Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 6. fejezet 1910. nap
AZ IGAZI ORVOS-MISSZIONÁRIUS
6. fejezet (3. rész) – Szolgálatra váltott meg
"Rólad szól az én dicséretem szüntelen"
Jézus azt akarta, hogy a kapernaumi asszony - miután Őt hittel megérintve meggyógyult - tegyen bizonyságot a kapott áldásról. Az evangélium kínálta ajándékokat nem lehet lopva megszerezni, sem titokban élvezni.
Hogy én Isten vagyok" (Ésa 43:12).
A Menny Krisztus hűségéről tett hitvallásunk útján akarja kinyilatkoztatni a Megváltót a világnak. Hirdessük kegyelmét, ahogy azt a régen élt szent emberektől megismertük; de bizonyságtevésünk akkor lesz a legeredményesebb, ha saját tapasztalatainkat mondjuk el. Isten tanúi vagyunk, ha életünkben megmutatkozik az Ő munkája, a menny hatalma. Minden ember élete más, mint a többi emberé, és a tapasztalataink is mások. Isten olyan dicsőítést vár el tőlünk, amely magán viseli egyéniségünket. Ha Isten kegyelmének e dicsőítését Krisztuséhoz hasonló élet fémjelzi, akkor a lelkek megmentéséért való munkálkodásunkat olyan erő kíséri, amelynek nem lehet ellenállni.
Mi magunk merítünk áldást abból, ha Isten ajándékairól soha egyetlen percre sem feledkezünk meg. Ezzel hitünk erősödik, és egyre többet igénylünk és kapunk. Jobban bátorítja az embert a legkisebb áldás is, amit Istentől ő kap, mint a mások hitéről és tapasztalatairól olvasható összes történet együttvéve. Az az ember, akit Isten kegyelme megérint, olyan lesz, mint a megöntözött kert; gyorsan új erőre kap, világossága felfénylik a sötétben: és Isten dicsősége láthatóvá lesz rajta.
A szabadulásért való poharat felemelem,
És az Úrnak nevét hívom segítségül.
Az Úr iránt való fogadásaimat megadom
Az ő egész népe előtt."
Zengedezek az én Istenemnek, amíg vagyok!
Legyen kedves néki az én rebegésem;
Örvendezem én az Úrban."
Hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!
Énekeljetek néki, zengedezzetek néki,
Beszéljétek el minden ő csodatételét.
Dicsekedjetek az ő szent nevével;
Örvendezzen azoknak a szívük, akik keresik az Urat."
Az én ajakim hadd dicsérjenek téged ...
Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem,
Mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!
Ha reád gondolok ágyamban:
Őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;
Mert segítségem voltál,
És a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem."
Ember mit árthatna nékem?
Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal;
Megadom néked a hálaáldozatokat;
Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól,
Bizony az én lábaimat az eleséstől;
Hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában."
Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked,
És lelkem is, a melyet megváltottál.
Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat."
Rólad szól az én dicséretem szüntelen."
"Hadd hirdessem a te nevedet ...
Dicsérnek majd téged a népek!"
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2046&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2046&version=NT-HU
Bél egyike volt a főbb isteneknek Babilonban. Bél, hasonlóan Baálhoz, azt jelenti „úr” és ezzel a titulussal illették meg Bélt, főistenüket, Mardukot (Jer 50:2), valamint a fiát, Nebót is, aki a tudás és irodalom istene volt. A babiloniak gyakran zarándokoltak el Bél városába minden év kezdetekor, és állatokkal húzott szekereken vitték az istenek képeit. De természetesen az egész hiábavalóság volt, mivel ezek az istenek nem tudták megakadályozni Babilon bukását (2. vers).
Habár nincs bizonyíték arra, hogy ezt a jelképes szertartást eljátszották volna akkor is, amikor mindezekre mikor Círusz átvette Babilon felett az irányítást, a figyelmes tanuló fel tudja fedezni, hogy mindez pontosan egy évszázaddal azelőtt történt, hogy Nabukonodozor elpusztította Jeruzsálemet. Az asszír király, Szanhérib lerombolta Babilont és elvitte Marduk bálványát is zsákmányként. Isten azt mondta: ez már egyszer megtörtént, és újra meg fog történni.
De a különbség a hasznavehetetlen babiloni istenek, és Izráel csodálatos Istene között még nagyobb! Míg a pogányok isteneit szekereken kellett hordozni, Isten saját maga hordozza tenyerén gyermekeit születésüktől fogva a halálukig! „Hallgassatok rám, Jákób háza és Izráel házának minden maradéka, akiket magamra raktam anyátok méhétől fogva, és hordoztalak születésetek óta; Vénségtekig én vagyok az, és megőszüléstekig én visellek; én teremtettem és én hordozom, én viselem és megszabadítom” (3-4. vers).
Hallottad már a Lábnyomok című verset? Biztosan hallottad már. „Álmomban Mesteremmel tengerparton jártam…” A szerző (akárki is volt) visszatekintve a megtett útra, néha csak egy pár láb nyomát vélte felfedezni a homokban, és ez megzavarta, hiszen úgy tűnt, hogy az Úr nem volt vele életének legnehezebb szakaszaiban. Végül azonban az Úr ezeket a szavakat suttogja a fülébe: „azért láttad csak egy pár láb nyomát, mert a legsúlyosabb próbák alatt téged vállamon hordoztalak!” (Túrmezei Erzsébet fordítása).
Milyen nehéz is elviselni, ha Isten hallgat! Teljesen természetes, hogy elcsüggedünk, amikor úgy tűnik, minden rosszra fordul körülöttünk, a lelkünk sötétségbe burkolózik, és a sötétség befészkeli magát a szívünkbe. Isten az ő szolgáján, Ézsaiáson keresztül emlékeztet minket arra, hogy isteneket gyártani az általa teremtett dolgokból, nem megoldás (5-7. vers). Ha minden gondolatunkat Őreá összpontosítjuk, aki kijelenti kezdettől fogva a véget (10. vers) összpontosítjuk, egyedül akkor leszünk bizonyosak abban, hogy az ő szabadítása nem késik (13. vers). Figyeljünk minden nap Istenre, és arra, hogy a szabadítása már közel van!
Ron E M Clouzet
270. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN 6. fejezetéhez (október 4-10.).
Jézus és a tanítványai, amikor megérkeztek a partra, két ördögtől megszállott emberrel találkoztak, akik őrjöngtek, szakadtak és megtépázottak voltak. A tanítványok rémülten elmenekültek, de Jézus nyugodtan megparancsolta a démonoknak, hogy távozzanak az emberekből, azok egy közeli disznókondába költöztek, és leugrottak egy szikláról. A disznópásztorok siettek a városba, hogy elterjesszék a hírt, és amikor a városiak megérkeztek erre a helyszínre, a férfiak már rendesen felöltözöttek voltak, és elméjük megvilágosodott. Vajon Jézus adta nekik a saját felsőruháját? Az emberek esdekeltek Jézusnak, hogy menjen el. Miközben indult, a korábban megszállottak arra kérték, hogy kísérhessék el, Ő azonban azt mondta nekik, hogy maradjanak és meséljék el a barátaiknak a csodát, amelyben részesültek.
Amikor Jézus visszatért erre a helyre, ezrek tolongtak oda hozzá, hogy az Ő megváltási üzenetét hallják, köszönhetően a két férfi tanúságának, akiket meggyógyított.
A szamaritánus asszony hasonlóképpen elsietett a városba, és elhozta a sok városi embert, hogy lássák az Embert, aki csodát művelt a szívében. Ha valakit Jézus meggyógyít, akár fizikailag, mentálisan vagy mindkét módon, az vágyat kelt az ember szívében, hogy másokat szolgáljon, azáltal, hogy megosztja az átalakulás csodáját.
Nincs szükség arra, hogy nagy távolságokat tegyünk meg, hogy ott járhassunk, ahol Jézus is járt. El vagyunk hívva arra, hogy az Ő kezei legyünk, az Ő lábnyomain járjunk hűségesen úgy, hogy megosztjuk, ami rendelkezésünkre áll, szeressünk, bátorítsunk, ételről, ruházatról, menedékről gondoskodjunk, lehetővé tegyük, hogy egy fáradt anyuka megpihenhessen kicsit, azáltal, hogy a gyerekeiről gondoskodunk, meglátogassunk egy magányos idős embert, megmutatván Isten szeretetét minden alkalommal.
Ámen!
VálaszTörlésÁmen.
VálaszTörlésÁmen ✝️🛐🙏🕊
VálaszTörlés