Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Józsué könyve 23. fejezetéből
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%2023&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%2023&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Az évek teltek, és Józsué látta, hogy életének vége közel van. Találkozóra hívta Izrael vezetőit, valószínűleg Sikhembe (2. vers). Emlékeztette őket arra, miként osztotta el közöttük azt a földet, amit Isten a kánaánita törzsektől vett el (9-11. vers).
Azután azzal fordult hozzájuk, hogy legyenek erősek, és engedelmeskedjenek mindannak, amit a Mózes törvényének könyvében megírva találnak. Felszólította őket, hogy ne keveredjenek azokkal a népekkel, amelyek fennmaradtak közöttük; isteneiknek nevét ki se ejtsék, azokra ne esküdjenek, hanem ragaszkodjanak az Úrhoz, az ő Istenükhöz (6-8 vers).
Arra figyelmeztette őket, hogy ha összeadják magukat azokkal a népekkel, amelyek fennmaradtak közöttük, az Úr ki nem űzi többé azokat a bálványimádó népeket előlük, sőt inkább tőrré és hurokká lesznek a számukra, oldalaikban ostorrá, szemeikben pedig tövisekké, amíg kivesznek arról a jó földről, amelyet az Úr adott nekik.
„… egy szó sem esett el mindama jó szóból, amelyeket az Úr, a ti Istenetek szólott felőletek” – mondta Józsué. „Minden betelt rajtatok, egy szó sem esett el azokból! De amiképpen betelt rajtatok mind az a jó szó, amelyeket az Úr, a ti Istenetek szólott felőletek: akképpen teljesíti majd rajtatok mind a gonosz szót is az Úr, míglen kipusztít titeket e jó földről, amelyet az Úr, a ti Istenetek adott ti néktek” (14-15. vers).
Mindezek a mi tanulságunkra írattak meg. Isten mindig megtartja ígéreteit. Nekünk is erőseknek kell maradnunk, és engedelmeskednünk kell mindannak, amelyek az Ő törvényének könyvében megírattak.
Ralph Neall
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 40. fejezet
40. fejezet – BÁLÁM (4. rész)
Mikor Moáb királya Bálám közeledéséről értesült, nagy kísérettel országa határára ment, hogy ott fogadja őt. Mikor csodálkozását fejezte ki, hogy Bálám a reá váró gazdag jutalmak ellenére is késlekedett eljönni hozzá, akkor a prófétának ez volt a válasza: "Ímé eljöttem hozzád. Most pedig szólhatok-é magamtól valamit? Ami mondani valót Isten ád az én számba, azt mondom" (4Móz 22:38). Bálám igen sajnálkozott e korlátozás miatt. Attól félt ugyanis, hogy szándékát majd nem tudja megvalósítani, mivel Isten ellenőrző uralma alatt kellett munkálkodnia.
A király nagy pompával és országa magas méltóságaival együtt kísérte Bálámot "[...] a Baál magas hegyére" (4Móz 22:41), amelyről megtekinthette a héberek seregét. A próféta ímé ott állt a fennkölt magaslaton és letekintett Isten választott népének táborára. Mily keveset tudtak az izraeliták arról, hogy közvetlen közelükben mi is történik. Nagyon keveset tudtak Istennek arról a gondoskodásáról, amellyel éjjel és nappal körülvette őket. Minden korban lassúak voltak Isten nagy szeretetének és irgalmának felfogására. Ha észre tudnák venni Isten csodálatos hatalmát, amelyet folyamatosan gyakorol érettük, nem telne-e meg szívük hálával szeretetéért és tisztelettel fenségének és hatalmának gondolatára?
Bálámnak volt némi ismerete a héberek áldozati felajánlásairól, adományairól. Azt remélte, hogyha felülmúlja őket értékes áldozati ajándékok tekintetében, akkor biztosíthatja Isten áldását a maga számára, és bűnös terveit is végrehajthatja. Így a bálványimádó moábiták felfogása megszerezte a felügyeletet és az uralmat elméje felett. Bölcsessége balgasággá vált; lelki látása elhomályosult; vakságot hozott önmagára, mert engedett Sátán hatalmának.
Bálám utasítására a moábiták hét oltárt emeltek. Bálám ezek mindegyikén áldozatot mutatott be. Azután visszavonult "[...] egy kopasz oromra" (4Móz 23:3), hogy ott Istennel találkozzék. Báláknak megígérte, tudomására adja azt, amit Isten majd kijelent neki.
A király Moáb nemes embereivel és főembereivel együtt az áldozati oltár mellett állt. Körülöttük a kíváncsiak sokasága tolongott és várakozott a próféta visszatérésére. Végre jött, és a nép izgatottan várta azokat a szavakat, amelyek majd örökre megbénítják azt a különös hatalmat, amely a gyűlölt izraeliták érdekében fáradozott. Bálám pedig így szólt: "Síriából hozatott engem Bálák, Moábnak királya kelet hegyeiről, mondván: Jöjj, átkozd meg nékem Jákóbot, és jöjj, szidalmazd meg Izráelt; Mit átkozzam azt, akit Isten nem átkoz, mit szidalmazzam azt, akit az Úr nem szidalmaz?
Mert sziklák tetejéről nézem őt, és halmokról tekintem őt; ímé oly nép, amely maga fog lakni, és nem számláltatik a nemzetek közé.
Ki számlálhatja meg a Jákób porát, és Izráel negyedrészének számát?
Haljon meg az én lelkem az igazak halálával, és legyen az én utolsó napom, mint az övé!" (4Móz 23:7-10)
Bálám bevallotta, hogy Izrael megátkozása céljából érkezett, de azok a szavak, amelyeket kimondott, egyenesen ellentétben álltak szíve érzelmével. Miközben lelke átkokkal volt tele, arra kényszerült, hogy áldásokat mondjon.
Mikor Bálám Izrael táborára tekintett, meglepve látta jólétük bizonyítékát. Durva, szervezetlen sokaságnak festették le őket előtte. Olyanoknak, akik kalandozó bandákban árasztották el az országot. A körülöttük élő nemzetségek számára pedig ők voltak az istencsapás és a rémuralom megtestesítői. Megjelenésük azonban mindennek éppen az ellenkezőjét tárta Bálám szeme elé. Bálám megfigyelhette táboruk nagy kiterjedését és tökéletes elrendezését. Minden a teljes fegyelem és rend vonásait hordozta magán. Láthatóvá lett előtte az a jóindulat, amellyel Isten Izraelre tekintett és a nép megkülönböztető jellegét észre kellett vennie, amelyet Isten választott népeként hordozott magán. "Ímé oly nép, amely maga fog lakni és nem számláltatik a nemzetek közé." Mikor e szavak elhangzottak, az izraeliták még nem telepedtek le állandó helyükre. Különleges jellemüket, erkölcsi módszereiket és szokásaikat Bálám még nem ismerte. Mégis a próféta szavai meglepő módon teljesedtek be Izrael későbbi történetében! Fogságuk hosszú évei alatt és a nemzetek között való szétszóratásuk korszakában, és azóta is mostanáig megmaradtak Isten megkülönböztetett népének. Így Isten népe - az igazi Izrael - ámbár szétszóródott a népek és nemzetek között, itt a földön csak vándorként él, mert állampolgárságuk valójában nem itt a földön, hanem a mennyekben van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése