Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel%2011&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel%2011&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Ez a fejezet feljegyzi Saul megkoronázása előtti, első bátor cselekedetét. A történet azután játszódik, hogy a nép királlyá választotta őt.
Náhás, az ammoniták királya Izráel ellen vonult, és körbevette Jábes-Gileád városát. A város vénei felajánlották, hogy szövetséget kötnek Náhással, és szolgálni fogják őt, ha nem pusztítja el a várost. Náhás csak egy feltétellel egyezett volna bele: ha megengedik, hogy minden egyes férfinak a városból kivágathassa a jobb szemét. A véneket sokkolta ez a feltétel, és megkérték, hogy adjon nekik hét nap gondolkodási időt. Náhás beleegyezett, és így megnyílt a lehetőség a vének előtt, hogy hírnököket küldjenek Saulhoz, hogy segítséget hozzon nekik.
Saul a mezőn dolgozott, várva a koronázását. Amikor a hírnökök megtalálták, sírva fakadtak. Saul ekkor megkérdezte őket, hogy miért sírnak. Ekkor elmondták, hogy Náhás, az ammoniták királya körülvette a városukat, és hogy milyen követeléseket küldött nekik. Amikor Saul ezt meghallotta, az Úrnak Lelke rászállott, és azonnal tettre késztette. Levágta az ökröt, amivel dolgozott, felvágta darabokra, és elküldte ezeket mindenhova Izráelbe ezzel üzenettel: „Aki nem vonul Saul után…, annak ökreivel így cselekesznek” (7. vers). Háromszázharmincezer ember válaszolt. Saul ezután az alábbi üzenetet küldte a véneknek Jábes-Gileádba: „Holnap megérkezik a segítség!" Amikor a város férfiai meghallották ezt, megörültek. A következő nap Saul fogta az embereit, három részre osztotta őket, majd hajnalban megtámadták az ammonitákat. Többségüket megölték, akik megmaradtak, azokat pedig szétszórták.
Mindezek után a nép azt mondta Sámuelnek: „Ki az, aki nem akarja Izráelben, hogy Saul király legyen? Hozzák ide, hogy megölhessük őket, mert az Úr megáldotta Sault és megmentette Jábes-Gileád lakóit." Sámuel így válaszolt: „Ez nem a halál ideje. Ez annak az ideje, hogy hálaáldozatot mutassunk be az Úrnak, utána pedig hivatalosan is Izráel királyává tegyük Sault." A nép örvendezni kezdett ennek hallatán.
Saul szolgálatkészsége, bátorsága, valamint vezetői képessége, amiről akkor tett bizonyságot, amikor azt a hatalmas sereget vezette, mind-mind olyan tulajdonságok voltak, amelyeket Izráel népe elvárt egy királytól, hogy összemérhessék magukat más népekkel. Megtették tehát királlyá, és az emberi erőnek és képzettségnek tulajdonították a jábes-gileádi győzelemet, elfeledvén azt, hogy Isten áldása nélkül összes erőfeszítésük hiábavaló lett volna. Saul azonban bizonyítékát adta, hogy benne változás történt, és ahelyett, hogy a tiszteletet magának tulajdonította volna, Istennek adott dicsőséget; és ahelyett, hogy bosszút állt volna azokon, akik nem szerették volna, hogy király legyen, inkább a szánalom és megbocsátás lelkületét tükrözte. Ez megdönthetetlen bizonyítéka annak, hogy Isten kegyelme lakozik az ember szívében. (Pátriárkák és Próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 572. oldal).
Ez a lecke mindnyájunknak szól, de leginkább azoknak, akik vezetői pozícióban vannak.
David Manzano
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 49-50. fejezet
50. fejezet – A TIZED ÉS AZ ÁLDOZATOK (3. rész)
Az önkéntes adományok Isten ügyétől való önző visszatartásának eredményét feltűnően példázza Aggeus próféta. A babiloni fogságból való visszatérés után a zsidók elkezdték újraépíteni az Úr templomát, de ellenségeiknél határozott ellenállásra találván, nem folytatták a munkát. A nagy szárazság, amely által valóságos ínségbe jutottak, meggyőzte őket: lehetetlen a templom építését befejezni. "Nem jött még el az idő" - mondták - "az Úr háza építésének ideje". De az Úr üzenetet küldött prófétája által nekik: "Ideje-é néktek, hogy ti mennyezetes házakban lakozzatok, holott ez a ház romban áll? Most azért ezt mondja a Seregeknek Ura: Gondoljátok meg jól a ti utaitokat! Sokat vetettetek, de keveset takartok; esztek, de meg nem elégesztek; isztok, de meg nem részegesztek; ruházkodtok, de meg nem melegesztek, a bérlő is lyukas zacskóra bérel" (Agg 1:2-6). És azután megindokolja: "Sokat vártatok, de ímé kevés lett; haza is hordtátok, de én ráfuvallok arra! Mi okért? azt mondja a Seregeknek Ura. Az én házamért, amely ím romban áll, ti pedig siettek, ki-ki a maga házához. Azért vonták meg tőletek az egek a harmatot, vonta meg a föld az ő termését. És pusztulást rendeltem a sík földre és a hegyekre, a búzára és a borra, az olajra és mindarra, amit a föld terem; sőt az emberre és a baromra és minden kézi munkára" (Agg 1:9-11). "Az előtt elmentek a húszas garmadához, és tíz lett; elmentek a sajtóhoz, hogy ötven vederrel merítsetek, és húsz lett. Megvertelek titeket üszöggel, ragyával, és kezetek minden munkáját kőesővel" (Agg 2:16-17).
Erre a figyelmeztetésre felocsúdott a nép, és építeni kezdte az Isten házát. Akkor az Úr szólt hozzájuk: "Jól gondoljátok hát meg e naptól fogva az elmúltakat is! A kilencedik hónap huszonnegyedik napjától, attól a naptól fogva, amelyen letétetett az Úr hajlékának alapja [...] E naptól fogva megáldalak!" (Agg 2:18-19).
Azt mondja a bölcs ember: "Van olyan, aki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és aki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szűkölködik" (Péld 11:24). Pál apostol az Újtestamentomban ugyanezt a tanítást adja: "Aki szűken vet, szűken is arat: és aki bőven vet, bőven is arat; [...] Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek" (2Kor 9:6.8).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése