2020. szeptember 15., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 15 - KEDD - Ézsaiás 25

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 3. fejezet 1889. nap

AZ IGAZI ORVOS-MISSZIONÁRIUS 

3. fejezet (3. rész) – A természetben – Istennel  

 Szolgálata során Jézus sokat volt a szabadban. Gyalog ment egyik helyről a másikra, és jórészt a szabad ég alatt tanított. Hogy tanítványait oktathassa, a kavargó várostól sokszor elhúzódott velük a békés földekre. Ez a környezet jobban illett tanításaihoz: az egyszerűség, a hit és az önmegtagadás leckéihez. A Galileai-tengertől nem messze, a hegyoldal árnyas fái között hívta el a Tizenkettőt apostolaiul. Itt mondta el a Hegyibeszédet is.

Krisztus szerette a kék ég alatt, a füvel borított domboldalon vagy a tóparti fövényen maga köré gyűjteni az embereket. Itt, keze alkotásai között, gondolataikat a mesterkéltről a természetesre tudta irányítani. A természet növekvő, bontakozó képeiben tárulkoztak ki országának alapelvei. S ahogy az emberek tekintetüket a hegyekre, Isten kezének csodálatos műveire emelték, értékes igazságokat tanulhattak meg. A mennyei Tanító tanításait a természet dolgai később elismételték nekik. Ettől lelkileg felemelkedtek, és szívük nyugalmat talált.

Jézus a vele dolgozó tanítványokat sokszor elbocsátotta egy kis időre, hogy meglátogathassák családjukat és pihenhessenek, de ők hiába igyekeztek Jézust elvonni munkájától. A Megváltó egész nap szolgált a hozzá forduló sokaságnak. Napszálltakor pedig vagy kora reggel kiment a hegyek templomába Atyjával beszélgetni.

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 25

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2025&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2025&version=NT-HU

Ézsaiás még nem fejezte be gondolatmenetét a végidőről. Utoljára sátánról, a menny kivetett népéről és a „börtönbe egybegyűjtött” földi uralkodókról beszél, akik a körülmények, illetve a sír foglyai lesznek egy évezredig, majd „sok napok után meglátogattatnak” amikor Isten végrehajtó ítélete során elpusztulnak (24:22). Utána az Úr „uralkodik Sion hegyén” (24:23).

Ézsaiás annyira izgatott, hogy mindjárt egy hálaimával nyitja a 25. fejezetet. Elmondja, hogy mennyire lenyűgözte őt Isten terve, mely öröktől fogva létezik (1. vers). Ézsaiás látta a világ városait, amint halmokká lesznek, az erődítmények romokká, és ezek a helyek nem léteznek többé, és sosem fognak újjáépülni (2. vers).

De az erősek dicsőíteni fogják az Urat még abban az időszakban, és még a pogány népek is el fogják ismerni az Urat és imádni fogják Őt (3. vers). Dániel 12:1-ben említett nyomorúság idején Isten lesz az „erőssége (...) a gyöngének, erőssége a szegénynek szorongásában; a szélvész ellen oltalom” és "árnyék a hévség ellen" (4. vers). Az Úr legyőzi a pogányokat, és elnémítja az éneküket (5. vers). Sionban pedig ünnepi lakomát tart a megváltottaknak (6. vers). Minden (megváltott) ember hivatalos az ünnepre és Ézsaiás látta mindazokat a jó dolgokat, melyek ott lesznek, például mustot, egyenesen a Teremtőtől.

Ez a feltámadás, amiről Dániel beszél (12:1-2). A feltámadottak érkezése a mennyei Sion hegyére az új Jeruzsálembe azt jelenti, hogy a halál eltöröltetett: „elveszti a halált örökre” (8. vers). A megmentettek a mennyben meg fogják keresni a szeretteiket, de ha nem találnak valakit, akkor a millenium alatt meg fogják érteni, hogy miért. És akkor Isten letörli a könnyeket (Jelenések 21:4). A Jelenések könyve 3. fejezetének 21. verse azt is kijelenti, hogy aki elfogadta a megváltást, „megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem.”

Nincs olyan földi király, aki megengedte volna, hogy a népéből bárki is a trónján ülhessen vele. De Jézus még az ünnepély előtt „népe gyalázatát eltávolítja az egész földről” (8. vers). Abban az időben a megváltottak ezt fogják mondani: „Ímé Istenünk, akit mi vártunk és aki megtart minket; ez az Úr, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!” (9. vers).

Az Úr keze ott fog nyugodni a hegyen (egyes próféták szerint a Sion hegyén). Ézsaiás körültekintett és látta, hogy Moáb népe megerősödött azokban a napokban, de ez a látványosság nem fog örökké tartani (10. vers). Az Úr le fogja dönteni Moáb büszkeségét és véget fog vetni a trükközésnek, melyel Moáb úgy elterjeszti a bűnt a földön, mint ahogy az úszó kitárja a karjait, mikor úszik (11. vers). Moáb városainak erődített falait lerontja, megalázza, a földre, porba dobja (12. vers). Jézus eljövetelekor a bűn minden formája eltöröltetik. Ézsaiás megemlíti még Lucifert és a követőit is: ők nem fognak létezni többé.

Szerető Istenünk! Ézsaiás vágyat ébreszt bennünk az iránt, hogy végre megszabadíts, és elvigyél bennünket magaddal, hogy részt vehessünk a csodálatos ünnepélyen, a Sion hegyén. Biztosíts minket, hogy ott leszünk azon a nagy eseményen! Ámen.

Koot van Wyk

267. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN   3. fejezetéhez (szeptember 13-19.).

Sosem sikerült legyőzzem az új helyektől való irracionális félelmemet. Néhány évvel ezelőtt, amikor a posztgraduális képzést kezdtem, újfent kikészített idegileg az első nap gondolata. Már azelőtt felébredtem, hogy az ébresztőórám csörgött volna. Elindultam, mint a dalban: „a kertben egyedül”. Dicsőítettem Istent, és megkértem a Szentlélek Istent, hogy adjon higgadtságot. Elöntött a túláradó béke, amint a kedvenc énekem sorait énekeltem: „Ő azt mondja nekem, nem vagyok egyedül…”

A csüggedtség az első kórházi napommal kapcsolatosan nem tartott sokáig. Azon a napon a Vizsgáló Bizottság éppen a műtőt ellenőrizte. Bejelentés nélkül érkeztek. Mivel mindenki maszkot visel a műtőben, engem véletlenül összetévesztettek, és a Vizsgáló Bizottság tagjának hittek. Az ebéd alatt a személyzet megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor beléptem az ebédlőbe. Épp azt vitatták meg, hogy az idei ellenőr mennyire nyugodt volt. Bár a maszkja fent volt, tudták, hogy mosolyog alatta. Én elmondtam nekik, hogy rám is mély benyomást tett a barátságosság a műtőben.

Ha Istennel kezdjük a napot, az áldást jelent annak is, aki ad, és annak is, aki kap. A biztató mosoly a maszkkal fedett arcon keresztül is látszani fog, még ezekben a furcsa időkben is, amikor maszkot kell viseljünk. A magányosak és a félők így fognak esedezni: „Doktor úr, nővér, amikor kimegy és elmegy a szobaablakom előtt, kérem, láthatnám a teljes mosolyát maszk nélkül?”

Ruth Haamankuli
Egészségügyi szolgálatok igazgatója és gyülekezeti vén, Minnetonka Hetednapi Adventista Egyház, Minnesota
Fordította Gősi Csaba
 

 


2 megjegyzés: