Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 9. fejezet 1933. nap
AZ
ORVOS-MISSZIONÁRIUSOK ÉS MUNKÁJUK
9. fejezet (5. rész) – Tanítás és gyógyítás
Tartalmasabb élet
Semmi sem ébreszt olyan önfeláldozó buzgóságot, és nem
csiszolja és erősíti úgy a jellemet, mint a másokért való szolgálat. Sok
állítólagos keresztény a gyülekezeti kapcsolatok keresésében csak önmagára
gondol.
Élvezni akarják a gyülekezeti közösséget és a pásztori gondoskodást. Nagy és virágzó gyülekezetek tagjaivá lesznek, és beérik azzal, hogy tesznek valami keveset másokért. Így megfosztják magukat a legértékesebb áldásoktól. Sok embernek nagyon hasznos lenne, ha feláldoznák kellemes, könnyen irányítható kapcsolataikat. Menjenek oda, ahol energiájukat a keresztény szolgálat igényli, és megtanulhatnak felelősséget hordozni.
Az egy csomóba zsúfolt fák nem fejlődnek egészségesen és masszívan. A kertész átülteti őket, hogy legyen helyük a fejlődéshez. Hasonló munka nagy gyülekezetek számos tagjának is javára szolgálna. Oda kellene helyezni őket, ahol energiájukat aktív keresztény szolgálat köti le. De a másokért való szolgálat hiánya miatt elvesztik lelki életüket, elkorcsosulnak és eredménytelenek lesznek. Valamilyen misszióterületre áttelepülve pedig megerősödnének.
Senkinek sem kell várnia addig, amíg valamilyen távoli területre hívják, hogy elkezdjen másoknak segíteni. A szolgálat ajtói mindenütt nyitva vannak. Ott élnek körülöttünk azok, akik segítségünket igénylik. Özvegyek, árvák, betegek és haldoklók, csüggedtek, lehangoltak, tudatlanok és kivetettek mindenütt találhatók.
Éreznünk kell, hogy különleges feladatunk a szomszédainkért való szolgálat. Keressétek meg, hogyan tudtok a legjobban segíteni azoknak, akik nem érdeklődnek a vallásos dolgok iránt. Amikor meglátogatjátok barátaitokat és szomszédaitokat, tanúsítsatok érdeklődést lelki életük iránt éppúgy, mint földi jólétük iránt. Beszéljetek nekik Krisztusról, a bűnbocsátó Megváltóról. Hívjátok meg szomszédaitokat otthonotokba, és olvassatok nekik a Bibliából és annak igazságait magyarázó könyvekből. Hívjátok meg őket, hogy énekeljenek és imádkozzanak veletek. Ezeken a kis összejöveteleken Krisztus is jelen van, ahogy megígérte, és kegyelme megérinti a szíveket.
A gyülekezeti tagok neveljék rá magukat e munka végzésére. Ez éppen olyan fontos, mint megmenteni idegen országokban élő, sötétségben veszteglő lelkeket. Míg egyesek távoli vidékeken élő lelkekért éreznek felelősséget, sokan, akik otthon élnek, érezzenek éppolyan felelősséget a körülöttük lakó drága lelkekért, és dolgozzanak szorgalmasan az ő üdvösségükért.
Sokan azon sajnálkoznak, hogy üres életet élnek. Ők maguk tehetik életüket gazdaggá és befolyásossá, ha akarják. Azok, akik szeretik Jézust szívükkel, értelmükkel és lelkükkel, és felebarátjukat, mint önmagukat, széles területen használhatják képességeiket és befolyásukat.
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 3
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%203&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%203&version=NT-HU
Hogyan hagyjunk fel a bűnnel? A kérdés évszázadok óta foglalkoztatja az embereket. Engem ez akkor kezdett aggasztani, amikor komolyan kezdtem keresni Isten akaratát az életemre vonatkozóan, miközben egy imanaplót vezettem.
A történet akkor kezdődött, amikor a XIX. századi evangélistáról, Müller Györgyről olvastam, aki imanaplót vezetett. Ez igen felkeltette érdeklődésemet. A naplóírás a következőképpen történt: Müller feljegyezte imakérésének dátumát, majd megjelölte azt a dátumot, amikor kérésére választ kapott. Ennek a módszernek a segítségével imameghallgatások százait jegyezte fel.
Eleinte furcsán éreztem magam, amikor kézzel leírtam imáimat. Kezdetben ezek valahogy így néztek ki: „Drága Istenem, köszönöm Neked ezt a napot! Köszönöm az életemet. Kérlek, bocsásd meg bűneimet. Őrizd meg a szüleimet, a nővéremet, és többi családtagomat. Add, hogy téged tiszteljelek ma!”
A következő napokon, amikor nekiültem, hogy lejegyezzem imámat, ugyanezek a szavak jöttek. A negyedik napon úgy éreztem, ez már kezd nevetségessé válni. Újra meg újra csak ugyanazokat a dolgokat ismételgettem. Unalmas volt, és elgondolkodtam, hogy talán Isten ugyanígy érez az állandó ismétléseim miatt. Tehát fogtam az imanaplómat, és átalakítottam naplóvá, ahol lejegyeztem a legmélyebb gondolataimat és a bűneimet Istennek. Ezek után kezdett mardosni a szorongás.
Egy évtizednyi önző életmód után olyan szegényes lelki gondolkodásom lett, hogy a legegyszerűbb kísértések is elcsábítottak. A hetek alatt megfigyeltem egy kis ismétlődést az imanaplómban: ha elkövettem valamilyen konkrét bűnt, akkor akármilyen kicsi is volt, miután megbocsátást, és Isten segítségét kértem, hogy ne kövessem el újra, felfigyeltem rá, hogy ugyanazt a bűnt írom le újra és újra. Imáimban újra csak önmagamat ismételtem, ezért úgy gondoltam, hogy még rosszabb helyzetbe kerültem, mert ráadásul ugyanazt a bűnt követtem el rendszeresen.
Végül abbahagytam a naplóírást. Nem tudtam elviselni azt a fájdalmat írás közben, amit újra és újra elkövetett hűtlenségem miatt éreztem. De rosszul gondolkodtam. Egyikünknek sem szabadna sohasem feladnia! Isten biztosít, hogy nem kell állandóan az önző bűn ismétlésének az ördögi körében lennünk. Azt mondja: „Térjetek vissza, szófogadatlan fiak, és meggyógyítom a ti elpártolástokat!” (Jer 3:22). Micsoda ígéret!
Ima: „Szerető Istenünk, néha úgy tűnik, hogy nem tudunk kikerülni ugyanannak a bűn elkövetésének a keréknyomából. De ma szeretnék ragaszkodni az ígéretedhez, hogy meggyógyítasz a visszaeséseimből, amikor Hozzád fordulok. Rendszeres bibliatanulás és ima által szeretnék Hozzád fordulni. Nem akarom feladni. Gyógyíts meg! És engedd, hogy megismertethessem a te csodádat másokkal. Ámen.”
Andrew McChesney
273. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN 9. fejezetéhez (október 25-31.).
A Bibliában több alkalommal az áll, hogy Jézus „könyörületességre indult”. A „könyörületesség” szó latin tövének más a jelentése, mint az együttérzésnek vagy a megszánásnak. Együtt szenvedést jelent. Krisztus nem pusztán „sajnálatot érzett azok iránt”, hanem „együttérzett azokkal”, akikkel kapcsolatba került. A szó jelentése erősebb, mint pusztán egy érzés. Tartalmazza a vágyat, hogy enyhítse a szenvedést. Krisztus valóban viseli a betegségeinket, és hordozza fájdalmainkat. Ézsaiás 53:4. Megindul a gyarlóságainkon, hiszen velünk együtt éli meg azokat.
Jézus az életét adta, hogy megerősítsen minket az élet viharaiban, jobb útra tanítson minket, és életet, egészséget, reményt vigyen az életünkbe, hogy mi is meg tudjunk másokon „indulni”. A megpróbáltatások az élet részét képezik, különösen azok számára, akik tanítók, és a lelkek súlyos terhét cipelik. Ennyi szenvedés nagy rejtély, Isten azonban tudja és fogja is jóra használni: „Mindazok, akik ezen a földön őszinte szívvel szolgálják Istent, előkészítő képzést kapnak a bánat iskolájában. Minél mélyebb a bizalom és magasabb szintű a szolgálat, annál személyesebb a próba és szigorúbb a fegyelmezés.” Nevelés 151.4 Krisztus megtapasztaltatja velünk, hogy mit jelent „könyörületességre indulni”, hogy őszintén meginduljunk, ahelyett, hogy pusztán együttérzést vagy empátiát éreznénk. Ez a fajta könyörületesség kiterjed azokra is, akiket nem szoktunk szeretni, a szenvedőkre, a bűnösökre és a szerethetetlenekre.
Tanítson meg minket az Isten könyörületességre indulni!
Ámen!
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés