Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ruth%203&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ruth%203&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
A fejezet Naomi káprázatos tervével kezdődik. A titok, amit Naomi és Ruth Boázzal eljátszanak, telítve van az Istentől származó szeretettel. A zsidó menyasszonyoknál szokás volt, hogy az első éjszakán mint férjes asszony a férje lábainál aludjon, férje köntösének a szélével betakarva. Lopódzva elfoglalt helyével, Ruth házassági ajánlatot tesz Boáznak, de mert titokban tette, nem hozta Boázt zavarba, ha esetleg visszautasítaná. Boáz azonban ajándékként értékeli ezt az ajánlatot. Naomihoz hasonlóan őt is kétségek gyötrik, hogy valaha is megtalálja a boldogságot egy teljes családban. Jövője, Ruth jövője, és Naomi jövője, egy közös csoda része, amit egyikőjük sem tudott volna előre megjósolni. Az üzenet egyértelmű: Isten gondviselése egyvalaki iránt áldást hoz másoknak is. Ez a fejezet is bőséges aratással ér véget. A „hat mérték” árpa körülbelül 27 kilogrammot, vagy ennél is többet jelentett! Péter halakkal megrakott hajójához hasonlóan (Jn 21:6), ez a szakasz is arra emlékeztet minket, hogy Isten arra vágyik, annyi áldást árasszon ránk, amennyit csak el tudunk fogadni. Végül Naomi bölcsen azt tanácsolja Ruthnak, hogy várjon az isteni gondviselésre, amely nem siet, és nem is késik.
Jan Haluska
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 45-46. fejezet
46. fejezet – SZÖVETSÉG A GIBEONITÁKKAL (1. rész)
Józsué 9 és 10.
Sikhemből visszatértek az izraeliták gilgáli táborukba. Itt nemsokára különös küldöttség kereste fel őket, akik szövetséget kívántak velük kötni. A követek előadták, hogy messze földről jöttek és ezt megjelenésük igazolni látszott. Ruházatuk öreg és elnyűtt, saruik agyonhasználtak, foltozottak, élelmük penészes és tömlőik, melyek borospalackokként szolgáltak, repedezettek, összekötözöttek voltak, mintha az úton gyorsan javították volna meg.
Távoli otthonukban - feltételezhetően Palesztina magaslatain túl - földieik hallottak azokról a csodákról, amelyeket Isten tett népéért és ezért elküldték őket, hogy Izraellel szövetséget kössenek. A hébereket óva intette Isten, hogy Kánaán bálványimádóival szövetségre lépjenek, és a vezetők elméjében kétely támadt az idegenek igazmondását illetően. "[...] Hátha közöttem lakol te" - mondták. Erre azonban a küldöttek azt válaszolták: "Szolgáid vagyunk mi!" De amikor Józsué nyíltan megkérdezte: "Kik vagytok, és honnan jöttetek?" ők megismételték korábbi állításukat és őszinteségük bizonyítékaként hozzáfűzték: "Ez a mi kenyerünk meleg volt, amikor eleségül elhoztuk a mi házainkból elindulván, hogy hozzátok jöjjünk: most ímé száraz, és penészes lett, [...] e mi ruháink és saruink pedig megavultak az útnak igen hosszú volta miatt!" (Józs 9:7-8.12-13).
Ezek az érvek hatottak. A héberek "[...] az Úrnak tanácsát nem kérték [...] és békességesen bánt velök Józsué, és frigyet köte velök, hogy életben hagyja őket, a gyülekezet fejedelmei pedig megesküdének nékik" (Józs 9:14-15). Így léptek szövetségre. Három nap múlva kiderült az igazság. Az izraeliták meghallották, hogy "[...] közel valók azok hozzájok, sőt közöttök lakoznak" (Józs 9:16). Tudván, hogy lehetetlen a hébereknek ellenállni, a gibeoniták cselhez folyamodtak, hogy megmentsék életüket.
Nagy volt az izraeliták méltatlankodása, mikor megtudták, hogy rászedték őket. Bosszúságuk még növekedett, mikor három napi út után elérték a gibeoniták városait közel az ország központjához. "[...] és zúgolódék az egész gyülekezet a főemberek ellen", de ez utóbbiak vonakodtak a szövetség megtörésére, noha azt csalással biztosították. Mivel "[...] megesküdtünk nékik az Úrra, Izrael Istenére, most hát nem bánthatjuk őket" (Józs. 9:18). A gibeoniták kötelezték magukat bálványimádásuk feladására és Jahve imádásának elfogadására, s így életük megőrzése nem sértette meg az Úrnak a bálványimádó kanaániták kiirtására adott rendeletét. Esküjükkel a héberek sem kötelezték magukat bűn elkövetésére, és bár az esküt rászedéssel biztosították, azt mégsem kellett megszegniük. Ha valakit a szó kötelez - nem a rossz cselekvésére - szentnek kell azt venni. A nyereség, a bosszú, vagy önérdek nem befolyásolhatja az eskü vagy fogadalom sérthetetlenségét. "utálatosok az Úrnál a csalárd beszédek" (Péld 12:21). "Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az ő szent helyén? [...] Aki kárára esküszik, és meg nem változtatja" (Zsolt 24:3; 15:4).
A gibeoniták életben maradhattak, de mint rabszolgák a szentélyhez lettek beosztva minden szolgai munka végzésére. "És tevé őket Józsué azon a napon favágókká és vízhordókká a gyülekezethez és az Úr oltárához" (Józs 9:27). Annak tudatában, hogy hibát követtek el, örültek életük bármily áron való megváltásáért és a feltételeket hálásan elfogadták. "És most ímé, a te kezedben vagyunk" - mondták Józsuénak - "amint cselekedni jónak és igaznak tetszik előtted, úgy cselekedjél mivelünk" (Józs 9:25). Utódaik századokon át a szentély szolgálatával álltak kapcsolatban. {PP 506.2}
A gibeoniták területe négy városra terjedt ki. A nép nem élt királyi uralom alatt, hanem vének vagy tanácsosok kormányozták őket. Gibeon, városaik közül a legfontosabb, "[...] nagy város [...] olyan mint egy a királyi városok közül [...] férfiai pedig mind vitézek valának" (Józs 10:2). Mivel e nagy város lakói ily megalázó eljáráshoz folyamodtak életük megmentéséért, ez feltűnően mutatja azt a félelmet, amelyet Izrael jelentett Kánaán lakóinak.
A gibeonitáknak sokkal jobb lett volna, ha őszintén tárgyalnak Izraellel. Amíg Jahvénak való alárendeltségük életük megtartását biztosította, addig csalásuk csak szégyent és szolgaságot hozott rájuk. Isten úgy rendelkezett, hogy mindazok, akik pogányságukkal felhagynak és Izraellel egyesülni akarnak, részesüljenek a szövetség áldásaiban. Őket e kifejezéssel illették: "[...] a köztetek tartózkodó jövevény (3Móz 17:12), és kevés kivétellel ez az osztály Izraellel azonos kedvezménynek és kiváltságnak örvendhetett. Az Úr rendelkezése ez volt:
Hogyha jövevény tartózkodik nálad, a ti földeteken, ne nyomorgassátok őt. Olyan legyen néktek a jövevény, aki nálatok tartózkodik, mintha közületek való bennszülött volna, és szeressed azt mint magadat (3Móz 19:33-34). A páskát és az áldozatok hozatalát illetően megparancsolta: "[...] néktek és a köztetek lakozó jövevénynek egy rendtartástok legyen [...] az Úr előtt olyan legyen a jövevény, mint ti" (4Móz 15:15).
E feltételekkel elfogadhatták volna a gibeonitákat, de ők csaláshoz folyamodtak. Nem volt könnyű a megaláztatás a "királyi város" ama polgárai számára, kiknek férfiai "mind vitézek" voltak. Nem volt könnyű, hogy századokra favágókká és vízhordókká legyenek. Rászedés céljából magukra öltötték a szegénység ruháit, s ezt mint az örök szolgaság jegyét, viselniük kellett. Szolgai állapotuk minden nemzedéken át bizonyította, hogy a csalást utálja az Úr.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése