Higgyetek az Ő prófétáinak - november 16 - VASÁRNAP - Bírák könyve 3. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Gondolatok Bírák könyve 3. fejezetéből

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Bir%C3%A1k%203&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=B%C3%ADr%C3%A1k%203&version=NT-HU

Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

A Bírák könyvének 3. fejezete emlékeztet minket Isten végtelen, mindenre kiterjedő hatalmára. Ebben a fejezetben egy olyan Istent láthatunk, aki nem nézi tétlenül, közönyösen, elidegenedetten és passzívan az Ő népének döntéseit. Nem csak egyszerűen megengedi az okozatot és a következményt Izrael döntéseiben, hogy minden a természetes rendjén haladjon, hanem  egy olyan Istent látunk, aki aktívan tesz egyrészt azért, hogy fegyelmezze, másrészt azért, hogy megszabadítsa az Ő népét. Amellett, hogy egészen valószínűtlen módon támaszt olyan szabadítókat, mint Othniel, Ehud és Sámgár; Isten az, aki Kusán-Risathaimnak kezére adva folyamatosan munkálkodva fegyelmezi Izráelt. Isten ténylegesen megerősíti Eglon kezeit azután, hogy Izráel ismét gonoszságot művel Isten szeme láttára.

Felismerve azt, hogy Isten szándékosan erősítette meg az Ő népének ellenségeit, hogy végső célként visszatérítse az akaratos népet önmagához, az jut eszembe, mennyire nem „bedobozolható” a mi Istenünk. Mi nem tudjuk Őt belerakni egy dobozba, és korlátozni azt, hogy mit tud, vagy mit nem tud tenni. Különös, kifürkészhetetlen tettek mutatkoznak meg itt tökéletes összhangban az Ő céljaival és útjaival. Ezeket a leírásokat olvasva érzem, hogy csendes tiszteletre hív engem, és bizalomteljes engedelmességre az Egyetlen iránt, akinek a tervei és cselekedetei felettem állnak. Hogyan munkálkodik ma Isten a mi életünkben? Lehetséges, hogy Ő olyan módon próbál meg, fegyelmez, vagy ment meg minket, amit abban a pillanatban nem értünk? Mindenképpen megbízol Istenben?

Brennon Kirstein 

Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 41-42. fejezet

41. fejezet – HITEHAGYÁS A JORDÁNNÁL (1. rész)

4 Mózes 25

Izrael győztes seregei örömteli szívvel és Istenben megújult hittel tértek vissza Básánból. Már értékes területet vettek birtokba, és biztosak voltak Kánaán közvetlen bevételében. Az ígéret földjétől csak a Jordán választotta el őket. A folyó túloldalán pálmafáktól árnyékolt gazdag síkság terült el, amelyet zöldellő növények borítottak és bővizű forrásokból eredő folyók öntöztek. A síkság nyugati határánál Jerikó tornyai és palotái emelkedtek, így pálmafa-ligeteitől övezve "pálmafák városának" nevezték (5Móz 34:3).

A Jordán keleti partján a folyó és a magas fennsík között - amelyen már átvonultak -, több kilométer széles síkság terült el a folyó mentén. E védett völgy forró égövi éghajlatú volt; itt virult a sittim vagy akácfa, amelyről a völgyet Sittim völgyének nevezték. Itt táboroztak az izraeliták és a folyó mentén húzódó akácliget megfelelő nyugalmat biztosított nekik. {PP 453.2}

De e vonzó környezetben oly bűnnel találkoztak, amely a felfegyverzett hatalmas seregnél, vagy a puszták vadállatainál is veszedelmesebb volt. E természetadta előnyökkel rendelkező vidéket tisztátalanná tették lakói. Főistenük a Baál nyilvános tiszteletein állandóan a legromlottabb és a leggonoszabb jeleneteket mutatták be. Mindenfelé helyeket jelöltek ki a bálványimádásra és kicsapongásra, maguk a nevek is a nép erkölcstelenségének és romlottságának sugalmazóivá lettek.

Ez a környezet Izrael népére fertőző hatással volt. Kényelmes és tétlen életük létrehozta az erkölcsromboló hatásokat és Istentől öntudatlanul elpártolva olyan állapotba jutottak, amellyel a kísértés könnyű prédájává váltak.

A Jordán melletti táborozás ideje alatt Mózes megtette az előkészületeket Kánaán elfoglalására. A nagy vezetőt teljesen lefoglalta ez a feladat, de a nép számára a bizonytalanság és a várakozás ideje megpróbáltatást jelentett. E néhány hét eltelte előtt, történelmüket tönkretette az erénytől és a becsületességtől való eltávolodás.

Izrael először alig érintkezett pogány szomszédaival, de idővel midiánita nők lopakodtak be a táborba. Megjelenésük nem keltett riadalmat, nyugodtan folytathatták tervüket úgy, hogy ez Mózes figyelmét sem keltette fel. E nők célja az volt, hogy a zsidókkal való kapcsolatukkal őket Isten törvényének áthágására csábítsák, figyelmüket a pogány szertartásokra és szokásokra irányítva bálványimádásra késztessék. Indítékaikat a barátság leple alá rejtették, úgyhogy még a nép felügyelői sem gyanakodtak.

Bálám tanácsára a moábiták királya isteneik tiszteletére nagy ünnepséget rendezett és titokban megbeszélték, Bálám vegye rá az izraelitákat a részvételre. Nem volt nehéz számára a cél elérése, miután őt Izraelben is Isten prófétájának tartották. A nép nagy része vele ment az ünnepség megtekintésére. Tiltott területre merészkedtek s így Sátán hálójába kerültek. Zenétől és tánctól mámorosan, a pogány papnők szépségétől elbűvölve, megszegték Isten iránti hűségüket. Amint egyesültek a mulatságban és lakomában, a bor fogyasztása eltompította értelmüket. A szenvedély úrrá lett felettük, s miután lelkiismeretüket ily módon beszennyezték, a moábiták rábeszélték őket a bálványok előtti meghajlásra. Áldozatot vittek pogány oltárokra és részt vettek a szertartásokon.

Nemsokára a méreg halálos fertőzésként terjedt Izrael táborában. Azok, akik a harcban legyőzték ellenségeiket, legyőzettek a pogány asszonyok ravaszsága által. A nép megbabonázottnak látszott. Vezetői és fejedelmei jártak elől a törvényszegésben és a nép közül sokan bűnösök voltak abban, hogy a hitehagyás nemzetivé lett. "És odaszegődék Izráel Bál-Peórhoz" (4Móz 25:3). Amikor Mózes felfigyelt erre és észrevette a gonoszságot, az ellenség annyira eredményes volt, hogy az izraeliták már nemcsak részt vettek Peór hegyeinél a féktelen imádatban, hanem saját táborukban is kezdték gyakorolni a pogány szertartásokat. Az ősz vezető felháborodott és Isten haragja fellobbant.

Gonosz mesterkedésük megtette azt, amit Bálám minden varázslása sem tudott elérni - elválasztották őket az igaz Istentől. A gyorsan bekövetkező ítélet rádöbbentette a népet szörnyű bűnére. Borzasztó pestisjárvány tört ki a táborban, melynek hamarosan tízezrek estek áldozatul. Isten elrendelte, hogy e hitehagyás vezetőit a bírák öljék meg. A parancsnak azonnal engedelmeskedtek. A bűnösöket megölték, azután holttestüket az egész nép szeme láttára felakasztották, hogy - látván a vezetőkkel való ily szigorú bánásmódot - a gyülekezet érezhesse Istennek bűneiktől való undorát és irántuk való haragjának borzalmát.

Mindnyájan érezték a büntetés igazságosságát, s a nép a szent sátorhoz sietett, sírva és mély alázattal vallotta be vétkét. Mialatt ők Isten előtt sírtak a sátor ajtajánál, és a csapás még szedte halálos áldozatait, s a bírák rettenetes megbízatásukat hajtották végre; Zimri, az előkelő izraeliták egyike merészen jött a táborba egy midiánita parázna nő "a midián fejedelem leánya" társaságában, aki őt sátorába kísérte. Sohasem volt a bűn merészebb vagy konokabb. Bortól felhevülten, Zimri bűnével "Sodoma módjára" kérkedett (Ésa 3:10)) és gyalázatát dicsőítette. A papok és vezetők fájdalmukban és megalázottságukban sírva borultak le "a tornácz és az oltár között" (Jóel 2:17). Remegő szívvel kérték Istent, kímélje meg népét és ne hagyja szégyenben örökségét, amikor Izrael eme fejedelme az egész gyülekezet szeme láttára kérkedik bűnével, mintha kihívná Isten bosszúját és gúnyolná a nemzet bíráit. Fineás, Eleázár pap fia felkelt a gyülekezet közül és dárdát ragadván "beméne az izraelita férfi után a sátorba, és általdöfé mindkettőjüket" (4Móz 25:8). Így megszűnt a csapás, s ezért a papot, aki végrehajtotta az isteni ítéletet, egész Izrael előtt tisztelték és néki és egész házának örökre megerősítetett a papság.