2017. július 21., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 21 - PÉNTEK - Ézsaiás 62

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 32. fejezet 739. nap

Nem Habakuk volt az egyetlen, akivel Isten kinyilatkoztatást küldött a boldog reménységről és a jövő diadaláról éppúgy, mint korának megítéléséről. Jósiás uralkodása alatt az Úr világosan megjelentette Sofóniásnak a tartós hitehagyás következményeit, és felhívta az igaz egyház figyelmét a dicsőséges jövőre. Jövendölései, amelyek a Júdát fenyegető ítéletet hirdették meg, vonatkoznak a Krisztus második adventje idején élő, megtérni nem akaró világra is.

"Közel van az Úr nagy napja,
Közel van, igen hamar eljön.
Keserves hang hallatszik
az Úrnak napján,
kiáltozik akkor még a hős is!

Harag napja lesz az a nap,
nyomorúság és ínség napja,
pusztítás és pusztulás napja,
sötétség és ború napja,
felhő és homály napja,

kürtszó és riadó napja
az erős városok ellen
és a büszke bástyák ellen!" (Sof 1:14-16)

"Rémületbe ejtem az embereket, botorkálnak, mint a vakok, mert vétkeztek az Úr ellen. Kiömlik a vérük, mintha por lenne... Sem ezüstjük, sem aranyuk nem mentheti meg őket az Úr haragjának napján, amikor felindulásának tüzében elpusztítja az egész földet. Bizony, hamarosan végezni fog a föld összes lakójával!" (Sof 1:17-18).

"Szedd össze magad, szállj magadba
te szemérmetlen nép,
mielőtt bekövetkezik az ítélet,
mielőtt rátok tör
az Úr izzó haragja,
mielőtt rátok tör
az Úr haragjának napja!...

Keressétek az Urat mind,
akik alázatosan éltek a földön,
és teljesítitek a törvényt!
Törekedjetek az igazságra,
törekedjetek az alázatra,
talán oltalmat találtok
az Úr haragjának napján!" (Sof 2:1-3)

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 62

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Istennek fontos tervei voltak Jeruzsálemmel és Sionnal. Csodálatos ígéreteket tett rájuk vonatkozóan. Ez volt az a hely, ahova nevét helyezte; ezen a helyen állt az imádatának trónja a szentek szentjében, a templomon belül; erről a helyről tervezte kormányozni az országokat. Amikor Izrael, mint nemzet – még a száműzetés után is – végül elutasította Őt, és Jeruzsálem elpusztult, akkor Isten minden tervét és ígéretét a végidőben élő, maradék népre ruházta át, azokra, akik Krisztuséi, és ígéretei szerint örökösök (Gal 3:29). Ők a bűnbánók és alázatosak, akik az Ő igéit tisztelik (Ézs 66:2b). Egyen-egyenként és közösségileg ők lettek az Ő temploma – mini Jeruzsálemek –, dicsőség koronái az Ő tenyerén (3. vers). Most „Krisztus-követő” a nevük, ők a vőlegény társai (Ézs 61:10), aki változhatatlan, feltétel nélküli szeretettel szereti őket, egy férj „hesed”-ével (Ézs 54:5 és 54:10-ben e héber szó az el nem múló szeretetre utal – a ford.).

Mindig mélységesen megérintenek a mi Istennel való szeretetkapcsolatunkat jellemző, kölcsönös örömöt és boldogságot kifejező szavak. Milyen gyengéd, milyen mély, milyen mindent-átölelő ez az odaadás, amit Isten mindnyájunknak vágyik adni (pl.: Ézs 61:10, Zof 3:17)! Ahogy mi is Édesemnek vagy Kedvesemnek hívjuk szeretteinket, úgy Isten is különleges héber neveken szólítja a menyasszonyát: Hepziba (gyönyörűség), és Belula (vágyott és házas).

Ahogyan Isten Ádámot és Évát az újonnan teremtett világ őrzőivé tette, úgy tette Isten a szeretteit az Ő Új Királyságának felvigyázóivá. Ebben a házasságban teljes az elkötelezettség. Egyként dolgoznak közös céllal és hozzáállással. A mi mennyei Férjünk se nem szunnyad, se nem alszik (Zsolt 121:4), ahogyan a „feleség” sem. Ügyeletben vannak éjjel-nappal. Valójában nem hagyják egymást pihenni, sürgetik egymást, míg el nem érik a közös célt. Ezek az őrök, közbenjárók szüntelenül imádkoznak, elég merészek „nagy dolgokat” kérni. Szemük előtt az Úr kitűzött célja (8. vers) lebeg: „Jeruzsálemet” az Ő „dicséretének helyévé” tenni a földön (8. vers), hogy maguk is megbízhatóak legyenek, és Isten templomait mindenki számára biztonságos imádati helyekké tegyék (8. vers, Ézs 56:8).

Nekünk ki kell vonulnunk, utat kell készítenünk, embereket kell bátorítanunk, köveket kell eltávolítanunk az útból, és fel kell emelnünk a győzelem lobogóját, az igazságosság értékrendjét és Immánuel vérfoltos zászlaját minden nép fölé (10. vers). Aztán, mikor az advent előtti ítélet lezárult, a mi Megmentőnk visszatér, és magával hozza a jutalmat (11. vers). Micsoda nap lesz az! Mi, az Ő szent menyasszonya, az Úr megváltottai végre belépünk abba a mennyei városba, amit Isten alapított, tervezett és épített, mindazokkal együtt, akik a korszakokon át szerették Istent, és várták eljövetelét. Ott fogunk boldogan örökké élni a mi mennyei vőlegényünkkel! Ámen.

Aleta Bainbridge

103. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 32. fejezetéhez (július 16-22.).

Júda királyainak története igazán ösztönző lehet a szülők számára – ugyanakkor elkedvetlenítő is, hiszen a földbe döngöli az összes tankönyvet, ami a jó szülői készségekről szól. A királyság utolsó évtizedei cikcakkban ingadoztak a jó és rossz királyok közt. Akház gonosz volt, mégis ő volt az apja Ezékiásnak, aki egyike a legjobbaknak. Ellenbben, Ezékiás volt az apja Manassénak, aki a legrosszabb volt Júda királyai közül, és akinek a bűnei miatt Júda száműzetésbe került (2Királyok 24:3–4).

A saját számkivetettségében azonban Manassé végre hallgatott a prófétai dorgálásra. Megbánta bűneit, és amikor az Úr visszaállította őt a trónra, megkísérelte helyrehozni a korai éveiben tett gonoszságokat. Ez azonban nem segített a fián, Ámonon. És mégis, a gonosz Ámon volt az édesapja a jó Józsiásnak, Júda egyik legjobb királyának. A lajstrom szédítő: Akház (gonosz), Ezékiás (jó), Manassé (gonosz, majd jó), Ámon (gonosz), Józsiás (jó).

Kifizetődik-e, ha valakinek jó szülei vannak? Szeretnénk azt hinni, hogy így van. Azonban, ha valamilyen tragikus és ördögi terv folytán a gyermekeink letérnek a helyes útról, emlékeznünk kell rá, hogy Isten megbocsát. „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak” (Róma 8:1). Amennyiben pedig Isten kegyelméből a gyermekeink jók, hűségesek és szent életűek lesznek, Istené a dicsőség. Ahogy Pál írta a Korinthusbeliekhez: „Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?” (1Kor 4:7)

Alden Thompson
Walla Walla University USA
 Fordította: Gősi Csaba

1 megjegyzés:

  1. Roma 8.1.hez. Mit jelent az hogy Jézus Krisztusban vannak ??? Ezért nincs semmi kárhoztatásuk.???Erre a kérdésre keressük a választ a Bibliából. János leveleiböl találtuk meg a választ.1 Ján.3,6.Aki Ö benne marad egy sem esik bünbe a ki bünbe esik egy sem látta öt,sem nem ismerte Őt. A kérdés nyitott.Mit jelent tehát bünbe esni????

    VálaszTörlés