Higgyetek az Ő prófétáinak - november 23 - VASÁRNAP - Bírák könyve 10. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Gondolatok Bírák könyve 10. fejezetéből

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Bir%C3%A1k%2010&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=B%C3%ADr%C3%A1k%2010&version=NT-HU

Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

Ebben a fejezetben láthatjuk, hogy Izrael bálványokat imádott, amikor pedig ellenségeik elnyomták őket, akkor az Úrhoz kiáltottak segítségért (15. vers). Ám amikor az elnyomás véget ért, akkor visszatértek a bálványimádáshoz. Könnyű ítélkeznünk az izraeliták felett, és ezt mondanunk: „Hogyan tudták ezt folytatni, amikor újra meg újra megtapasztalták Isten jelenlétét és megmentő tetteit?”

Igen, mi magunk is ezt tesszük. Milyen gyakran segít ki minket Isten egy nehéz helyzetből, és mi mégis visszatérünk ugyanazokhoz a bűnökhöz! Közülünk mindenkinek van csapdája, bálványa, amelyek felé fordulunk, ahelyett, hogy Istenhez kiáltanánk a munkánk folytatásához szükséges vigaszért, megnyugvásért és erőért. Ám Isten ennél többet is szeretne tenni értünk. Meg akarja változtatni az életünket. Őt nem érdeklik a hamis megbánások, amikor csak azért fordulunk hozzá, mert nem szeretnénk elszenvedni tetteink következményeit. Ő új szívet és új életet akar adni nekünk, csak úgy, mint más dolgokat is, amikre szükségünk van.

Istennek számtalan lehetősége van arra, hogy lelki növekedést és hitbeli tapasztalatokat adjon neked és nekem, és mindez nincs is beláthatatlan távolságban tőlünk. Ám ezeket nem tudjuk felfedezni egészen addig, amíg igaz megbánással ki nem tisztítjuk életünkből a bálványokat. Mi tart vissza, hogy teljesen átadd magad Istennek? Elszomorítja Őt, ha valami elválasztja tőled, és vissza kell tartania mindazt, amit szeretne érted tenni, pedig oly’ sok mindene van, amit neked akar adni! Bízz Őbenne és lásd meg hatalmas kezét, ahogy dolgozik életedben!

Brennon Kirstein 

Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 43-44. fejezet

43. fejezet – MÓZES HALÁLA (1. rész)

5 Mózes 31-34.

Istennek népével való minden bánásmódja, melyet szeretete és kegyelme hat át, szigorú és pártatlan igazságosságának legszembetűnőbb bizonyítéka. Ezt szemlélteti a héber nép története. Isten nagy áldást adott Izraelnek, irántuk való gyengéd szeretetét az Ige meghatóan ábrázolja: "Mint a fészkén felrebbenő sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettök szárnyait, felveszi őket, és tollain emeli őket: Egymaga vezette őt az Úr" (5Móz 32:11-12). És mégis mily gyors és szigorú büntetéssel látogatta meg őket bűneikért!

Isten végtelen szeretete nyilvánult meg egyszülött fia ajándékában, hogy megváltsa az elveszett emberiséget. Krisztus, Atyja jellemének kinyilatkoztatására jött a földre, és élete isteni gyengédség és könyörületesség cselekedeteivel volt teljes. És mégis Krisztus maga kijelenti: "Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik" (Mt 5:18). Ugyanaz a hang, amely türelmes, szerető esedezéssel hívja a bűnöst, jöjjön hozzá, hogy megbocsátást és békét találjon, az ítéletben kegyelme megvetőinek ezt parancsolja: "Távozzatok tőlem, ti átkozottak" (Mt 25:41). A Biblia Istent nemcsak gyöngéd atyának, hanem igaz bírónak is bemutatja. Bár gyönyörűsége telik a kegyelem gyakorlásában és "[...] megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja a bűnöst büntetlenül" (2Móz 34:7).

A nemzetek nagy uralkodója kijelentette, hogy Mózes nem vezeti be Izrael gyülekezetét az ígéret földjére, és Isten szolgájának buzgó könyörgése sem változtathatta meg ítéletét. Mózes tudta, hogy meg kell halnia. Ennek ellenére egy pillanatra sem szűnt meg gondoskodni Izraelről. Hűségesen igyekezett a közösséget előkészíteni a megígért örökségbe való bevonulásra. Isteni parancsra Mózes és Józsué a sátorhoz ment, miközben a felhőoszlop megállt az ajtó felett. Itt a népet ünnepélyesen Józsué gondjaira bízták. Mózesnek, Izrael vezetőjének munkája befejeződött, de azért még most is belefelejtkezett népének ügyébe. Az egybegyűlt tömeg jelenlétében Mózes Isten nevében utódjának a szent öröm szavait mondja: "Légy erős és bátor, mert te viszed be Izráel fiait arra a földre, amely felől megesküdtem nékik; és én veled leszek" (5Móz 31:23). Azután a nép véneihez és vezetőihez fordult, ünnepélyes feladatul adta nékik, hogy hűségesen engedelmeskedjenek az Istentől adott utasításoknak. {PP 469.3}

Amint a nép az éltes férfiúra nézett, aki nemsokára elvétetik tőlük, mély elismeréssel emlékezett vissza atyai gyengédségére, bölcs tanácsaira és fáradhatatlan munkásságára. Amikor bűnük Isten igazságos ítéletét hívta ki, Mózes imái mily gyakran győzedelmeskedtek az ő megmaradásukért! Fájdalmukat a lelkifurdalás csak növelte. Keserűen gondoltak arra, hogy saját romlottságuk vitte Mózest arra a bűnre, amely miatt meg kell halnia.

Szeretett vezérük elvétele sokkal keményebb rendreutasítás volt Izraelnek, mint bármi más, amit kaphattak volna, ha élete és feladata folytatódik. Isten éreztetni akarta velük, hogy jövendő vezetőjük életét ne nehezítsék úgy, mint Mózesét. Isten megadott áldások által beszél népéhez és ha azokat nem értékelik, visszavonja áldásait, hogy így bűneik felismerésére vezethesse őket és teljes szívből visszatérjenek hozzá.

Még aznap parancsot kapott Mózes: "Menj fel [...] a Nébo hegyére, [...] és nézd meg a Kanaán földét, amelyet én Izráel fiainak adok örökségül. És halj meg a hegyen, amelyre felmégy, és takaríttassál a te népedhez" (5Móz 32:49-50). Isteni parancsnak engedelmeskedve Mózes gyakran hagyta el a tábort, hogy tanácskozzék Istennel. Most azonban új és titokzatos megbízatással kellett eltávoznia. El kellett mennie, hogy életét Teremtője kezébe tegye le. Mózes tudta, hogy magányosan kell meghalnia; egyetlen földi barátjának sem volt megengedve, hogy utolsó óráiban vele legyen. Az előtte álló eseményt titok és félelmetes ünnepélyesség vette körül, melytől szíve visszariadt. Legnagyobb küzdelmet a gondoskodásának és szeretetének középpontjában álló néptől való eltávozás jelentette - attól a néptől, amellyel élete oly sokáig összekapcsolódott. De megtanult bízni Istenben és feltétlen hittel ajánlotta magát és népét az ő szeretetébe és kegyelmébe.

Utoljára állt Mózes népe gyülekezetében. Isten Lelke ismét megnyugodott rajta, fenséges és meghatott szavakkal mondott minden törzsre áldást és végül az egész népet megáldotta: "Nincs olyan, mint a Jesurun Istene!

Az egeken száguld segítségedre, és fenségében a felhőkön.

Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai: elűzi előled az ellenséget, és ezt mondja: Pusztítsd!

És bátorságban lakozik Izráel, egymaga lesz Jákób forrása a gabona és a bor földén, és az ő egei harmatot csepegnek.

Boldog vagy Izráel!

Kicsoda olyan mint te?

Nép, akit az Úr véd, a te segítségednek pajzsa [...]" (5Móz 33:26-29).