Higgyetek az Ő prófétáinak - november 15 - SZOMBAT - Bírák könyve 2. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Gondolatok Bírák könyve 2. fejezetéből

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Bir%C3%A1k%202&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=B%C3%ADr%C3%A1k%202&version=NT-HU

Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

A Bírák könyvében egy látszólag vég nélküli körforgás figyelhető meg: elfordulás Istentől, ellenséges fosztogatás, sírás Istenhez segítségért, Istentől jövő megszabadítás, végül visszatérés a makacs útra.  Hogy milyen gyakran fordul vissza ez a körforgás az eredeti önző utakra, és ismétli meg önmagát az életemben, szégyellem beismerni! Túl gyakran fordul elő, hogy amikor a mai idők „Baáljainak” csábítására hallgatva énemet szolgálom, akkor nem veszem a fáradságot, hogy megálljak, és aktívan számot adjak Isten irántam való hűségéről. A kísértésnek az a lényege, hogy egy adott pillanatban azonnal kielégítse a szükségleteket, és elfeledtesse velem, mit tett Isten az életemben. Izrael nem állt meg, hogy felidézze, milyen hűséges volt hozzájuk Isten, amikor kihozta őket Egyiptomból, mannát hullatott nekik minden nap végig a sivatagban, s hatalmával bevette Jerikót. Az új generációnak mindezek csak a letűnt korok régi történetei voltak. Mózes és Józsué meghaltak. Az akkor volt, most ez van.

Az új nemzedék számára a valóság a következő volt: élet egy nagy lehetőségekkel teli földön, viszonylagos nyugalom, tejjel-mézzel folyó Kánaán. Ugyan miért harcoljanak tovább? Hasonlóképpen, amikor beengedünk életünkbe olyan dolgokat, amikre vonatkozóan Isten azt parancsolta, hogy teljesen irtsuk ki, akkor azok tövisként lesznek oldalunkban, mert azzá válnak, ahogy Ő előre megmondta (Bír 2:3). Ha engedjük, hogy ellenségeink – az önzés és énközpontúság – megerősödjenek, azok végül elpusztítanak minket. Téged milyen „Baál” csábít imádatra?

Brennon Kirstein 

Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 40. fejezet

40. fejezet – BÁLÁM (7. rész)

Bálám mielőtt visszatért volna népéhez, a világ Megváltója legszebb és legfenségesebb próféciáját és Isten ellenségeinek végső megsemmisítéséről szóló ígéretét mondta el hallgatóinak: "Látom őt, de nem most; nézem őt, de nem közel.

Csillag származik Jákóbból, és királyi pálca támad Izráelből, és általveri Moábnak oldalait, és összetöri Séthnek minden fiait." (4Móz 24:17).

Bálám azzal fejezte be beszédét, hogy megjövendölte Moáb és Edom, Amálek és Keneus teljes pusztulását, és ezzel a reménység leghalványabb sugarát sem hagyta meg a moábiták királya számára. {PP 451.3}

A meggazdagodás és az előléptetés reménységében csalódottan - annak a tudatában, hogy a királynál kegyvesztett lett, Isten nem tetszését pedig magára vonta, tért vissza Bálám hazájába maga választotta missziójából. Hazatérése után Isten Lelkének irányító hatalma eltávozott tőle. Kapzsisága, amelyet féken tartott, ismét felülkerekedett benne. Kész volt igénybe venni minden eszközt annak érdekében, hogy a Bálák által ígért jutalmat elnyerje. Bálám tudta, hogy Izrael jóléte Istennek való engedelmességüktől függ, és így legyőzésükre nem volt semmi más mód a bűnre csábításukon kívül. Elhatározta, újra biztosítja a maga számára Bálák jóindulatát azzal, hogy tanácsa által a moábiták átkot hozhatnak Izraelre.

Azonnal visszatért Moáb földjére és a király elé terjesztette tervét. Maguk a moábiták is meggyőződtek már arról, hogy ameddig Izrael hű marad Istenhez, addig Isten pajzsuk volt. A Bálám által ajánlott terv elszakította Izraelt Istentől a bálványimádásra való csábítás által. Ha rá lehetne venni őket arra, hogy részt vegyenek Baál és Astarót erkölcstelen, buja imádásában, akkor az ő mindenható védelmezőjük azonnal az ellenségükké válik, és ezért hamarosan prédáivá lesznek az őket körülvevő vad és harcias nemzetségeknek. A király készségesen elfogadta a tervet, és maga Bálám is ott maradt, hogy segédkezzék terve kivitelezésében.

Bálám tanúja lett ördögi terve sikerének. Meglátta, hogy Isten átka miként látogatta meg népét és Izrael ezrei miként pusztultak el Isten ítélete következtében. Az az isteni ítélet azonban, amely megbüntette az Izraelben talált bűnt, a kísértőnek sem engedte meg, hogy elkerülje a büntetést. Abban a háborúban, amelyet az izraeliták a midiániták ellen folytattak, Bálám is elesett. Megérezte, hogy saját életének vége is közel van, és ez mondatta vele a következőket: "Haljon meg az én lelkem az igazak halálával, és legyen az én utolsó napom, mint az övé!" (4Móz 23:10). Bálám azonban nem az igazak életét választotta, és ezért sorsát, végzetét, rendeltetését Isten az ő ellenségeinek sorsával, végzetével, rendeltetésével együtt határozta meg.

Bálám végzete hasonló volt Júdás végzetéhez. Jellemük is közös vonásokat hordozott magán. Mindketten megpróbálták Isten szolgálatát egyesíteni a mammon szolgálatával, és mindketten kudarcot vallottak. Bálám megismerte az igaz Istent és vallást tett arról, hogy őt szolgálja. Júdás Messiásként hitt Jézusban és csatlakozott követőihez. Bálám azt remélte, hogy Jahve szolgálatát ugródeszkaként használhatja a gazdagság és a világi méltóság megszerzéséhez. Mivel elképzelése nem vált be, megbotlott, elesett és összetörte magát. Júdás azt remélte, hogy Jézussal való kapcsolata révén sikerül biztosítania a maga számára az anyagi jólétet és a magasabb tisztségek elnyerését abban a világi birodalomban, amelyet hite szerint Jézus, a Messiás már elkezdett létrehozni. Reménységeinek kudarca hitehagyásba és romlásba kergette. Bálám is és Júdás is nagy világosságot kaptak Istentől és különleges kiváltságokat élveztek, de egyetlen dédelgetett bűnük megmérgezte egész jellemüket, és vesztüket okozta. {PP 452.1}

Veszélyes dolog megengedni, hogy nem-keresztény érzések éljenek a szívben. Egyetlen dédelgetett bűn apránként lealacsonyítja a keresztény jellemet és összes nemes erőit az ördögi kívánságok szolgálatába állítja. Egyetlen rossz szokás elnézése, megengedése, a kötelességek közül egyetlen egynek a semmibevevése lerombolja a lélek védőbástyáit és megnyitja az utat Sátán előtt. Az egyetlen biztos eljárás az, ha őszinte szívből eredő imádságainkat naponta elmondjuk, mint ahogy Dávid is tette: "Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim" (Zsolt 17:5).