2018. szeptember 7., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 7 - PÉNTEK - 1 Péter 3


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 62. fejezet 1152. nap

A papok nagyon megörültek. Izrael eme vezetőinek megadatott a kiváltság, hogy elfogadják Krisztust Megváltójuknak, pénz, ár nélkül. Azonban visszautasították a drága ajándékot, melyet kényszerítő szeretetből, a leggyöngédebb lelkülettel ajánlottak fel nekik. Visszautasították az aranynál értékesebb üdvösség elfogadását, és Urukat harminc ezüstpénzért megvették.

Júdás addig melengette magában a telhetetlenséget, míg az jellemének minden jó vonása felett elhatalmasodott. Bosszantotta a Jézusnak tett felajánlás. Égette szívét az irigység, amiért a Megváltó a föld királyainak kijáró ajándékot kap. A szelencényi kenet áránál jóval kevesebbért elárulta Urát.

A tanítványok nem hasonlítottak Júdáshoz. Ők szerették a Megváltót. Azonban nem értékelték helyesen magasztos jellemét. Ha felismerték volna, mit tett érettük, érezték volna, hogy semmi sem pazarlás, amit neki nyújtanak. A keleti bölcsek, akik oly keveset tudtak Jézusról, jobban felmérték, hogy milyen tisztesség illeti Őt. Értékes ajándékokat hoztak a Megváltónak, és hódolattal hajoltak meg előtte, a kisded előtt, aki a bölcsőben feküdt egy istállóban.

Krisztus értékeli a szívből jövő figyelmesség kifejezéseit. Ha valaki jót tett Vele, példás udvariassággal áldotta meg a cselekvőt. Nem utasította vissza a legegyszerűbb virágot sem, melyet egy gyermek keze szakított le, és szeretetből ajánlott fel Neki. Elfogadta a gyerekek ajándékait, megáldotta az adományozókat, és nevüket felírta az élet könyvébe. A Szentírás úgy említi Mária tettét - Jézus felkenését - mint ami megkülönbözteti őt a többi Máriától. A Jézus iránti szeretet és tisztelet cselekedetei bizonyítják az Isten Fiába vetett hitet. A Szentlélek úgy említi, mint a nő Krisztus iránti hűségének bizonyítékait: "ha a szentek lábait mosta, ha a nyomorultakon segített, ha minden jó cselekedetben foglalatos vala" (lTim 5:10).

Krisztus örvendezett, hogy Mária őszintén kívánja cselekedni Urának akaratát. Elfogadta a tiszta érzelmek gazdagságát, amit a tanítványok nem tudtak és nem is akartak megérteni. Mária vágya, hogy ezt a szolgálatot megtehesse Uráért, Krisztus számára értékesebb volt a világ összes drága keneténél, mert kifejezte az asszony megbecsülését a világ Megváltója iránt. Krisztus szeretete kényszerítette őt. Krisztus jellemének páratlan kiválósága betöltötte lelkét. A kenet az adományozó szívét jelképezte. Külső megnyilvánulása volt annak a szeretetnek, melyet mennyei túláradó folyamok tápláltak.

Mária tette éppen azt a tanítást hordozta, melyre a tanítványoknak szükségük volt. Megmutatta, hogy Krisztusnak örömet szerezne, ha kifejeznék iránta érzett szeretetüket. Ő mindent jelentett számukra, és nem ismerték fel, hogy hamarosan elvétetik tőlük, és már nem ajánlhatják fel Neki nagy szeretetéért érzett hálájuk jeleit. A mennyei udvaroktól elválasztott, emberi életet élő Krisztus magányát sohasem értették meg, sem nem értékelték kellőképpen a tanítványok. Ő gyakran szomorkodott, mert tanítványaitól nem kapta meg azt, amit adniuk kellett volna. Tudta, hogy ha az Őt kísérő mennyei angyalok befolyása alatt állnának, ők sem találnának semmilyen ajándékot elég értékesnek szívük lelki érzelmeinek kifejezésére.

Későbbi felismeréseik sok olyan dolognak feltárták az igazi értelmét, amellyel kinyilváníthatták volna Jézus iránti szívbéli szeretetüket és hálájukat, amikor még Mellette voltak. Midőn Jézus már nem járt többé velük, valóban pásztor nélküli juhoknak érezték magukat, kezdték belátni, mennyi figyelmességet nyújthattak volna Neki, amivel örömet szerezhettek volna szívének. Nem Máriát vádolták már, hanem önmagukat. Ó, ha visszavonhatták volna bírálatukat, mellyel a szegényeket méltóbbnak ítélték az ajándékra, mint Krisztust! Fájón érezték a szemrehányást; amikor Uruk megtört testét vették le a keresztről.

Ugyanez az igény nyilvánvalóan jelen van a mi világunkban is manapság. Azonban kevesen értékelik teljesen, mit jelent Krisztus számukra. Ha ezt tennék, ha kifejeznék Mária nagy szeretetét, ingyen ajánlanák fel a felkenést. Nem tűnne tékozlásnak a drága olaj. Semmi sem tűnne túl költségesnek, hogy Krisztusnak adják, semmilyen önmegtagadás, önfeláldozás elviselése nem lenne túl nagy az Ő kedvéért.

A méltatlankodva kiejtett szavak: "Mire való ez a tékozlás?" (Mt 26:8) - élénken Krisztus elé rajzolták a valaha hozott legnagyobb áldozatot: Önmaga odaajándékozását az elveszett világért engesztelésként. Az Úr olyan bőkezűen bánt emberi családjával, hogy ne lehessen azt mondani, többet is tehetett volna. Jézus odaajándékozásával Isten az egész mennyet adta. Emberi szemszögből nézve az ilyen áldozat indokolatlan tékozlás. Az emberi okoskodás szerint az üdvösség egész terve a kegyelem és a javak tékozlása. Mindenütt önmegtagadással és teljes szívből hozott áldozattal találkozunk. Joggal tekinthet a mennyei sereg csodálkozva az emberi családra, mely visszautasítja, hogy felemeljék és elhalmozzák a Krisztusban megmutatkozó határtalan szeretettel. Joggal kiálthatnak fel: Mire ez a nagy tékozlás?

Az elveszett világért szerzett engesztelésnek azonban teljesnek, elégségesnek és tökéletesnek kellett lennie. Krisztus felajánlása túláradóan bőséges volt, minden Isten által teremtett lélekhez elér. Ezt nem lehet korlátozni, hogy ne lépje túl azok számát, akik elfogadják a nagy Ajándékot. Nem menekül meg minden ember, a megváltási terv mégsem pazarlás, mert nem teljesít mindent, amiről bőkezűsége gondoskodott.

Simont, a házigazdát is befolyásolta Júdás bírálata Mária ajándékát illetően, ezért meglepődött Jézus viselkedésén. Sérelem érte farizeusi büszkeségét. Tudta, hogy számos vendége bizalmatlanul, nemtetszéssel tekint Krisztusra. Simon így szólt szívében: "Ez, ha próféta volna, tudná ki és miféle asszony az, aki őt illeti: hogy bűnös" (Lk 7:39).

Krisztus Simont leprából gyógyította meg: élő halottat szabadított meg. Most Simon mégis megkérdőjelezte a Megváltó prófétaságát. Mivel Krisztus megengedte ennek a nőnek, hogy közeledjen hozzá, nem küldte el méltatlankodva, mint olyat, akinek bűnei túl nagyok a megbocsátásra, mivel nem mutatta ki, hogy látja bukott voltát, Simont kísértette a gondolat: Ő nem is próféta. Jézus semmit sem tud erről az asszonyról, aki olyan szabadon szolgálja - gondolta -, különben nem engedné, hogy megérintse.

Mai Bibliai szakasz: 1 Péter 3

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

A gyakorlati tanácsok sorát folytatva Péter a férjeket és feleségeket inti, hogy tiszteljék és szeressék egymást, „mint akik örököstársak az élet kegyelmében” (7. vers). A nők figyelmét arra hívja fel, hogy a krisztusi magatartás az, ami sokkal inkább vonzóvá teszi őket, mint a külsőségek és egyéb figyelemfelkeltő praktikák. Isten nem áldja meg azt a férjet sem, aki zsarnokként bánik feleségével és önző módon uralkodik felette.

Péter minden keresztényhez intézi felszólítását, hogy azonos lelkületben éljenek. A Hetednapi Adventista Bibliakommentár szerint a 8. versben szereplő egység nem egyformaságot jelent.  Mindazonáltal Péter elismeri, hogy előfordulhatnak nézetkülönbségek, ezért arra ösztönzi a hívőket, hogy szeressék egymást, udvariasan és együttérzően bánjanak egymással a viszálykodás, vagy csúfolódás helyett.

Egyeseket megzavarhatnak a 18-20. versek, arra gondolván, hogy Jézus, vagy Noé a pokolban lévő embereknek prédikálta az evangéliumot.  Krisztus valójában a Szentlélek által (19. vers) a bűn börtönében sínylődő embereknek (Zsolt 142:8.) hirdette a szabadulást.

Az egyik legnagyobb felelősségünk, amire Péter itt, a 15. versben buzdít minket: „Mindig legyetek készen megfelelni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. De szelídséggel, félelemmel és jó lelkiismerettel tegyétek!”

A Szentírás gondos, imádságos tanulmányozása, mellyel Isten akaratát kutatjuk, valamint a Szentlélektől kapott bölcsesség és tapintat nélkül lehetetlen eleget tenni ennek a felszólításnak.

                                                                Dr. Cindy Tutsch 

161. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  61-62. fejezeteihez (szeptember 2-8.).

Jézus szelíd gondoskodása simogatja a lelkemet.

Zákeus, Mária Magdolna, Simon és Júdás egy dolgon osztoztak: ez pedig a bűn és szégyen élete. Azonban az életük különböző dolgokról tett tanúbizonyságot kifelé: kettőt közülük becsületes és tisztességes polgárként tartott számon a nyilvánosság, míg ketten botrányos számkivetettek voltak, akiket a társadalom kivetett magából.

Nem számít, hogy a bűn külsőleg látható vagy belül elrejtett.  Nem számít, hogy a bűnös nyilvánosan elismert valaki vagy nyilvánosan megszégyenített. A belső és a külső bűn egyaránt sebhelyet hagy életünkön.

Jézus ismerte valamennyi egykori követőjének szívét. Egyszer sem ostorozta őket, amitől csak makacs ellenállással megkeményítették volna a szívüket. Ma sem szégyenít meg nyilvánosan senkit Jézus. Jézus tudja, hogy a megszégyenítés csak további leplezéshez és tagadáshoz vezet. Tudja, hogy a bűntudat eláraszthatja teljesen a lelket. Tudja, hogy a társadalom megszégyenítése csak mélyíti a szívekben lévő sebeket.

2015 végétől kezdve egyedül éltem, többnyire ágyhoz kötve neurológiai problémákkal, és teljes mértékig mások (barátok és idegenek) anyagi támogatásától függtem, amíg vártam a leszázalékolásom jóváhagyását. Előfordult, hogy segítséget kértem, ilyenkor sokféleképpen szégyenítettek meg. Amikor az emberek nem értik az utamat, olyankor kritizálnak, prédikálnak, megszégyenítenek, kegyetlen megjegyzéseket tesznek, vagy egész egyszerűen csak elsétálnak, ott hagyván a szívemet még jobban összetörve, mint amilyen sérült a testem.

Ha téged megszégyenítettek a bűn következményei vagy az élet kínzó problémáinak nem kívánt következményei, tudnod kell ezt az igazságot: kétezer évvel ezelőtt Jézus nem szégyenítette meg egyetlen egy követőjét sem. Nem sétált el egyiküktől sem, még Júdástól sem.

Bízz az Ő szívében. Ő sosem fog megszégyeníteni vagy elhagyni. Soha!

Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba

1 megjegyzés: