Higgyetek az Ő prófétáinak - december 13 - KEDD - 2 Királyok 21

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2 Királyok 21 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok%2021&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok%2021&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.   Isten a leggonoszabb ember őszinte könyörgését is meghallgatja. Manassé az egyik leggonoszabb király volt Jeruzsálemben, ezért Isten megengedte, hogy elhurcolják Babilonba, ahol megtért, könyörgött Istenhez, Isten megbocsátott neki és visszahozta Jeruzsálembe. Isten nemcsak a jó királyért, Ezékiásért tett hatalmas dolgokat, hanem a gonosz királyért is. Nem sok olyan történetről tudunk, amelyben a győztes király fogságba húrcolja a legyőzött királyt, majd hazaengedi és tovább uralkodhat. Ez majdnem akkora csoda, mint Ezékiás esetében, hogy a nap visszament pályáján. Krónikák második könyvében találunk információt Manassé megtérésével kapcsolatosan.     

2.   Isten a megkeményedett szíven nem tud segíteni. Bár Manassé nagyon gonosz király volt, de mégsem volt annyira megátalkodott, hogy Isten ne tudta volna szívét megérinteni, még ha kemény eszköz kellett is hozzá. Megtérése után viszont reformokat hajtott végre Jeruzsálemben és visszavezette a népet Istenhez. Fia Amon azonban nemcsak gonosz volt, de megátalkodott is. Isten vele nem tudott mit kezdeni és uralkodása hamar véget ért. Istent ismerve el tudjuk képzelni, hogy amit Manasséért megtett, azt megtette Amonért is, de itt nem járt eredménnyel.      

Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 9. fejezet

9. fejezet – A VASÁRNAPTÖRVÉNYEK (3. rész)

A vasárnaptörvény szószólóinak érvelése

Sátán a saját magyarázatát fűzi az eseményekhez, és az emberek azt gondolják majd, amit ő szeretne: elhiszik, hogy az országot betöltő csapások a vasárnap megrontásának következményei. Abban a hitben, hogy Isten haragját lecsillapítják, ezek a befolyásos emberek törvényeket hoznak a vasárnapünneplés kikényszerítésére (10MR, 1899, 239. o.).

Ugyanez a csoport azt állítja, hogy a rohamosan terjedő romlottság jórészt az úgynevezett „keresztény szombat” megszentségtelenítésének tulajdonítható, és a vasárnap megtartásának kikényszerítésével jelentősen javulnának a társadalom erkölcsei. Ezt különösen az Egyesül Államokban képviselik, ahol korábban az igazi szombatról szóló tanítást széles körben hirdették (GC, 1911, 522. o.).

A protestánsok és a katolikusok összehangolt fellépése

A protestantizmus baráti jobbot nyújt majd a római hatalomnak. Ezt követően törvényt hoznak Isten teremtésének szombatja ellen, és ekkor jön el az ideje, hogy az Üdvözítő elvégezze majd „szokatlan munkáját” a földön (7BC, 1886, 910. o.).

Nem tudjuk, hogyan képes magát tisztázni a Római Katolikus Egyház a bálványimádás vádja alól… És ez az a vallás, amelyre a protestánsok kezdenek olyan nagy jóindulattal tekinteni, amely végül egyesül a protestantizmussal. Ez az egység azonban nem a katolicizmus átalakulásának eredményeként jön létre, mert Róma sohasem változik. A tévedhetetlenség igényével lép fel. A protestantizmus idomul hozzá. Elfogadja a liberális eszméket, és ezzel olyan helyzetbe kerül, hogy kezet foghat a katolicizmussal (RH, 1886. június 1.).

Az állítólagos protestáns világ szövetségre lép a bűn emberével, és ebből kifolyólag az egyház és a világ romlott összhangba kerül egymással (7BC, 1891, 975. o.).

A hitehagyó protestantizmus az Újvilágban az Óvilág katolikusaihoz hasonlóan fog eljárni azokkal szemben, akik Isten minden rendelkezését tiszteletben tartják (GC, 1911, 616. o.).

Rómának hódolnak a vasárnaptörvényekkel

Amikor az Egyesült Államok legjelentősebb egyházai a közösen vallott tantételekben egységre jutva arra befolyásolják az államot, hogy tegye kötelezővé rendelkezéseiket, és tartsa fenn létesítményeiket, akkor már a protestáns Amerika megformálta a római hierarchia hasonmását; aminek elkerülhetetlen a következménye, hogy a polgári hatóság büntetést mér az eltérő véleményt valló emberekre…

A protestáns egyházak a vasárnapünneplés erőltetésével kierőszakolják a pápaság imádását…

Pontosan azzal az eljárásukkal, hogy a vallási kötelezettségeket a világi hatalom erejével kényszerítik, maguk az egyházak formálják meg a fenevad képmását; ezért aztán a vasárnapünneplés törvénybe iktatása az Egyesült Államokban a fenevad és képe imádását teszi kötelezővé (GC, 1911, 445, 448–449. o.).

Amikor a protestantizmus a szakadékon át kinyújtja karját, hogy megragadja a római hatalom kezét; amikor átnyúl a mélység fölött és kezet szorít a spiritizmussal, amikor ennek a hármas szövetségnek a befolyása alatt országunk megtagadja alkotmányának minden elvét mint protestáns és köztársasági kormányzat, és intézkedéseket hoz a pápai hamisságok és csalások terjesztésére, akkor tudhatjuk, hogy Sátán csodálatos működésének ideje és a vég közel van (5T, 1885, 451. o.).

Róma visszanyeri elvesztett vezető pozícióját

A végső válsághoz egyre közeledve létfontosságú, hogy összhang és egység uralkodjon az Úr követői között. A világ zűrzavarral, háborúval és viszállyal telített. Mégis, a pápai hatalom vezetése alatt egyesülnek a népek, hogy szembeszálljanak az Úr tanúbizonyságain keresztül magával Istennel. Ezt az egységet a nagy hitehagyó teszi szilárddá (7T, 1902, 182. o.).

A vasárnap szombatként történő megünneplését kikényszerítő törvények eredményeként következik be a nemzeti hitehagyás – ez a köztársasági elvek elhagyása, melyekre a kormányzást alapozták. A hatalmasok elfogadják majd a pápaság vallását, Isten törvényét pedig érvénytelenítik (7MR, 1906, 192. o.).

A sűrű szellemi sötétség időszaka kedvezőnek bizonyul a pápaság sikereihez. De egykor azt is meg fogjuk látni, hogy a nagy értelmi világosság ideje éppoly kedvező a sikereinek eléréséhez is (4SP, 1884, 390. o.).

A protestánsok a pápisták nyomdokaiba lépnek azokban a mozgalmakban, amelyek most az Egyesült Államokban mindinkább afelé törekednek, hogy az egyház intézményeihez és ünnepeihez az állam támogatását biztosítsák. Sőt, mi több, kitárják az ajtót a pápaság előtt, hogy az a protestáns Amerikában nyerhesse vissza az Óvilágban elveszített vezető hatalmát (GC, 1911, 573. o.).