Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
A
fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli
Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Bir%C3%A1k%201&version=KAR
Új
protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=B%C3%ADr%C3%A1k%201&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet
üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod
meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
A Józsué halála utáni korszak egészen jó kezdet volt Izrael
életében. Istent keresték, Őt kérdezték meg döntésük előtt. „Ki menjen
legelőször közülünk…?” Júda és Simeon hűségesek voltak. A következő kifejezés
azonban az első fejezet másik fontos témájául szolgál: „nem űzték ki”. Ez
nagyon messze állt Isten szándékától, mert az Úr akarata az volt, hogy a
kánaánitákat maradéktalanul távolítsák el. A 27-28. versben ezt olvashatjuk: „…
a Kananeusoknak tetszett ott lakni azon a földön. … Izráel adófizetőjévé tette
a Kananeust; de elűzni nem űzte el”. Izrael elbukott azon a területen, hogy nem
engedelmeskedett teljes mértékig Istennek, és ez azzal a szomorú
következménnyel járt, hogy Isten iránti szeretetük egészen a szívük mélyéből
tűnt el.
Amint ezt a fejezetet olvasom, lelkünk négy ellensége jut
eszembe, amelyeket Isten teljesen ki akar ütni belőlünk: a vádló lelkületet, a
gyűlölködést, a kapzsiságot és az irigységet. Mind a négy ellenség az énünket
ülteti szívünk trónjára. A vádoló lelkület így szól: „Tartozol nekem, és meg
kell fizetned azért, amit tettél!”; a gyűlölködés így: „Az enyém vagy, és
uralkodom rajtad!”; a kapzsiság így: „Többel tartozom magamnak, mint amennyim
van!”; az irigység pedig így: „Isten több áldással tartozik nekem, hiszen
másokhoz viszonyítva kevesebbet kapok!” Lehet, hogy ezen ellenségek mindegyike
felett részleges győzelmet aratunk Isten segítségével, és egy-egy rövid időre
elenyésző lesz hatalmuk életünkben. Ám ha engedjük, hogy tartósan ott
maradjanak lelkünkben, az olyan, mintha földünkön hagynánk a kánaánitákat –
szaporodni és erősödni fognak, akár a rák, és lelki életünk ugyanolyan
változékony és ingadozó lesz, mint Izrael nemzete a Bírák korában. Minden
esetben Istent állítjuk félre, és énünk kerül a trónra.
Brennon Kirstein
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK
ÉS PRÓFÉTÁK 40. fejezet
40. fejezet – BÁLÁM (6.
rész)
Moáb királya lehangoltan és csüggedten
mondta Bálámnak: "Se ne átkozd, se ne áldjad őt!" (4Móz 23:25).
Halvány remény azonban volt még szívében, és ezért elhatározta, hogy még egy
kísérletet tesz. Most Peór hegyére vezette fel Bálámot, ahol Baál erkölcstelen
imádásra felavatott temploma állt. Itt is megépítették a hét oltárt, és
ugyanannyi áldozatot mutattak be, mint az előző alkalmakkor. Bálám azonban most
nem egyedül vonult vissza, hogy megtudja Isten akaratát, mint ahogy azt előző
alkalmakkor tette. Nem a varázslat színlelése kedvéért tette azt, amit tett.
Egyszerűen azért vonult vissza, hogy az oltárok mellett megállva letekinthessen
Izrael népének sátraira. Isten Lelke pedig újból megpihent rajta, és isteni
üzenet hangzott ajkairól:
"Mily szépek a te sátoraid óh Jákób!
A te hajlékaid óh Izráel!
Mint kiterjesztett völgyek, mint kertek a
folyóvíz mellett, mint az Úr plántálta áloék, mint czédrusfák a vizek mellett!
Víz ömledez az ő vedreiből, vetését bő
víz öntözi; királya nagyobb Agágnál, és felmagasztaltatik az ő országa.
Isten hozta ki Egyiptomból, az ő ereje
mint a vad bivalyé: Megemészti a pogányokat, az ő ellenségeit; csontjaikat
megtöri, és nyilaival által veri.
Lever, nyugszik mint a hím oroszlán, és
mint nőstény oroszlán; ki serkenti fel őt?
Aki áld téged, áldott lészen, és ki átkoz
téged, átkozott lészen" (4Móz 24:5-9).
Isten népének jólétét itt a természet
világában található legszebb példák ábrázolják. A próféta Izraelt a bőségesen
borított termékeny völgyekhez, virágzó kertekhez - amelyeket soha el nem apadó
források öntöznek -, az áloéhoz és a fenséges cédrusfához hasonlítja. Az
utolsónak említett példa egyike a Szentírásban található legszebb és
leghelyénvalóbb képnek. Libanon cédrusát kelet minden népe nagy tiszteletben
részesítette. Azon fák fajtája, amelyekhez a cédrusfa is tartozik, a földön
mindenütt megtalálható, ahová az ember csak eljutott. A sarki övezetektől a
trópusi zónákig mindenütt tanyázik. Jól elviseli a legnagyobb hőséget, de dacol
a legnagyobb hideggel is. Szépen virul a folyó menti buja talajban, de
toronymagasra nő a száraz és szomjas sivatagban is. Gyökereit mélyen ereszti a
hegységek sziklás talajába és merészen ellenáll a legpusztítóbb szélviharoknak.
Levelei akkor is üdék és zöldek maradnak, amikor minden más fa levelei már
elfonnyadtak és lehullottak a tél csípősen hideg leheletétől. Libanon cédrusát
minden más fától szilárdsága és életereje különbözteti meg. Ezt a fát azoknak
jelképéül szokták felhasználni, akiknek élete "el van rejtve együtt a
Krisztussal az Istenben" (Kol 3:3). A Szentírás azt mondja: "Az igaz
virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon" (Zsolt
92:13). Az isteni kéz a cédrusfát az erdők királyává magaszalta fel. "A
czédrusok el nem takarák őt az Isten kertjében, a cziprusok nem valának
hasonlók ágaihoz, s a platánoknak nem valának olyan gallyai, mint néki; Isten
kertjében egy fa sem vala hasonló hozzá az ő szépségében" (Ez 31:8). A
cédrust gyakorta használták a királyság jelképeként. Az, hogy a Szentírásban a
cédrust az igaz ember ábrázolására használják, mutatja, hogy a menny miként
tekinti, értékeli azokat, akik Isten akaratát cselekszik.
Bálám azt prófétálta, hogy Izrael királya
nagyobb és hatalmasabb lesz Agágnál. Ezt a nevet adták ugyanis az amálekita
királyoknak. Az amálekiták abban az időben a hatalmas nemzetségek között
szerepeltek. Izráel azonban, ha hűséges marad Istenhez, minden ellenségét
legyőzi. Izrael királya Isten Fia volt. Az ő királyi székét pedig egyszer majd
a földön állítják fel és az ő hatalmát Isten minden földi királyság fölé emeli.
Mikor Bálák a próféta szavait
meghallotta, reményeiben csalódva, szíve félelemmel és haraggal telt meg.
Ingerült lett, hogy Bálám semmi kedvezőt, semmi bátorítást nem adott neki.
Megvetéssel tekintett a próféta megalkuvó, kétszínű eljárására. A király indulatosan
kiáltott a prófétára: "Most azért fuss a te helyedre. Mondottam vala, hogy
igen megtisztellek téged; de ímé megfosztott téged az Úr a tisztességtől"
(4Móz 24:11). Bálám válaszul azt felelte Báláknak, hogy előre megmondta neki,
hogy ő csak azt az üzenetet tudja átadni, amit Istentől kapott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése