Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
A
fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli
Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Bir%C3%A1k%209&version=KAR
Új
protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=B%C3%ADr%C3%A1k%209&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet
üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod
meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Abimélek és fiatalabb
testvérének, Jóthámnak a története kiváló példa arra, hogy Isten hogyan vívja
meg a csatáinkat. Abimélek meggyilkolta a családját annak érdekében, hogy
politikailag előbbre juthasson, és a sikemi emberek – a bűnös eljárás ellenére
– támogatták is ebben. Jóthám figyelmeztette a családot, és a sikemi
embereket arra, hogy ha kikiáltják Abiméleket királyuknak, annak következményei
lesznek, de ők nem hallgattak rá. Abimélek három évnyi uralkodása után
Isten saját maga lépett közbe, és „egy
gonosz lelket bocsátott Isten Abimélek és Sikem férfiai közé”
(9:23). Abimélek pontosan azokat az embereket pusztította el, akik előtte
támogatták, utána pedig őt magát is megölték. Jóthám nem játszott szerepet a
bosszúban, de Isten érte és az ő apjáért, Gedeonért harcolt, aki életében
hűségesen szolgálta Istent.
Van ellenség az
életedben? Van valaki, aki beleavatkozott abba, amire úgy gondolod,
hogy Isten elhívott? Van valaki, aki bántotta a családodat? Bár ez lehetetlen
Isten kegyelme és a Szentlélek nélkül, de Jézus saját maga kért arra minket,
hogy szeressük az ellenségeinket, és imádkozzunk azokért, akik üldöznek minket.
Engedd, hogy Isten legyen a védelmeződ ma! Az Ő tervei és útjai jobbak a
miénknél. Ő tudja, hogyan hozzon igazságot, megbánást és békét. Bízz a hatalmas,
egyedül igaz Istenben, Ő helyrehozza és jóváteszi a dolgokat életedben!
Brennon Kirstein
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK
ÉS PRÓFÉTÁK 41-42. fejezet
42. fejezet – A TÖRVÉNY MEGISMÉTLÉSE (3.
rész)
"Ha pedig nem hallgatsz az Úrnak, a
te Istenednek szavára, hogy megtartsad és teljesítsed minden parancsolatát és
rendelését, amelyeket én parancsolok ma néked: reád jőnek mind ez átkok [...]
És iszonyattá, példabeszéddé és gúnnyá leszel minden népnél, amelyek közé elűz
téged az Úr." "És szétszór téged az őr minden nép közé, a földnek
egyik végétől a földnek másik végéig; és szolgálni fogsz ott idegen isteneket,
akiket sem te nem ismertél, sem a te atyáid: fát és követ. De e nemzetek között
sem pihensz meg, és nem lesz a te talpadnak nyugodalma; mert rettegő szívet,
epedő szemeket és sóvárgó lelket ad ott néked az Úr. És a te életed kétséges
lesz majd előtted; és rettegni fogsz éjjel és nappal, és nem bízol életedben.
Reggel ezt mondod: Bárcsak estve volna! Estve pedig azt mondod: Bárcsak reggel
volna! - a te szívednek rettegései miatt, amellyel rettegsz, és a te szemeidnek
látása miatt, amelyet látsz" (5Móz 28:15.37.64-67).
A Jövendőmondás Lelke által messze
évszázadokra előre tekintve Mózes felvázolta Izraelnek, mint nemzetnek, Róma
serege általi végső legyőzetésének és Jeruzsálem lerombolásának borzasztó
jeleneteit. "Hoz az Úr ellened népet messzünnen, a földnek széléről, nem
különben, amint repül a sas; olyan népet, amelynek nyelvét nem érted; Vad
tekintetű népet, amely nem tiszteli a vén embert, és a gyermeknek nem
kedvez" (5Móz 28:49-50).
Igen élénken ábrázolta az ország teljes
pusztulását és a nép rettenetes szenvedését, amikor Titus évszázadokkal később
ostrom alá vette Jeruzsálemet. "És felemészti a te barmodnak tenyészését
és a te földednek gyümölcsét, mígnem kipusztulsz; [...] És megszáll téged
minden városodban, míglen leomolnak a magas és erős kőfalaid, amelyekben bízol,
minden te földeden; [...] És megeszed a te méhednek gyümölcsét, a te fiaidnak
és leányidnak húsát, akiket ád néked az Úr, a te Istened - a megszállás és a szorongattatás
alatt, amellyel megszorongat téged a te ellenséged. [...] A közötted való
finnyás és kedvére nevelkedett asszony (aki meg se próbálta talpát a földre
bocsátani az elkényesedés és finnyásság miatt) irigy szemmel tekint az ő
szeretett férjére, fiára, leányára, [...] mert megeszi ezeket titkon, mikor
mindenből kifogy, a megszállás [...] alatt" (5Móz 28:51-57).
Mondanivalóját Mózes e hatásos szavakkal
fejezte be: "Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az
életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az
életet, hogy élhess mind te, mind a te magod; Hogy szeressed az Urat, a te
Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te
életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, amely felől
megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik
adja azt" (5Móz 30:19-20).
Hogy a nagy vezető ezeket az igazságokat
mélyebben véshesse népe elméjébe, azért szent költeménybe foglalta azokat. Ez
az ének nem csupán történelmi, hanem prófétikus is. Míg egyrészt elismételte,
hogy Isten milyen csodálatosan bánt népével a múltban, másrészt előre vetítette
a jövendő nagy eseményeit, a hívek végső győzelmét, amikor Krisztus eljön
másodszor hatalommal és dicsőséggel. Megparancsolta a népnek, hogy e költői
történetet vésse jól emlékezetébe és tanítsa meg arra fiait és fiainak fiait.
El kellett énekelni ezt Izrael egész gyülekezetének az istentiszteleten és el
kellett énekelnie a népnek minden nap, amikor munkába ment. A szülők
kötelessége volt gyermekeik fogékony elméjébe úgy bevésni e szavakat, hogy
azokat soha el ne felejtsék.
Minthogy az izraelitáknak bizonyos
tekintetben Isten törvényének őrzőivé és megtartóivá kellett lenni,
rendeletének jelentőségét és az engedelmesség fontosságát nekik és általuk
fiaiknak és fiaik fiainak különösen emlékezetükbe kellett vésni. Az Úr törvényeit
illetően így rendelkezett: "És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj
ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel,
és mikor felkelsz. [...] És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te
kapuidra."
Ha a te fiad megkérdez téged ezután,
mondván: Mire valók e bizonyságtételek, rendelések és végzések, amelyeket az
Úr, a mi Istenünk parancsolt néktek akkor a szülőknek el kell mondani Isten
kegyelmes tettének történetét - az Úr hogyan küzdött szabadításukért - és
mondják el nekik: "Megparancsolta nékünk az Úr, hogy cselekedjünk mind e
rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk
legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben, mint e mai napon.
És ez lesz nékünk igazságunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mind e
parancsolatokat, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, amiképpen megparancsolta
nékünk" (5Móz 6:7-9.20.24-25).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése