2025. december 16., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 16 - KEDD - Sámuel első könyve 8. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Gondolatok Sámuel első könyve 8. fejezetéből

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel%208&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel%208&version=NT-HU

Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

Sámuel idős volt. Annyi minden jót tett élete során, ami nem került feljegyzésre. Ez igaz Isten embereinek többségére. A fény, ami mindnyájunkról sugárzik, akik hűségesek vagyunk Istenhez, nagyon kevés, vagy semmilyen nyilvánosságot nem kap. De nem vész el. A mennyben feljegyzésre kerül, és sokan meglepődnek majd az életük jó gyümölcseit látva.

Szeretni Istent, és bízni Benne, ez a próba. Az embereknek, akik a világot szerették, nem tetszett Sámuel jó példája és vezetése. Királyt akartak, mint a környező népek. Ez hitszegés, és Isten vezetésének elutasítása volt, de az Úr nem pusztította el őket. Sámuel által figyelmeztette a népet, hogy mit jelentene, ha királyuk lenne, és mit tenne velük egy uralkodó, majd hagyta, hogy azt kapják, amit akarnak. Isten nem leli örömét a kikényszerített szolgálatban.

Vigyáznunk kell, hogy ne a világ szemében akarjunk nagynak tűnni. Az egészségügyi központjaink, egyetemeink fontosak, és megbecsülést adnak számunkra a világban. Mindazonáltal, igazán az érinti és vonzza Krisztus felé a környezetünkben élőket, ahogyan élünk és dolgozunk az emberek között.

David Manzano 

Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 49-50. fejezet

49. fejezet – JÓZSUÉ UTOLSÓ SZAVAI (3. rész)

Józsué parancsára a szövetség ládáját elhozták Silóból. Igen ünnepélyes alkalom volt, és Józsué Isten jelenlétének jelképével akarta mélyíteni a népre tett hatást. Miután bemutatta Istennek Izrael iránti jóságát, felszólította őket Jahve nevében: Tegyenek vallást, kit akarnak szolgálni: Bizonyos mértékben még mindig gyakorolták titokban a bálványimádást, és Józsué most döntésre hívta a népet, hogy vessék ki Izraelből ezt a bűnt. "Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok!" (Józs 24:15). Isten szolgálatára kívánta vezetni őket, de nem kényszerrel, hanem szabad akaratból. A vallás igaz alapja az Isten iránti szeretet. A jutalom reményében vagy a büntetés félelmében való szolgálat értéktelen Isten előtt. A nyílt hitehagyás nem sértőbb Isten előtt, mint a képmutatás és a csupán formai imádat.

Az idős vezető kérte a népet, hogy nagyon komolyan gondolja meg, amit eléje tárt és döntsön, valóban úgy akar-e élni, mint a körülötte lakó, romlásba jutott bálványimádó nemzetek? Ha terhére lenne Jahve tisztelete, aki a hatalom és az áldás forrása, úgy válasszon ezen a napon: kinek akar szolgálni - "akinek a ti atyáitok szolgáltak", aki Ábrahámot kihívta, vagy "az emoreusok isteneit, akiknek földjén lakoztok". Eme utolsó szavak éles szemrehányást tettek Izraelnek. Az emoreusok istenei nem tudták megvédeni tisztelőiket. Utálatos és megalázó bűne miatt lett e gonosz nemzet elpusztítva, és az egykor birtokolt "jó föld" Isten népének adatott örökségül. Milyen balgaság Izráelnek azokat az isteneket választani, melyeknek tisztelete miatt az emoreusok kiirtattak! "[...] én azonban és az én házam" - mondta Józsué - "az Úrnak szolgálunk" (Józs 24:15). A vezető szívét ihlető szent buzgalomban a nép is részesült. Felhívása habozás nélküli választ várt. "Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, szolgálván idegen isteneknek". (Józs 24:16).

"Nem szolgálhattok az Úrnak" - mondotta Józsué - "mert szent Isten ő, [...] nem bocsátja meg a ti vétkeiteket és bűneiteket" (Józs 24:19). Mielőtt tartós megújulásról szó lehetett volna, a népet rá kellett vezetni, hogy elismerje: önmaga teljesen képtelen Istennek engedelmeskedni. Az Úr törvényét megszegték, s ez elítélte őket mint törvényszegőket és nem ad módot a szabadulásra. Amíg saját erejükben és igazságukban bíznak, lehetetlen számukra bűnbocsánatot biztosítani. Isten tökéletes törvénye követelményének nem tudtak eleget tenni, s így hiábavaló volt Isten szolgálatára tett ígéretük. Csak a Krisztusba vetett hit által biztosíthatták bűneik bocsánatát és nyerhettek erőt Isten törvénye iránti engedelmességre. Fel kellett hagyniuk az üdvösség megszerzésére tett saját erőfeszítéseikkel. Teljesen bízniuk kellett a Megváltó érdemeiben, hogy Isten elfogadhassa őket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése