Higgyetek az Ő prófétáinak - december 11 - VASÁRNAP - 2 Királyok 19

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2 Királyok 19 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok%2019&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok%2019&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Isten kivívja Ezékiás király bizalmát. Rabsaké gőgös, megfélemlítő beszédét hallván azonnal tudta, hogy Istenhez és Isten követéhez kell fordulnia. Mi indította erre Ezékiást? Az, hogy ismerte Isten szeretetét és hatalmát. Isten ezt megmutatta a királynak, aki készséges szívvel bízta rá országát és saját életét. Bárcsak sokan megtanulták volna ezt! Bárcsak megtanulnánk Ezékiástól, hogy a bajban a legjobb dolog Istenhez és az Ő prófétájához menekülni.      

2.    A levelet olvasó Isten. Nagyon szép az a jelenet, amelyben Ezékiás átveszi az asszír király fenyegető levelét, elviszi a templomba, kiteríti az Úr előtt és elmondja imáját. Isten úgy válaszol a király imájára, mint aki olvasta a levelet és meghallgatta az imáját. Ezékiás imája is csodálatos. Elismeri az ellenség hatalmát, elismeri saját gyengeségét, célja, hogy Isten megdicsőüljön. Isten hírneve fontos a számára. Nem tudja elviselni, hogy az asszír király hadvezérei gyalázzák Isten nevét.

3.    Isten megszabadítja a szeretett Siont. Sion Isten királyiszéke, uralmának a központja. Sion győzelme Isten győzelmét jelenti. Ez a győzelem a szabadításon túl is üzen valamit. A szombatévvel kapcsolatos gondolatokat tartalmazza. A szombatévben abból táplálkoztak, amit a föld magától termett, a következő évben pedig, ami abból sarjadt, a harmadik évben már vetésük terméséből. A szombatévet a Biblia Isten jókedvének esztendejeként tartottak számot, amikor minden rabszolga felszabadult, ami előremutatott arra az időre, amikor Isten mindenkit megszabadít, akit a bűn rabságban tart. Ezt a szabadulást várjuk. Az Úr jókedvének esztendejét.  

4.    Isten ezzel a győzelemmel előre mutat a távolabbi jövőbe. Isten megjövendölte, hogy ehhez a győzelemhez hasonlóan még egyszer meg fog dicsőülni a világ előtt, és Dávid nagyobb Fia el fog jönni népe szabadításáért, és azért, hogy hazavigyen bennünket a Mennyei Sionba.     

Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 9. fejezet

9. fejezet – A VASÁRNAPTÖRVÉNYEK (1. rész)

Sátán megkérdőjelezi az Úr tekintélyét

Isten vádolja Babilont, „mert az ő paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek”…

A Mindenható hat nap alatt teremtette a világot, a hetediken pedig megnyugodott, megszentelve azt; és szentként különítette el magának a többitől, hogy népe azt nemzedékről nemzedékre megünnepelje. De a bűn embere – Isten fölé magasztalva magát és beülve Isten templomába, hol isten gyanánt mutogatja magát – úgy véli, hogy megváltoztathatja az időket és a törvényt. Ez a hatalom azt gondolja, hogy képes bebizonyítani, nemcsak egyenlő Istennel, de fölötte is áll – így megváltoztatta a nyugalomnapot: a hét első napját helyezte a hetedik helyébe. A protestáns világ pedig szentnek tekintette a pápaságnak e gyermekét. A Szentírás ezt paráznaságnak hívja (Jel 14:8) (7BC, 1900, 979. o.).

Az ember boldogságának nagy ellensége a kereszténység idején a negyedik parancsolatban rögzített szombatot sorozatos támadások célpontjává tette. Sátán így szólt: „Én Isten céljaival ellentétesen cselekszem. Követőimet felhatalmazom rá, hogy félretegyék az Úr emlékünnepét, a hetedik napi szombatot. Így megmutatom a világnak, hogy a menny által megszentelt és megáldott idő megváltozott. Többé nem él ez a nap az emberek emlékezetében. Azt teszem, hogy mindenki megfeledkezzék róla. Egy olyan napot állítok a helyére, amely nem hordja magán Isten hitelesítő pecsétjét illetve nem lehet jel az Örökkévaló és népe között. Arra késztetem majd a vasárnap elfogadóit, hogy e napnak tulajdonítsák azt a szentséget, amellyel Isten a szombatot ruházta fel” (PK, 1914, 183–184. o.).

Szombat a nagy vitapont

Az utolsó napok háborúságaiban egységesen felsorakoznak Isten népével szemben mindazon romlott erők, akik feladták a Jahve törvénye iránti hűséget. A nagy vita a negyedik parancsolat szombatja körül forog majd ebben a harcban, mert az örök Törvényadó a szombat parancsában nevezi magát a menny és a föld teremtőjének (3SM, 1891, 392. o.).

„Az én szombatjaimat bizony megtartsátok; mert jel az énközöttem és tiközöttetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok… én vagyok az Úr, aki megszentellek titeket” (2Móz 31:13). Néhányan akadályokat próbálnak majd gördíteni a szombat megünneplésének útjába, ezzel az indokkal: „Nem tudod, melyik nap a szombat”, azt azonban tudni vélik, mikor van vasárnap, és rendkívül buzgók az olyan törvények beiktatásában, amelyek kötelezővé teszik annak megünneplését (KC, 1900, 148. o.).

A vasárnaptörvény az 1880-as években

Már évek óta tudjuk, hogy hazánkban beiktatják a vasárnaptörvényt, és most, hogy fellépett az ezt szorgalmazó mozgalom, azt kérdezzük: Mit tesz népünk ebben az ügyben? Legfőképpen keressük Istent, hogy most kegyelmet és erőt adjon népének! Él az Úr, és nem hisszük, hogy végérvényesen elérkezett volna az az idő, amikor megengedi, hogy korlátozzák szabadságunkat.

A próféta „négy angyalt” látott „állni a földnek négy szegletén, a földnek négy szelét tartva, hogy szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se semmi élő fára”. Egy másik angyal, aki keletről tűnt fel, így kiáltott nekik: „Ne ártsatok, se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon” (Jel 7:1-3). Ez a jelenet megmutatja, mi a feladatunk: kiáltsunk Istenhez, hogy az angyalok tartsák vissza a négy szelet mindaddig, amíg a misszionáriusok el nem jutnak a világ minden részébe, hogy befejezhessék a Jehova törvénye iránti engedetlenségtől óvó üzenet hirdetését (RHExtra, 1888. december 11.).

A vasárnaptörvény képviselői nincsenek tisztában tetteikkel

A vasárnapmozgalom most még sötétben halad előre. Az igazi szándékot eltitkolják a vezetők, és sokan, akik csatlakoztak a mozgalomhoz, nem ismerik fel, merre tart ez a rejtett áramlat… Vakon dolgoznak. Nem látják, hogyha egy protestáns kormányzat feláldozza azt a meggyőződést, amely szabad, független nemzetté tette őket, és a törvényhozás eszközeivel olyan elveket iktatnak be az alkotmányba, melyek a pápai hazugságokat és csalásokat fogják terjeszteni, akkor fejest ugranak a sötét középkor római borzalmaiba (RHExtra, 1888. december 11.).

Még a vasárnapünneplés kötelezővé tételének mozgalma iránt elkötelezettek között is sokan vannak, akik nem mérik fel azokat a következményeket, amelyeket ez az intézkedés vonhat maga után. Nem látják, hogy közvetlenül a vallásszabadságot támadják. Rengetegen vannak, akik sohasem értették meg a bibliai szombat követelményeit, sem azt a hamis alapot, amelyen a vasárnap intézménye nyugszik… {LDE 126.1}  

Kevéssé tudatosul azokban, akik erőfeszítést tesznek az alkotmány megváltoztatására és egy a vasárnapünneplést kötelezővé tévő törvény kiadatására, hogy valójában mi is lesz ennek a következménye. Közvetlenül egy válság előtt állunk (5T, 1889, 711, 753. o.).