Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%2019&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%2019&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Józsué Isten embere, erőskezű katonai vezető és a nép bölcs kormányzója volt. Mindemellett egy alázatos szívű ember is, aki az elfoglalt ország őt illető részét csak mindenki után, utolsóként kérte el. Választhatott volna földet és követelhette volna azt elsőként is, és senki nem tiltakozott volna. Ő azonban szolgáló vezető volt, és követendő példát mutatott a többieknek.
Ahogy az előző fejezetben láttuk, a föld elosztását Józsué és Eleázár, valamint „az izráeli törzsek családfői sorsvetéssel Silóban, az ÚR színe előtt, a kijelentés sátrának a bejáratánál” végezték. Mindez azt bizonyítja, hogy a föld eredeti és jogos tulajdonosa maga az Úr volt.
Ez ugyanúgy igaz a mai Magyarországra is. Ha visszavezetjük a föld tulajdonjogát az avarokon, a hunokon át azokig, akik előttük voltak a Kárpát-medencében, végül Istenhez jutunk. Mi nem tulajdonosok, csupán bérlők vagyunk, és az Úr meg fog minket kérdezni, hogyan és milyen célra használtuk az Ő tulajdonát, aki vezetni és irányítani fogja az Ő egyházát úgy, miként a múltban is tette.
Ralph Neall
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 38-39. fejezet
39. fejezet – BÁSÁN BEVÉTELE (2. rész)
Reménységgel és bátorsággal megtelve Izrael hadserege buzgón nyomult előre és még mindig észak felé vándoroltak. Hamarosan elérték azt az országot, amely megpróbálta bátorságukat és Istenbe vetett hitüket. Előttük terült el a hatalmas és népes Básán királysága, amely tele volt kőből épült nagy városokkal. Ezekkel a városokkal Básán a mai napig kivívta magának a világ csodálatát. "[...] hatvan várost [.,..] magas kőfalakkal, kapukkal és zárokkal, kivévén igen sok kerítetlen várost" (5Móz 3:4-5). A házak hatalmas fekete kövekből készültek és olyan elképesztően nagy méretűek voltak, hogy teljesen bevehetetlennek tűntek bármiféle katonai erő és hadi eszköz számára, amelyeket abban az időben felvonultathattak ellenük. Ezenkívül az ország tele volt félelmetes barlangokkal, mély szakadékokkal, magas hegycsúcsokkal és sziklás erődítményekkel, hágókkal. A föld lakói pedig az óriásokból álló nemzetség leszármazottai, maguk is csodálatos méretű és erejű emberek voltak, akiktől kegyetlenségük és erőszakosságuk miatt a körülöttük élő népek rettegtek. Királyuk, Óg pedig még a saját óriásokból álló népe között is feltűnően óriás termetű és igen vitéz férfiú volt.
A felhőoszlop azonban tovább haladt előre és vezetését követve a héber sereg eljutott Edreihez, ahol az óriás király várta érkezésüket hadseregével. Óg ügyesen választotta meg a csata helyét. Edre városa a síkságból meredeken kiemelkedő és szaggatott, vulkánikus sziklákkal borított fennsík szélén feküdt. A fennsíkot csak szűk ösvényeken, meredek és nehezen járható kapaszkodókon lehetett megközelíteni. Vereség esetén haderői menedéket találhattak a sziklákkal borított pusztaságban, ahová az idegenek képtelenek lettek volna követni őket.
Győzelme biztos tudatában a király roppant hadseregével jelent meg a nyílt síkságon, miközben kihívó kiáltások hangzottak a felettük elterülő fennsíkról, ahol láthatók voltak harci vágytól égő lándzsásaik ezrei. Mikor a héberek meglátták az óriások királyának a sereg közül is kiemelkedő hatalmas alakját, és a királyt körülvevő seregeket, megpillantották a bevehetetlennek látszó erődöt, amely mögött még láthatatlan ezrek sáncolták el magukat, az izraeliták közül sokak szíve remegett a félelemtől. Mózes azonban nyugodt és szilárd maradt, mert emlékezetében tartotta azt, amit az Úr mondott neki Básán királyáról: "[...] Ne félj tőle, mert a te kezedbe adtam őt és minden ő népét és földjét; és úgy cselekedjél vele, amint cselekedtél Szihonnal, az Emoreusok királyával, aki Hesbonban lakik vala" (5Móz 3:2).
Vezetőjük nyugodt hite Istenben való bizalommal töltötte el a népet. Mindent rábíztak az ő mindenható karjaira és Isten nem hagyta őket cserben. Sem a hatalmas óriások, sem a kőfallal körülvett városok, sem a jól felfegyverzett seregek, sem a sziklás erődítmények nem tudtak megállni az Úr seregének fejedelme előtt. A hadsereget maga az Úr vezette. Az Úr verte meg az ellenséget. Az Úr győzött Izrael nevében. Az óriás király és hadserege megsemmisült és az izraeliták hamarosan elfoglalták az egész országot. Isten így törölte el a föld színéről ezt a különös népet, amely a gonoszságnak és a bálványimádás utálatosságának adta át magát.
Gileád és Básán meghódítása idején sokan idézték vissza emlékezetükbe a negyven esztendővel előbb Kádesben lejátszódott eseményeket, mely Izraelt még hosszú ideig tartó pusztai vándorlásra ítélte. Most már belátták, hogy a kémek jelentése, beszámolója az ígéret földjéről sok tekintetben igaz volt. A városok valóban nagyok és kőfallal körülkerítettek voltak és olyan óriások laktak bennük, hogy a velük való összehasonlításban a héberek csak sáskáknak látszottak. Most azonban azt is belátták, hogy atyáik végzetes tévedése az volt, hogy nem bíztak Isten hatalmában. Egyedül ez akadályozta meg őket abban, hogy azonnal nem vonulhattak be Kánaánba.
Amikor először készültek bevonulni az ígéret földjére, akkor ezt a vállalkozásukat sokkal kevésbé találták nehéznek, mint most. Hiszen Isten akkor is megígérte nekik, az ő népének, hogy ha engedelmeskednek szavának, akkor előttük jár majd és harcolni fog érettük; sőt lódarazsakat is küld majd, hogy kiűzzék előlük e föld lakóit. A népek között ekkor még nem volt általános az izraelitáktól való félelem és nem sok előkészületet tettek annak érdekében, hogy szembehelyezkedjenek előnyomulásukkal. Most azonban, amikor az Úr azt parancsolta Izraelnek, hogy törjön előre az ígéret földje felé, már éber és hatalmas ellenfeleket kellett megtámadniuk és nagy számú, jól képzett hadsereggel kellett megütközniük, amelyeket felkészítettek előnyomulásuk feltartóztatására.
Az Óggal és Szihonnal való küzdelemben a népnek ugyanabban a próbában kellett megállnia, amelyben atyáik elbuktak. A próbatétel azonban most sokkal keményebb volt mint akkor, amikor Isten először parancsolta meg Izraelnek, hogy induljanak előre. Útjuk közben a nehézségek megszaporodtak; azóta, hogy nem voltak hajlandók előrenyomulni az Úr nevében, amikor erre parancsot kaptak. Így teszi próbára Isten ma is az ő népét. Ha elveszítik türelmüket, akkor ugyanarra a pontra viszi őket vissza, és másodszorra ez a próba még alaposabb és keményebb lesz, mint amilyen az előző volt. Ez addig folytatódik, míg vagy megállják a próbát vagy ha még mindig lázadoznak, Isten visszavonja tőlük világosságát és sötétségben hagyja őket.
A héberek most megemlékeztek arról az esetről, amikor egyszer korábban a seregeik harcba mentek, de vereséget szenvedtek és ezreket öltek meg közülük. Akkor azonban Isten egyenes parancsa ellenére vonultak ki, Isten által választott vezérük, Mózes nélkül, az Isten üzenetét jelképező felhőoszlop és a szövetség ládája nélkül. Most azonban Mózes velük volt és a reménység, a hit szavaival erősítette szívüket. A felhőoszlopba zárt Isten Fia ment előttük és mutatta nekik az utat. A szövetség szent ládája is csatlakozott a sereghez. Ennek a tapasztalatnak az a tanulsága számunkra, hogy Izrael hatalmas Istene a mi Istenünk is. Bízhatunk benne! Ha pedig engedelmeskedünk parancsainak, követelményeinek, akkor éppen olyan feltűnő módon munkálkodik majd érettünk, mint ahogy munkálkodott ősi népéért. Mindenkit, aki igyekszik a kötelesség ösvényét követni, időnként megtámadja a kételkedés és a hitetlenség. Útját néha olyan akadályok torlaszolják el, amelyek látszólag leküzdhetetlenek. Ezek az akadályok elcsüggesztik azt, aki átadja magát a csüggedésnek. Isten azonban éppen neki mondja: Indulj előre! Bármi áron teljesítsd kötelességedet! Azok az akadályok, nehézségek, amelyek olyan félelmeteseknek látszanak, hogy szívedet, lelkedet félelemmel, rettegéssel töltik meg, eltűnnek, ha előre indulsz az engedelmesség ösvényén, alázatosan Istenben bízva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése