2026. november 18. SZERDA - Jn 1:35-51 – JÉZUS ÉLETE – „Megtaláltuk a Messiást”
A remény itt kezdődik:
– JÉZUS
Az Újszövetség evangéliumi szakaszait olvassuk közösen, párhuzamosan az egyik legszebb Jézusról szóló könyvvel, a Jézus életével.
Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat:
https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/3/39/revidealt-karoli
Hívd meg barátaidat és ismerőseidet, hogy együtt olvassanak velünk és meghallják a legszebb Hangot!
Azoknak, akik a régi rendszer
szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott
fejezethez írt magyarázatot:
https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/05/higgyetek-az-o-profetainak-majus-7.html
A
korábbi olvasmányokat itt találod meg:
https://egyhangegyszemelyjezus.blogspot.com/
|
Jn 1:35-51 |
Ellen White idézetek – JÉZUS ÉLETE – „Megtaláltuk
a Messiást” |
|
Jn 1:35-51 35. Másnap ismét ott állt János és kettő
az ő tanítványai közül, 36. és ránézett Jézusra, amint ott járt,
és azt mondta: Íme, az Isten Báránya! 37. És a két tanítvány hallotta, hogy mit
mondott, és követte Jézust. 38. Jézus pedig hátrafordult, és amikor
látta, hogy azok követik, azt kérdezte tőlük: Mit kerestek? Azok pedig ezt
mondták neki: Rabbi (amely azt jelenti: Mester), hol laksz? 39. Azt mondta nekik: Jöjjetek, és
lássátok meg! Elmentek tehát, és meglátták, hol lakik, és nála maradtak azon
a napon. Körülbelül tíz óra volt. 40. A kettő közül, akik Jánostól ezt
hallották, és őt követték, András volt az egyik, Simon Péter testvére. 41. Ő, mihelyt találkozott testvérével,
Simonnal, elmondta neki: Megtaláltuk a Messiást (amely azt jelenti:
Krisztus), 42. és elvezette Jézushoz. Jézus pedig
rátekintve így szólt: Te Simon vagy, Jóna fia, téged Kéfásnak fognak hívni
(amely azt jelenti: Kőszikla). 43. Másnap Galileába akart menni Jézus,
és találkozott Fülöppel, és azt mondta neki: Kövess engem! 44. Fülöp pedig Bétsaidából, András és
Péter városából való volt. 45. Fülöp találkozott Nátánaéllel, és azt
mondta neki: Megtaláltuk a názáreti Jézust, József fiát, akiről Mózes írt a
törvényben, és akiről a próféták is írtak. 46. Erre Nátánaél azt mondta neki:
Názáretből támadhat-e valami jó? Fülöp így válaszolt: Jöjj és lásd meg! 47. Amikor Jézus látta Nátánaélt feléje
közeledni, azt mondta róla: Íme, egy igazi izraelita, akiben nincs hamisság. 48. Nátánaél erre azt kérdezte: Honnan
ismersz engem? Jézus így válaszolt: Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak
téged, ahogy a fügefa alatt voltál. 49. Nátánaél ekkor azt mondta neki:
Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izráel Királya! 50. Jézus így válaszolt: Mivel azt
mondtam neked, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd
ezeknél. 51. És azt mondta neki: Bizony, bizony
mondom nektek, meglátjátok majd a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint
felszállnak és leszállnak az Emberfiára. |
Otthagyták Jánost, elindultak, hogy
megkeressék Jézust. Egyikük András volt, Simon testvére, a másik pedig János,
az evangélista. Ők lettek Jézus első tanítványai. Ellenállhatatlan késztetést
éreztek, hogy kövessék Jézust, vágyva vágytak arra, hogy beszéljenek vele,
mégis félve és csendben töprengtek: Valóban itt van előttük a Messiás? {DA
138.5} Jézus tudta, hogy a tanítványok követik
Őt. Ők voltak szolgálata első zsengéi, és az isteni Tanító szíve megtelt
örömmel, amikor ezek a lelkek elfogadták kegyelmét. Megfordulva mégis csak
annyit kérdezett: „Mit kerestek?” (Ján 1,39) Rájuk bízta, hogy visszafordulnak-e,
vagy elmondják vágyakozásukat. {DA 138.6} Csak egyetlen cél lebegett előttük.
Egyvalaki jelenléte kötötte le gondolataikat. Felkiáltottak: „Rabbi, hol
lakol?” (Ján 1,39) Egy rövid, útközbeni beszélgetés során nem kaphatták meg,
amire vágytak. Egyedül akartak lenni Jézussal, hogy leüljenek lábához, és
hallgassák szavait. {DA 138.7} „Monda nékik: Jöjjetek és lássátok meg.
Elmenének és megláták, hol lakik; és nála maradának azon a napon.” (Ján 1,40) {DA
139.1} Ha János és András is átveszik a papok és
vezetők hitetlen lelkületét, nem telepedtek volna Jézus lábaihoz tanulókként.
Mint bírálói jöttek volna hozzá, hogy megítéljék szavait. Sokan zárkóznak el
így a legértékesebb lehetőségek elől. Nem így az első tanítványok: ők
elfogadták a Szentlélek hívását, amely Keresztelő János prédikációján
keresztül jutott el hozzájuk. Felismerték a mennyei Tanító hangját. Számukra
Jézus szava volt az üdeség, igazság és szépség forrása. Isteni világosság
áradt az ótestamentumi írásokra. Az igazság sokoldalú tételei új fényben
ragyogtak. {DA 139.2} A bűnbánat, a hit és a szeretet teszi
képessé a lelket, hogy elfogadja a mennyei bölcsességet. A szeretet által
munkálkodó hit az ismeret kulcsa, és mindenki, aki szeret, „ismeri az Istent”
(1Ján 4,7). {DA 139.3} János, a tanítvány őszinte, mély érzésű,
szenvedélyes, mégis elmélkedő ember volt. Kezdte felismerni Krisztus
dicsőségét, nem azt a világi pompát és hatalmat, amelyben reménykedni
tanították, hanem „az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes vala kegyelemmel
és igazsággal” (Ján 1,14). Elmélyülten gondolkodott erről a csodáról. {DA
139.4} András vágyódott arra, hogy másokkal is
megossza a szívét betöltő örömet. Elindult, hogy megkeresse testvérét,
Simont, és így kiáltott: „Megtaláltuk a Messiást!” (Ján 1,42) Simonnak nem
kellett kétszer szólni. Ő is hallotta Keresztelő János prédikálását, és az
Üdvözítőhöz sietett. Jézus Krisztus tekintete megnyugodott rajta, olvasott
jellemében és élettörténetében. Látta lobbanékony természetét, szerető,
együttérző szívét, törekvését, önbizalmát, bukásának történetét, bűnbánatát,
munkásságát és mártírhalálát, és ezt mondta: „Te Simon vagy, a Jóna fia; te
Kéfásnak fogsz hívatni, ami megmagyarázva: Kőszikla.” (Ján 1,43) {DA
139.5} „A következő napon Galileába akart menni
Jézus; és találkozott Fileppel, és monda néki: Kövess engem!” (Ján 1,44)
Filep engedelmeskedett a parancsnak, és azonnal Krisztus munkása lett. {DA
139.6} Filep hívta Nátánaelt, aki éppen a
tömegben volt, amikor Keresztelő János rámutatott Jézusra mint Isten
Bárányára. Amint Nátánael Jézusra tekintett, csalódást érzett. Lehetséges,
hogy ez az ember, aki a nehéz munka és a szegénység jegyeit viseli magán, maga
a Messiás? Nátánael mégsem tudta visszautasítani Jézust, mert János üzenete
meggyőzte szívét. {DA 139.7} Amikor Filep hívta őt, Nátánael egy
csendes ligetben gondolkodott János kijelentésén és a Messiásra vonatkozó
jövendöléseken. Azért imádkozott, hogy ha az a Szabadító, akit János
bemutatott, felismerhesse Őt, és a Szentlélek nyugodjék meg rajta azzal a bizonyossággal,
hogy az Úr meglátogatta népét, és felemelte értük az „üdvösség szarvát” (Luk
1,69). Filep tudta, hogy barátja kutatja a próféciákat, és mialatt Nátánael
imádkozott a fügefa alatt, megkereste őt. Gyakran imádkoztak itt együtt. {DA
140.1} „Megtaláltuk, aki felől írt Mózes a
törvényben, és a próféták.” (Vö. Ján 1,46) – ez a kijelentés Nátánael számára
imájára adott közvetlen válasz volt. Filep hite még ingadozott. Némi
kételkedéssel tette hozzá: „… a názáreti Jézust, Józsefnek fiát.” (Ján 1,46)
Az előítélet ismét felébredt Nátánael szívében. Felkiáltott: „Názáretből
támadhat-é valami jó?” (Ján 1,47) {DA 140.2} Filep nem bocsátkozott vitába. Így szólt:
„Jer és lásd meg!” Ezután „látá Jézus Nátánaelt Őhozzá menni, és monda
őfelőle: Ímé egy igazán izraelita, akiben hamisság nincsen.” Nátánael
meglepetésében felkiáltott: „Honnan ismersz engem?” Jézus így felelt: „Mielőtt
hívott téged Filep, láttalak téged, amint a fügefa alatt voltál.” (Ján
1,47–49) {DA 140.3} Ezek a szavak elegendő bizonyítékot
jelentettek Nátánaelnek. Az isteni Lélek, aki bizonyságot tett neki, amint
magányosan imádkozott a fügefa alatt, most Jézus szavaival szólt hozzá. Bár
kétségeskedve és valamelyest engedve az előítéleteknek, de az igazság utáni
őszinte vággyal jött Nátánael Krisztushoz, és vágya most beteljesült. Hite
felülmúlta azét, aki Jézushoz vitte őt. Ezt mondta: „Rabbi, te vagy az Isten
Fia, te vagy az Izráel Királya!” (Ján 1,50) {DA 140.4} Ha Nátánael a rabbik vezetésében bízott
volna, sohasem találja meg Jézust. Amit látott és tapasztalt, az tette
tanítvánnyá. Így van ez ma is sokak esetében, akiket az előítélet tart vissza
a jótól. Mennyire más lenne az eredmény, ha „jönnének és látnának”! {DA
140.5} Amíg az emberi tekintély vezetésében
bízunk, addig nem jutunk el a megmentő igazság ismeretére. Csakúgy, mint
Nátánael, magunknak kell tanulmányoznunk Isten szavát, és imádkoznunk a
Szentlélek világosságáért. Ő, aki látta Nátánaelt a fügefa alatt, bennünket
is lát imádságunk titkos helyén. A világosság országából alászálló angyalok
közel vannak azokhoz, akik alázatosan keresik az isteni vezetést. {DA
141.1} A keresztény egyház megalapítása János,
András és Filep elhívásával kezdődött. Keresztelő János két tanítványát
irányította Krisztushoz. Egyikük, András megtalálta testvérét, és az
Üdvözítőhöz hívta őt. Ezután történt Filep elhívása, aki viszont Nátánael
keresésére indult. Tanítsanak ezek a példák bennünket a személyes erőfeszítés
fontosságára, hogy forduljunk közvetlenül rokonainkhoz, barátainkhoz,
szomszédainkhoz! Vannak, akik egész életükön át vallják, hogy ismerik
Krisztust, de nem tettek személyes erőfeszítést, hogy egyetlen lelket is az
Üdvözítőhöz vezessenek. Az egész munkát a prédikátorra hagyják, aki jól
képzett lehet hivatását tekintve, mégsem végezheti el azt, amit Isten az
egyház tagjaira bízott. {DA 141.2} Sokan rászorulnak a szerető keresztény
szívek szolgálatára. Sokan tönkremennek, akiket meg lehetett volna menteni,
ha egyszerű szomszédaik személyes erőfeszítéseket tettek volna értük. Sokan
személyes elhívásra várnak. A családban, a szomszédságban, a városban, ahol
élünk, van munkánk, amit misszionáriusként végezhetünk Krisztusért. Ha
keresztények vagyunk, ez a munka örömünkre lesz. Nem mondható el addig
valakiről, hogy megtért, amíg meg nem születik benne a vágy, hogy másokkal is
tudassa, milyen hű barátra talált Jézus Krisztusban. A megmentő és
megszentelő igazság nem zárható be a szívbe. {DA 141.3} Mindazok, akik Istennek szentelték
magukat, a világosság közvetítői lesznek. Isten az eszközeivé avatja őket,
hogy kegyelme gazdagságát megismertessék másokkal is. Ígérete így hangzik:
„Adok reájok és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esőt
idejében; áldott esők lesznek.” (Ezék 34,26) {DA 141.4} Filep azt mondta Nátánaelnek: „Jer és
lásd meg!” (Ján 1,47) Nem azt kérte, hogy fogadja el mások meggyőződését,
hanem, hogy nézzen ő maga is Krisztusra. Most, amikor Jézus a mennyben van,
tanítványai képviselik Őt az emberek között, és a lélekmentés egyik
leghatékonyabb módja, ha mindennapi életünkkel példázzuk jellemét. Másokra
gyakorolt befolyásunk nem függ annyira attól, amit mondunk, hanem attól, amik
vagyunk. Az emberek harcolhatnak vagy dacolhatnak érveinkkel, ellenállhatnak
felhívásainknak, de az önzetlen szeretet élete olyan érv, amelyet nem tudnak
megcáfolni. A Krisztus szelídségével jellemezhető, következetes élet hatalom
a világban. {DA 141.5} Jézus Krisztus tanítása a tapasztalat és
a meggyőződés szoros összefüggéséről szól, és akik tőle tanulnak, az isteni
rendelés szerint maguk is tanítókká válnak. Ha olyan ember szólja Isten
igéjét, aki megszentelődött általa, akkor életadó hatalom birtokába jutott,
az Ige vonzóvá válik a hallgatók számára, és meggyőzi őket arról, hogy élő
valóság. Amikor valaki szeretetből fogadta el az igazságot, az megmutatkozik
meggyőző modorában, hanghordozásában. Azt ismerteti meg, amit maga látott,
hallott, átvett az élet Igéjéből, hogy mások is közösségben lehessenek vele,
Krisztus megismerése által. Az oltárnál vett eleven szénnel érintett ajkakról
származik bizonyságtétele, amely igazság a fogékony szív számára, és a jellem
megszenteléséért munkálkodik. {DA 142.1} Aki pedig arra törekszik, hogy másokra
világosságot árasszon, az maga lesz áldottá. „Aki mást felüdít, maga is
üdül.” (Péld 11,25) Isten a mi segítségünk nélkül is elérheti célját, a
bűnösök megmentését. De azért, hogy Krisztuséhoz hasonló jellemet fejlesszünk,
részt kell vennünk munkájában. Azért, hogy beléphessünk örömébe, hogy
áldozata árán megváltott lelkeket láthassunk, részt kell vennünk a
megváltásukért végzett munkában. {DA 142.2} Nátánael hitének első megnyilatkozása
olyan komoly és őszinte volt, hogy zeneként hangzott Jézus fülének. „Felele
Jézus és monda néki: Hogy azt mondám, láttalak a fügefa alatt, hiszel?
Nagyobbakat látsz majd ezeknél.” (Ján 1,51) Az Üdvözítő örömmel tekintett az
előtte álló munkára, hogy a szegényeknek az evangéliumot prédikálja, a
megtört szíveket meggyógyítsa, Sátán foglyainak szabadulást hirdessen. Azokra
a becses áldásokra gondolt, amelyeket az embereknek hozott, és így folytatta:
„Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyílt eget,
és az Isten angyalait, amint felszállnak és leszállnak az ember Fiára.” (Ján
1,52) {DA 142.3} Krisztus itt lényegében azt mondja: A
Jordán partján megnyílt a menny, és a Szentlélek galambként leszállott rám. A
jelenet csupán jelképe annak, hogy én vagyok Isten Fia. Ha hisztek bennem
mint Isten Fiában, hitetek megelevenedik. Látni fogjátok, hogy az egek
megnyílnak, és soha többé be nem zárulnak. Én nyitottam meg néktek. Isten
angyalai felszállnak, felviszik az Atyához a szűkölködők és nyomorultak
imádságait, és alászállnak, hogy áldást, reménységet, bátorítást, segítséget
és életet hozzanak az embereknek. {DA 142.4} Isten angyalai szüntelenül ég és föld
között járnak. Jézus Krisztus angyalok szolgálatán keresztül, Isten erejével
vitte végbe csodáit a betegekért és szenvedőkért. Minden isteni áldás
Krisztuson keresztül, mennyei hírnökeinek szolgálata által árad ránk. Azzal,
hogy Üdvözítőnk felöltötte az emberi természetet, azonosult Ádám elbukott
fiainak és leányainak érdekeivel, de isteni mivolta Isten trónjához
kapcsolja. Krisztus a közbenjáró az emberek és Isten, Isten és az emberek
között. |

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése