Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%2020&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%2020&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Az ebben a fejezetben megemlített hat menedékvárosnak az volt a rendeltetése, hogy biztonságot nyújtson azoknak, akik feltehetően véletlenül ölték meg embertársukat. Három ilyen város volt a Jordán folyó nyugati oldalán, és három másik a keleti oldalán. A városokat úgy választották ki, hogy az ország bármely pontjáról fél napon belül el lehetett érni őket. Az utakat tisztán tartották, valamint útjelző táblákat is elhelyeztek. A „vérbosszút” elvileg az áldozat bármelyik közeli rokona megfontolhatta, aki esetleg elégtételt akart venni.
Aki bebocsátást kért egy menedékvárosba, annak a törvény előtt kellett felelnie tettéért, hogy a bírák eldöntsék, vajon a haláleset véletlen emberölés volt, vagy szándékos gyilkosság. Ha a haláleset nem volt szándékos, akkor megengedték, hogy a városban maradhasson, és védelem alatt legyen egészen addig, amíg a város határain belül marad. Ott kellett laknia az akkori főpap haláláig.
A menedékvárosok a mi hatalmas menedékünkre, Jézus Krisztusra mutattak előre. Ha vannak vétkeink (éspedig senki sem mondhatja, hogy neki nincsenek), akkor mi is bizalommal siethetünk Jézushoz, és biztonságban leszünk egészen addig, amíg Vele vagyunk.
Ralph Neall
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 38-39. fejezet
39. fejezet – BÁLÁM (1. rész)
4 Mózes 22 és 24.
Básám meghódítása után visszatértek a Jordánhoz. Az izraeliták a folyó mellett - a Holt-tengerbe való beömlése fölött - táboroztak le Jerikó síkságával szemben, és itt készültek fel a Kánaánba való közvetlen benyomulásra. Pontosan Moáb határánál álltak. A moábitákat rettegéssel töltötte el a benyomulók közvetlen szomszédsága.
Moáb népét az izraeliták eddig nem háborgatták. Mindazáltal a moábiták rossz előérzettel figyelték mindazt, ami a körülöttük levő országokban történt. Az emoreusokat, akik elől ők meghátráltak, a héberek legyőzték, és a terület, amelyet az emoreusok a Moábtól elvettek, most Izrael birtokába került. Básán seregei meghátráltak a felhőoszlopba zárt titokzatos hatalom előtt és az óriási erődöket a héberek elfoglalták. A moábiták nem merték megkockáztatni, hogy támadást indítsanak ellenük. A fegyverekhez való folyamodás reménytelen volt a természetfeletti erővel szemben, mely az izraeliták érdekében működött. Elhatározták azonban, ahogy a fáraó is tette, hogy varázslattal megakadályozzák Isten munkáját. Átkot akartak hozni Izraelre.
A moábitákat szoros nemzeti és vallási kötelékek fűzték össze a midiánitákkal. Bálák, Moáb királya felébresztette a rokon nép félelmét és így akarta biztosítani együttműködésüket az Izrael elleni terv megvalósításában. Ezt üzente Midián véneinek: "Most elnyalja e sokaság minden mi környékünket, amiképpen elnyalja az ökör a mezőnek pázsitját" (4Móz 22:4). A Mezopotámiában lakó Bálámról az a hír járta, hogy természetfeletti erőkkel rendelkezik. Ennek megfelelően Moáb és Midián vénei közül követeket küldtek Bálámhoz, hogy biztosítsák jövendöléseit és varázslatait a maguk számára Izrael ellen.
A követek azonnal felkerekedtek, hogy hosszú, magas hegyeken és sivatagokon átvezető útjukon eljussanak Mezopotámiába. Miután ott megtalálták Bálámot, átadták neki királyuk üzenetét: "Ímé nép jött ki Egyiptomból, és ímé ellepte e földnek színét, és megtelepszik én ellenemben. Most azért kérlek jöjj el, átkozd meg érettem e népet, mert erősebb nálamnál; talán erőt vehetek rajta, megverjük őt, és kiűzhetem őt e földből; mert jól tudom, hogy akit megáldasz, meg lesz áldva, és akit megátkozol, átkozott lesz" (4Móz 22:5-6).
Bálám egykor jó ember és Isten prófétája volt. Később azonban elhagyta hitét és a mohóság, a kapzsiság lett úrrá rajta, de mégis a Magasságos szolgájának vallotta magát. Nem voltak előtte ismeretlenek Istennek azok a cselekedetei, amelyeket Izrael érdekében vitt véghez. Mikor a követek közölték vele megbízatásukat, jól tudta, hogy kötelessége szerint azonnal vissza kellene utasítania Bálák ajándékait, jutalmait és a követeket azonnal el kellene küldenie. Bálám azonban vakmerően játszani kezdett a kísértéssel. Meghívta a követeket, hogy maradjanak vele arra az éjszakára. Kijelentette, hogy nem adhat nekik határozott választ addig, amíg az Úr tanácsát ki nem kérte. Bálám tudatában volt annak, hogy átka nem árthat Izraelnek. Isten az ő oldalukon van, és addig, amíg hűségesek maradnak hozzá, nincs az az ellenséges hatalom sem a földön, sem a föld alatt, amely győzedelmeskedhetne ellenük. A követek szavai azonban hízelegtek hiúságának. "[...] akit megáldasz meg lesz áldva, és akit megátkozol, átkozott lesz" (4Móz 22:6). A megvesztegető értékes ajándékok és a kilátásba helyezett felmagasztalás, felcsigázták kapzsiságát. Mohón elfogadta a felajánlott kincseket és azután - miközben arról tett vallomást, hogy szigorúan Isten akaratának engedelmeskedik - megkísérelt eleget tenni Bálák kívánságainak.
Azon az éjszakán azonban Isten angyala ezzel az üzenettel ment el Bálámhoz: "Ne menj el velök, ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az!" (4Móz 22:12).
Reggel Bálám kelletlenül bocsátotta el a követeket, de közölte velük azt, amit az Úr mondott neki. Haragudott, hogy látomása a nyereségről és arról a megtiszteltetésről hirtelen eloszlott, ingerlékenyen kiáltott fel: "Menjetek el a ti földetekre; mert nem akarja az Úr megengedni nékem, hogy elmenjek veletek" (4Móz 22:13).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése