, tiltakozások, dorgálások nem vezették megtérésre Izráelt. Eljött az
idő, amikor Isten az ítélet eszközeivel kellett, hogy hozzájuk szóljon. A
baál-imádók azt állították, hogy az ég kincsei - a harmat és eső - nem Jahvétól
származnak, hanem a természetben uralkodó erőktől; és hogy a föld a nap teremtő
energiája által hozza gazdag gyümölcsét.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
118
Ezt a hálaadó nemzeti
zsoltárt három szakaszra lehet osztani: (1) az 1-19. versről úgy vélekednek,
hogy az izraeliták énekelték menet közben, amikor a templomba zarándokoltak
áldozatot bemutatni vagy az ünnepekre; (2) a 20-28. vers egy párbeszéd azok között,
akik a templomban vannak, és akik épp megérkeztek; és végül a 29. vers egy
hatalmas kórus, amelyet az egész gyülekezet együtt énekel.
Izrael körül vad,
harcos népek laktak, akik el akarták foglalni földjüket, de ennek ellenére azok
az emberek, akik meg tudták tenni az utat, évente háromszor mindnyájan
elhagyták otthonaikat, hogy elmenjenek a gyülekezés helyére, a jeruzsálemi
templomba. Mi akadályozta meg ilyenkor ellenségeiket, hogy elfoglalják védtelen
otthonaikat? Isten megígérte, hogy népe oltalmazója lesz (2Móz 34:24).
Húsvétkor minden
jeruzsálemi ház nyitva állt a zarándokok számára. De ez nem volt elegendő.
Sátrakat állítottak a város minden szabad területén és a környező dombokon. A
húsvétot fennkölt és mély benyomást keltő hangulatban ünnepelték, hogy
visszaemlékezzenek az egyiptomi rabságból való szabadulásra, és előre
tekintsenek arra az áldozatra, amely meg fog szabadítani a bűn rabságából. A
húsvétot követte a kovásztalan kenyerek hét napos ünnepe. Ötven nappal az első
zsenge bemutatása után következett pünkösd, az aratás ünnepe. A hetedik
hónapban a sátoros ünnepet ülték meg, az év nagy gyülekezési ünnepét. Ez az
ünnep a nagy örvendezés alkalma volt, amely pontosan a nagy engesztelési nap
után következett, amikor bizonyosságot nyertek afelől, hogy bűneikről soha
többé nem lesz emlékezés. Ezeken az éves összejöveteleken az idősek és a
fiatalok bátorítást nyertek az Úr szolgálatára. Emberek az ország különböző
részeiről érősítették a köteléket egymással és Istennel. Ahogy Izrael ősei
csodálatos szabadulását, az egyiptomi kivonulást ünnepelte, ugyanúgy kell
nekünk is felidéznünk hálatelt szívvel azokat az eseményeket, amelyek által
Isten kihozott a sötétségből az Ő kegyelmének és igazságának csodálatos
világosságára.
A sátoros ünnep nem
csak az aratás ünnepe volt, hanem a múltra is emlékeztetett, amikor Isten
vezette népét a pusztában, de előre is mutatott, a végső begyűjtés napjára. Az
Úr el fogja küldeni aratóit, hogy összegyűjtsék a konkolyt kötegekben a tűzre,
illetve a búzát az Ő csűrébe. Akkor majd a bűnösök a bűnnel együtt
megsemmisülnek, és az egész világegyetemben minden teremtett lény együttes
öröméneklésben dicsőíti Istent.
„Uram, itt az életem,
hadd legyen teljesen a tiéd!” El tudnád ma mondani ezt az imát?
Jan
Harry Cabungcal
83. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 9. fejezetéhez (február 26 -
március 4.).
Illés a hit és ima
embere volt – ezek olyan tulajdonságok, amik szeretném, ha a saját életemet
jellemeznék. Feleségként és anyaként a szívem gyakran érez félelmet azokért,
akiket szeretek, de a félelem helyett az imához akarok fordulni. A Biblia
minden ígérete azért van, hogy megragadjuk, és én saját különleges versemként
ragadtam meg a 37. zsoltár 25. versét: „Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de
nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig
kenyérkéregetővé.” Bízhatok Istenben a szeretteimmel kapcsolatban.
Illésnek nem volt
különleges pozíciója az életben, se köztiszteletben álló munkája, se hivatali
pozíciója. Nem vágyott rá, hogy Isten különleges hírhozója legyen, de bizonyos
volt afelől, hogy Isten előkészíti számára az utat és sikert teremt számára,
bármit is kér tőle, hogy cselekedjen meg. Főállású anyaként, az én „állásomra”
nem tekintenek tisztelettel vagy presztízs rangként. A napjaimat gyakran a
főzés, takarítás és mosás tölti ki – olyan tevékenységek, amelyekre a legtöbben
másokat szeretnek felbérelni, ha csak tehetik. Azonban a tiszta otthon és az
egészséges ételek áldást jelenthetnek a családom részére, csak úgy mint a
barátoknak, akik meglátogatnak. Mindig eszembe jut, amikor ételt készítek vagy
rendet rakok, hogy Jézus számára főzök és takarítok. „És valamit tesztek,
lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek.” Kol. 3:23
Susan Menzmer
McDonald Hetednapi Adventista Gyülekezet
Tennessee USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése