Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 8 - KEDD - Ézsaiás 18

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 2. fejezet 1882. nap

AZ IGAZI ORVOS-MISSZIONÁRIUS

2. fejezet (3. rész) – A szolgálat napjai  

Keresztelő János Heródes börtönéből - ahol a Megváltó működése láttán csalódva és kétségekkel vívódva figyelt és várt - elküldte két tanítványát ezzel az üzenettel:

"Te vagy-é az, aki eljövendő, vagy mást várjunk?" (Mt 11:3).

A Megváltó nem azonnal válaszolt a tanítványok kérdésére, akik csak álltak, és csodálkoztak Jézus hallgatásán, miközben a szenvedők folyvást jöttek hozzá. A nagy Orvos hangja behatolt a süket fülekbe. Egy szó, kezének egy érintése megnyitotta a vak szemeket, hogy meglássák a világosságot, a természet képeit, barátaik arcát és a Szabadítóét. Hangját meghallották a haldoklók, és egészségesen, újult erőre kapva álltak talpra. Bénult megszállottak engedelmeskedtek szavának; megszabadultak az őrültségtől, és imádták Őt. A nincstelen földművesek és egyéb kétkezi munkások, akiket a rabbik tisztátalannak tartva elkerültek, köré gyűltek, és Ő az örök életet hirdette nekik.

Így múlt el a nap, és János tanítványai mindent láttak és hallottak. Végül Jézus magához hívta őket, és meghagyta nekik, hogy mondják el Jánosnak, amit láttak és hallottak. Majd hozzátette: "Boldog, aki énbennem meg nem botránkozik" (6. v.). A tanítványok elvitték az üzenetet, és ez elég is volt.

János felidézte a Messiásról szóló jövendölést: "Fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást. Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és... megvigasztaljak minden gyászolót"  (Ésa 61:1-2). A Názáreti Jézus volt az, akiről ez az ígéret szólt. A szenvedő emberiségért végzett szolgálata istenségéről tanúskodott. Dicsősége mutatkozott meg abban, ahogy lehajolt hozzánk és osztozott alacsony sorsunkban.

Krisztus cselekedetei nemcsak messiási voltát igazolták, de megmutatták azt is, hogy országát hogyan fogja felállítani. János előtt feltárult ugyanaz az igazság, amelyet Illés is felismert a pusztában, amikor "nagy és erős szél... a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kősziklákat az Úr előtt; de az Úr nem vala abban a szélben. És a szél után földindulás lett; de az Úr nem volt a földindulásban sem"; és a tűz után az Úr halk, szelíd hangja szólt a prófétához (1Kir 19:11-12). Jézus tehát nem trónok és birodalmak megdöntésével, pompával és hivalkodással készült feladatát végrehajtani, hanem úgy, hogy irgalmas és önfeláldozó élete által szólt az emberi szívekhez.

Az Isten országa nem szemmel láthatóan jön el. Az Isten országa az Ige szelíd érvelése, a Szentlélek belülről ható munkája által, a lélek Istennel való közössége útján jön el, hiszen Isten az életet jelenti számára. A mennyek országának hatalma a Krisztus jellemének tökéletességére eljutott emberek lényében nyilvánul meg a legjobban.

Krisztus követőinek a világ világosságává kell lenniük; de Isten nem arra szólítja fel őket, hogy erejük megfeszítésével világítsanak. Ő nem helyesli a jóság látszatára való önelégült igyekezetet. Ő azt akarja, hogy lelkük átitatódjék a menny alapelveivel; és a világgal való kapcsolatukban tegyenek bizonyságot arról a világosságról, amely bennük van. Az élet minden területén megmutatkozó rendíthetetlen hűségük által világítanak 

Gazdagság, magas állás, költséges felszerelések, pazar épületek és berendezések nem lényeges kellékei Isten műve előhaladásának; az emberek dicséretét kiváltó és a hiúságot tápláló eredmények sem. A földi csillogásnak, bármennyire lenyűgöző is, nincs értéke Isten előtt, aki nem a láthatót és mulandót, hanem a láthatatlant és örökkévalót értékeli. Az előbbinek csak annyiban van értéke, amennyiben az utóbbit tükrözi. A legnagyszerűbb művészi alkotás szépsége sem mérhető össze a jellem szépségével, amely a lélekben munkálkodó Szentlélek gyümölcse.

Isten soha el nem múló gazdagsággal ruházta fel az embert akkor, amikor Fiát a világnak ajándékozta - olyan gazdagsággal, amelyhez képest a világ kezdete óta összegyűjtött emberi kincsek semmit sem érnek. Krisztus eljött a földre, és az örökkévalóságban felhalmozott szeretettel állt az emberek fiai elé. Ez az a kincs, amelyet a vele való kapcsolat útján kell megkapnunk, bemutatnunk és továbbadnunk.

Isten művében az emberi erőfeszítést csak odaszentelt, imádkozó élettel, a krisztusi kegyelem életet átformáló hatalmának megmutatásával lehet eredményessé tenni. Különböznünk kell a világtól, mert Isten reánk helyezte pecsétjét; mert bennünk kinyilatkoztatja saját szeretetét és jellemét. Megváltónk pedig befedez minket igazságával.

Amikor Isten kiválaszt embereket a szolgálatra, nem kérdezi, van-e földi gazdagságuk, műveltségük vagy szónoki képességük. Csupán ezt kérdezi: "Elég alázatosak-e ahhoz, hogy megtaníthatom őket utaimra? Rájuk bízhatom-e igémet? Képviselnek-e majd engem?" Isten minden embert csak annyira tud felhasználni, amennyire Lelkével betöltheti a lélek templomát. Isten csak az Ő képmását tükröző munkát fogadja el. Követőinek - megbízatásuk hitelesítéseként - magukon kell viselniük a menny örökkévaló alapelveinek kitörölhetetlen jegyeit.

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 18

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2018&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2018&version=NT-HU

Ebben a fejezetben Ézsaiás nemcsak Etiópiáról beszél, hanem az etióp folyókon túl élő népekről is (1. vers). Ézsaiás írásának idején az Etióp dinasztia hatodik évében járt, és hozzá tartozott Szomália, Szudán és a nyugat-afrikai területek, valószínűleg még az Afrika keleti partjainál húzódó, Etiópiától délre eső területek is.  Ezt a nemzetet nevezhetjük a „szárnysuhogás országának”, az egyiptomi gyökerű szavak eredeti jelentését figyelembe véve.

Ézsaiás a „hűséges”, „derék” nép és a jelenlegi gonosz ellentétét taglalja ebben a fejezetben, de ez a megkülönböztetés nem nemzetiségi hovatartozáson, vagy bőrszínen alapul. Ezek az Afrika partján élő népek papiruszhajón küldtek követeket más helyekre (2. vers). Magas, sima bőrű, hódító és félelmetes emberek voltak. Ézsaiás írása itt az ő korának történelmén túl  a földi történelem utolsó szakaszára, Krisztus második eljövetelére mutat rá: „A föld kerekségének minden lakói és a földnek lakosai meglássátok, mikor a hegyeken zászló emelkedik, és hallgassatok, ha kürt szól!” (3. vers – új prot. ford.). Igen, az egész föld hallani fogja a kürtszót, és Jézus visszajön!

Az Úr így szólt Ézsaiáshoz: „Nyugodtan nézem sátoromból.”  (a mennyei Szentélyből, 4. vers). Az esemény nyugalomban történik, mert a vizsgálati ítéletnek már vége és a kegyelem ajtaja már bezárult. Hűsítő fuvallat jelenik meg „az aratás hévségében” (4. vers). Ekkor, amikor a gonosz megértett az aratásra, az Úr csendes hallgatása a mennyei Szentélyben végetér, Ő „felkél”, és cselekszik (Dán 12:1-2). „Levágja a vesszőket metszőkésekkel, és a kacsokat eltávolítja és lemetszi” (5. vers). Mihály, a nagy fejedelem, azaz Krisztus úgy dönt, hogy elég volt. Második eljövetelekor nála lesz jutalma, és népe vele megy fel a biztonságos Sionba.  A gonoszok azonban „Mind otthagyatnak a hegyek madarainak és a föld állatainak” (6. vers).

Ez nemcsak Etiópiára és Afrika egyes részeire vonatkozik, hanem az egész gonosz földre. A gonoszokat megsemmisíti Krisztus jövetelének ragyogása (2Thessz 2:8), és vadállatok lakmároznak holttestükből.

Ézsaiás így szól: „Abban az időben…”(7a vers), vagyis a második eljövetel idején azok a magas, sima bőrű etióp és más afrikai népek „ajándékot viszek a seregek Urának”. Miért Ura (gazdája)? Mert angyalseregei élén jön. Bennem ez úgy él, hogy a megváltottak gyönyörű „hálaadó” éneket fognak énekelni Krisztus által elnyert üdvösségükért (7b vers), az ő ajándékuk ez a szép kórus zene. A mennyei Sion-hegyén, az új Jeruzsálemben a seregek Urának fog szólni az ének, aki ott lesz közöttük.

Drága Istenünk! Kérünk, segíts megszabadulnunk a világ más részein élő népekkel szembeni előítéleteinktől. Segíts bármilyen, másoktól való félelmünket a felismerésre változtatni, hogy ők is ajándékot fognak vinni az Üdvözítő Báránynak a mennyei Sion-hegyén. Add Urunk, hogy ott lehessünk és minden idők megváltottaival együtt részesei lehessünk ennek!  Ámen 

Koot van Wyk

266. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN   2. fejezetéhez (szeptember 6-12.).

A mi Megváltónk jó mintája volt a könyörületességnek, gyengédségnek és alázatosságnak, miközben önzetlenül szolgálta az emberiséget. Jézus mennyei Atyja dicsőségének jelképe volt, nem pedig a sajátjának. Amikor a kereszten szenvedett, egyszer sem tett csodát, hogy kedvezzen magának, és enyhítse kínszenvedéseit. Ez a fejezet egy régi fiatal, önkéntes misszionárius dalra emlékeztet: „ÖRÖM – Jézus elsőként, a többiek utána, te magad utoljára.” (Az angolban a kezdőbetűk az ÖRÖM szót adják ki.)

Amikor Jézus az emberek között élt, az emberiség iránt érzett szeretetet testesítette meg, amely nem, kor, faj és nyelv felett áll. Nemcsak testi és mentális betegségeket gyógyított, hanem enni adott az éhezőknek, és lehetővé tette, hogy a megfáradtak megpihenhessenek. Péter anyósának meggyógyítása során egy érintésre azonnal visszatért annak egészsége. Frissen szerzett elevenségével a Gyógyítóját és tanítványait szolgálta.

Krisztus szolgálatait egyszerűséggel teljesítette. Minthogy természetfeletti hatalommal rendelkezett, megsokszorozhatta volna a kenyeret levelekkel és kövekkel. Ő azonban a gyermek öt kenyerét és két halát választotta. Ő volt az élet kenyere; ők pedig emberek halászai lettek. Megparancsolta, hogy etessék meg a tömeget, és azzal látta el őket, ami már ott volt.

Krisztus elhordozta minden gyengeségünket. Az ő sebeivel gyógyulánk meg. Hát mi ne keljünk-e fel teljes erőbedobással, hogy a gyógyítónkat és Megváltónkat szolgáljuk? Mikor együttműködünk vele, ahogyan Ő tette az Atyjával, minden dicsőség Ő rá száll, hiszen mi csak az Ő keze és lába vagyunk.

Ruth Haamankuli

Egészségügyi szolgálatok igazgatója és gyülekezeti vén, Minnetonka Hetednapi Adventista Egyház, Minnesota

Fordította Gősi Csaba