Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%2012&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%2012&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Ez a fejezet összefoglalja Izrael népe minden vívmányát, amelyet megvalósítottak először Mózes, majd Józsué vezetése alatt. Józsué hőstetteit követve arra kell emlékeznünk, hogy nem ő volt az egyetlen harcos, aki által Isten a győzelmet adta. Mielőtt Józsué lett, volt egy Mózes.
Ez a fejezet nem csak a legyőzött királyokat és az elfoglalt területeket sorolja fel, hanem azoknak a végét is látjuk, akik ellenálltak Istennek, és Izrael ellen harcoltak. Az engedelmesség nem volt mindig könnyű. A továbblépést jelentette a nagy akadályok ellenére is, tudva azt, hogy a vonakodás bukást és veszteséget eredményezhet. De Izrael történetét ebben az időben hosszútűrés és a rendületlen kitartás fémjelezte. Másrészről, a kánaániták megkeményítették magukat Istennek Izrael általi önkinyilatkoztatásával szemben, és ezt mondták: „kicsoda uralkodik fölöttünk?” és keservesen harcoltak egészen a végletekig, Isten és remény nélkül (SDA Bible Commentary [Hetednapi Adventista Bibliakommentár]. 2. kötet 236. oldal).
Mindig jó, ha arra gondolunk, hogy Izrael sikere nem nekik, hanem Istennek volt tulajdonítható, ugyanígy a mi sikereink sem a mieink, hanem az Istené, és azoknak a hátán és vállán épülnek fel, akik előttünk jártak; s akik utánunk jönnek, még nagyobb dolgokat tesznek majd, mint mi.
Willie Edward Hucks II
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 36-37. fejezet
37. fejezet – A MEGÜTÖTT KŐSZIKLA (5. rész)
Kétségtelen igazságossága és hűsége sem volt elegendő ahhoz Mózesnek, hogy elfordítsa magáról bűne megtorlását. Isten megbocsátotta a nép nagyobb vétkeit, de nem kezelhette úgy a vezetők bűneit, mint azokét, akiket éppen ők vezettek. Mózest minden más földön élő embernél jobban tisztelte és becsülte Isten. A dicsőségét is kijelentette néki és törvényeit is Mózes útján közölte Izraellel. Az a tény azonban, hogy Mózes ilyen nagy világossággal és ismerettel rendelkezett, csak még súlyosabbá tette bűnét. A múltban gyakorolt hűség nem engeszteli meg Istent egyetlen egy bűnös cselekedetért sem. Isten minél nagyobb világossággal és kiváltsággal ajándékoz meg valakit, annak annál nagyobb a felelőssége, annál súlyosabbak a kudarcai és fájdalmasabbak a büntetései.
Mózes nem valami nagy bűntény elkövetésében volt vétkes, ha emberi szempontból nézzük és mérlegeljük az ügyet. Mózes bűne egyike volt a megszokott eseteknek. A zsoltáríró azt mondja, hogy "[...] gondtalanul szólt ajkaival" (Zsolt 106:33). Emberi megítélés szerint ez csekély vétségnek látszhat. Isten azonban szigorúan foglalkozik ezzel a bűnnel leghűségesebb és legmegbecsültebb szolgája esetében és nem bocsátja meg ezt a bűnt másoknak sem. Az önfelmagasztalás lelkülete és hajlamunk testvéreink elítélésére nem kedvesek Isten előtt. Azok, akik belemerülnek ezekbe a gonoszságokba, kétségbe vonják Isten minden munkáját és mentséget adnak a kételkedőknek a hitetlenségre. Minél fontosabb valakinek az állása, a beosztása, és minél nagyobb a befolyása, annál nagyobb szüksége van a türelem és az alázatosság gyakorlására.
Ha Isten gyermekeit, különösképpen azokat, akik felelős állásban dolgoznak, rá lehet venni arra, hogy maguk számára szerezzék meg azt a dicsőséget, amely egyedül Istent illeti, akkor Sátán örvendezik és ujjong. Győzelmet aratott. Maga Sátán is így bukott el. Mások megkísértésében ebben a legeredményesebb, így buktatja el és teszi tönkre a legtöbb embert. Isten elővigyázatossá tesz bennünket Sátán eszközeivel és fogásaival szemben: azért sok leckét ad szavában, hogy megóvjon az önfelmagasztalás veszedelmétől. Természetünknek nincs semmiféle olyan indítéka, elménknek olyan képessége vagy szívünknek olyan hajlandósága, amelynek ne lenne pillanatról pillanatra szüksége Isten Lelkének ellenőrzésére, felügyeletére és kormányzására. Nincs olyan áldás, amellyel Isten ne ajándékozná meg az embert és nincs olyan próbatétel, amelynek megtapasztalását Isten meg ne engedné. Sátán azonban mindkettőt csak azért ragadja meg, hogy megkísértse, zaklassa és elpusztítsa az ember lelkét. Azért bármilyen nagy legyen is valakinek a lelki világossága, bármilyen nagymértékben élvezze is Isten kegyelmét és áldását, törekedjék arra, hogy alázatosan járjon az Úr előtt, és hittel arra kérje őt, irányítsa minden gondolatát és minden szándékát ellenőrizze.
Mindazok, akik vallást tesznek kegyességükről, a legszentebb elkötelezettséggel őrködjenek lelkük felett és gyakorolják az önfegyelmet, különösképpen akkor, amikor leginkább ingerlik őket. A Mózesre helyezett teher igen nagy volt. Kevés embert próbálta meg olyan keményen az élet, mint őt, de mindez nem lehetett mentség bűnére. Isten bőségesen gondoskodott népéről, ezért mindaddig, amíg erejére támaszkodtak, nem kellett a körülmények játékszerévé válniuk. A legnagyobb kísértés sem lehet mentség a bűn elkövetésére. Bármilyen nagy nyomás nehezedik is az emberre, az elkövetett bűn mindenkor saját cselekedetünk. Sem a föld, sem a pokol összes hatalma nem képes bárkit is a bűn elkövetésére kényszeríteni. Sátán mindig a leggyengébb ponton támadja meg az embert, de azért nem kell legyőznie bennünket. Bármilyen keménynek vagy váratlannak tűnik is Sátán támadása, Isten gondoskodott számunkra segítségről, és az ő erejével győzhetünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése