2026. november 18., szerda

2026. november 18. SZERDA - Jn 1:35-51 – JÉZUS ÉLETE – „Megtaláltuk a Messiást” 2

2026. november 18. SZERDA - Jn 1:35-51 – JÉZUS ÉLETE – „Megtaláltuk a Messiást”

A remény itt kezdődik:

 

– JÉZUS

Az Újszövetség evangéliumi szakaszait olvassuk közösen, párhuzamosan az egyik legszebb Jézusról szóló könyvvel, a Jézus életével.

Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat:

https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/3/39/revidealt-karoli

Hívd meg barátaidat és ismerőseidet, hogy együtt olvassanak velünk és meghallják a legszebb Hangot!

Azoknak, akik a régi rendszer szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott fejezethez írt magyarázatot:

https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/05/higgyetek-az-o-profetainak-majus-7.html

A korábbi olvasmányokat itt találod meg:

https://egyhangegyszemelyjezus.blogspot.com/

 

Jn 1:35-51

 

Ellen White idézetek – JÉZUS ÉLETE – „Megtaláltuk a Messiást”

Jn 1:35-51

35. Másnap ismét ott állt János és kettő az ő tanítványai közül,

36. és ránézett Jézusra, amint ott járt, és azt mondta: Íme, az Isten Báránya!

37. És a két tanítvány hallotta, hogy mit mondott, és követte Jézust.

38. Jézus pedig hátrafordult, és amikor látta, hogy azok követik, azt kérdezte tőlük: Mit kerestek? Azok pedig ezt mondták neki: Rabbi (amely azt jelenti: Mester), hol laksz?

39. Azt mondta nekik: Jöjjetek, és lássátok meg! Elmentek tehát, és meglátták, hol lakik, és nála maradtak azon a napon. Körülbelül tíz óra volt.

40. A kettő közül, akik Jánostól ezt hallották, és őt követték, András volt az egyik, Simon Péter testvére.

41. Ő, mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, elmondta neki: Megtaláltuk a Messiást (amely azt jelenti: Krisztus),

42. és elvezette Jézushoz. Jézus pedig rátekintve így szólt: Te Simon vagy, Jóna fia, téged Kéfásnak fognak hívni (amely azt jelenti: Kőszikla).

43. Másnap Galileába akart menni Jézus, és találkozott Fülöppel, és azt mondta neki: Kövess engem!

44. Fülöp pedig Bétsaidából, András és Péter városából való volt.

45. Fülöp találkozott Nátánaéllel, és azt mondta neki: Megtaláltuk a názáreti Jézust, József fiát, akiről Mózes írt a törvényben, és akiről a próféták is írtak.

46. Erre Nátánaél azt mondta neki: Názáretből támadhat-e valami jó? Fülöp így válaszolt: Jöjj és lásd meg!

47. Amikor Jézus látta Nátánaélt feléje közeledni, azt mondta róla: Íme, egy igazi izraelita, akiben nincs hamisság.

48. Nátánaél erre azt kérdezte: Honnan ismersz engem? Jézus így válaszolt: Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak téged, ahogy a fügefa alatt voltál.

49. Nátánaél ekkor azt mondta neki: Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izráel Királya!

50. Jézus így válaszolt: Mivel azt mondtam neked, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél.

51. És azt mondta neki: Bizony, bizony mondom nektek, meglátjátok majd a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint felszállnak és leszállnak az Emberfiára.

 

Otthagyták Jánost, elindultak, hogy megkeressék Jézust. Egyikük András volt, Simon testvére, a másik pedig János, az evangélista. Ők lettek Jézus első tanítványai. Ellenállhatatlan késztetést éreztek, hogy kövessék Jézust, vágyva vágytak arra, hogy beszéljenek vele, mégis félve és csendben töprengtek: Valóban itt van előttük a Messiás? {DA 138.5}

Jézus tudta, hogy a tanítványok követik Őt. Ők voltak szolgálata első zsengéi, és az isteni Tanító szíve megtelt örömmel, amikor ezek a lelkek elfogadták kegyelmét. Megfordulva mégis csak annyit kérdezett: „Mit kerestek?” (Ján 1,39) Rájuk bízta, hogy visszafordulnak-e, vagy elmondják vágyakozásukat. {DA 138.6}

Csak egyetlen cél lebegett előttük. Egyvalaki jelenléte kötötte le gondolataikat. Felkiáltottak: „Rabbi, hol lakol?” (Ján 1,39) Egy rövid, útközbeni beszélgetés során nem kaphatták meg, amire vágytak. Egyedül akartak lenni Jézussal, hogy leüljenek lábához, és hallgassák szavait. {DA 138.7}

„Monda nékik: Jöjjetek és lássátok meg. Elmenének és megláták, hol lakik; és nála maradának azon a napon.” (Ján 1,40) {DA 139.1}

Ha János és András is átveszik a papok és vezetők hitetlen lelkületét, nem telepedtek volna Jézus lábaihoz tanulókként. Mint bírálói jöttek volna hozzá, hogy megítéljék szavait. Sokan zárkóznak el így a legértékesebb lehetőségek elől. Nem így az első tanítványok: ők elfogadták a Szentlélek hívását, amely Keresztelő János prédikációján keresztül jutott el hozzájuk. Felismerték a mennyei Tanító hangját. Számukra Jézus szava volt az üdeség, igazság és szépség forrása. Isteni világosság áradt az ótestamentumi írásokra. Az igazság sokoldalú tételei új fényben ragyogtak. {DA 139.2}

A bűnbánat, a hit és a szeretet teszi képessé a lelket, hogy elfogadja a mennyei bölcsességet. A szeretet által munkálkodó hit az ismeret kulcsa, és mindenki, aki szeret, „ismeri az Istent” (1Ján 4,7). {DA 139.3}

János, a tanítvány őszinte, mély érzésű, szenvedélyes, mégis elmélkedő ember volt. Kezdte felismerni Krisztus dicsőségét, nem azt a világi pompát és hatalmat, amelyben reménykedni tanították, hanem „az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (Ján 1,14). Elmélyülten gondolkodott erről a csodáról. {DA 139.4}

András vágyódott arra, hogy másokkal is megossza a szívét betöltő örömet. Elindult, hogy megkeresse testvérét, Simont, és így kiáltott: „Megtaláltuk a Messiást!” (Ján 1,42) Simonnak nem kellett kétszer szólni. Ő is hallotta Keresztelő János prédikálását, és az Üdvözítőhöz sietett. Jézus Krisztus tekintete megnyugodott rajta, olvasott jellemében és élettörténetében. Látta lobbanékony természetét, szerető, együttérző szívét, törekvését, önbizalmát, bukásának történetét, bűnbánatát, munkásságát és mártírhalálát, és ezt mondta: „Te Simon vagy, a Jóna fia; te Kéfásnak fogsz hívatni, ami megmagyarázva: Kőszikla.” (Ján 1,43) {DA 139.5}

„A következő napon Galileába akart menni Jézus; és találkozott Fileppel, és monda néki: Kövess engem!” (Ján 1,44) Filep engedelmeskedett a parancsnak, és azonnal Krisztus munkása lett. {DA 139.6}

Filep hívta Nátánaelt, aki éppen a tömegben volt, amikor Keresztelő János rámutatott Jézusra mint Isten Bárányára. Amint Nátánael Jézusra tekintett, csalódást érzett. Lehetséges, hogy ez az ember, aki a nehéz munka és a szegénység jegyeit viseli magán, maga a Messiás? Nátánael mégsem tudta visszautasítani Jézust, mert János üzenete meggyőzte szívét. {DA 139.7}

Amikor Filep hívta őt, Nátánael egy csendes ligetben gondolkodott János kijelentésén és a Messiásra vonatkozó jövendöléseken. Azért imádkozott, hogy ha az a Szabadító, akit János bemutatott, felismerhesse Őt, és a Szentlélek nyugodjék meg rajta azzal a bizonyossággal, hogy az Úr meglátogatta népét, és felemelte értük az „üdvösség szarvát” (Luk 1,69). Filep tudta, hogy barátja kutatja a próféciákat, és mialatt Nátánael imádkozott a fügefa alatt, megkereste őt. Gyakran imádkoztak itt együtt. {DA 140.1}

„Megtaláltuk, aki felől írt Mózes a törvényben, és a próféták.” (Vö. Ján 1,46) – ez a kijelentés Nátánael számára imájára adott közvetlen válasz volt. Filep hite még ingadozott. Némi kételkedéssel tette hozzá: „… a názáreti Jézust, Józsefnek fiát.” (Ján 1,46) Az előítélet ismét felébredt Nátánael szívében. Felkiáltott: „Názáretből támadhat-é valami jó?” (Ján 1,47) {DA 140.2}

Filep nem bocsátkozott vitába. Így szólt: „Jer és lásd meg!” Ezután „látá Jézus Nátánaelt Őhozzá menni, és monda őfelőle: Ímé egy igazán izraelita, akiben hamisság nincsen.” Nátánael meglepetésében felkiáltott: „Honnan ismersz engem?” Jézus így felelt: „Mielőtt hívott téged Filep, láttalak téged, amint a fügefa alatt voltál.” (Ján 1,47–49) {DA 140.3}

Ezek a szavak elegendő bizonyítékot jelentettek Nátánaelnek. Az isteni Lélek, aki bizonyságot tett neki, amint magányosan imádkozott a fügefa alatt, most Jézus szavaival szólt hozzá. Bár kétségeskedve és valamelyest engedve az előítéleteknek, de az igazság utáni őszinte vággyal jött Nátánael Krisztushoz, és vágya most beteljesült. Hite felülmúlta azét, aki Jézushoz vitte őt. Ezt mondta: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy az Izráel Királya!” (Ján 1,50) {DA 140.4}

Ha Nátánael a rabbik vezetésében bízott volna, sohasem találja meg Jézust. Amit látott és tapasztalt, az tette tanítvánnyá. Így van ez ma is sokak esetében, akiket az előítélet tart vissza a jótól. Mennyire más lenne az eredmény, ha „jönnének és látnának”! {DA 140.5}

Amíg az emberi tekintély vezetésében bízunk, addig nem jutunk el a megmentő igazság ismeretére. Csakúgy, mint Nátánael, magunknak kell tanulmányoznunk Isten szavát, és imádkoznunk a Szentlélek világosságáért. Ő, aki látta Nátánaelt a fügefa alatt, bennünket is lát imádságunk titkos helyén. A világosság országából alászálló angyalok közel vannak azokhoz, akik alázatosan keresik az isteni vezetést. {DA 141.1}

A keresztény egyház megalapítása János, András és Filep elhívásával kezdődött. Keresztelő János két tanítványát irányította Krisztushoz. Egyikük, András megtalálta testvérét, és az Üdvözítőhöz hívta őt. Ezután történt Filep elhívása, aki viszont Nátánael keresésére indult. Tanítsanak ezek a példák bennünket a személyes erőfeszítés fontosságára, hogy forduljunk közvetlenül rokonainkhoz, barátainkhoz, szomszédainkhoz! Vannak, akik egész életükön át vallják, hogy ismerik Krisztust, de nem tettek személyes erőfeszítést, hogy egyetlen lelket is az Üdvözítőhöz vezessenek. Az egész munkát a prédikátorra hagyják, aki jól képzett lehet hivatását tekintve, mégsem végezheti el azt, amit Isten az egyház tagjaira bízott. {DA 141.2}

Sokan rászorulnak a szerető keresztény szívek szolgálatára. Sokan tönkremennek, akiket meg lehetett volna menteni, ha egyszerű szomszédaik személyes erőfeszítéseket tettek volna értük. Sokan személyes elhívásra várnak. A családban, a szomszédságban, a városban, ahol élünk, van munkánk, amit misszionáriusként végezhetünk Krisztusért. Ha keresztények vagyunk, ez a munka örömünkre lesz. Nem mondható el addig valakiről, hogy megtért, amíg meg nem születik benne a vágy, hogy másokkal is tudassa, milyen hű barátra talált Jézus Krisztusban. A megmentő és megszentelő igazság nem zárható be a szívbe. {DA 141.3}

Mindazok, akik Istennek szentelték magukat, a világosság közvetítői lesznek. Isten az eszközeivé avatja őket, hogy kegyelme gazdagságát megismertessék másokkal is. Ígérete így hangzik: „Adok reájok és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esőt idejében; áldott esők lesznek.” (Ezék 34,26) {DA 141.4}

Filep azt mondta Nátánaelnek: „Jer és lásd meg!” (Ján 1,47) Nem azt kérte, hogy fogadja el mások meggyőződését, hanem, hogy nézzen ő maga is Krisztusra. Most, amikor Jézus a mennyben van, tanítványai képviselik Őt az emberek között, és a lélekmentés egyik leghatékonyabb módja, ha mindennapi életünkkel példázzuk jellemét. Másokra gyakorolt befolyásunk nem függ annyira attól, amit mondunk, hanem attól, amik vagyunk. Az emberek harcolhatnak vagy dacolhatnak érveinkkel, ellenállhatnak felhívásainknak, de az önzetlen szeretet élete olyan érv, amelyet nem tudnak megcáfolni. A Krisztus szelídségével jellemezhető, következetes élet hatalom a világban. {DA 141.5}

Jézus Krisztus tanítása a tapasztalat és a meggyőződés szoros összefüggéséről szól, és akik tőle tanulnak, az isteni rendelés szerint maguk is tanítókká válnak. Ha olyan ember szólja Isten igéjét, aki megszentelődött általa, akkor életadó hatalom birtokába jutott, az Ige vonzóvá válik a hallgatók számára, és meggyőzi őket arról, hogy élő valóság. Amikor valaki szeretetből fogadta el az igazságot, az megmutatkozik meggyőző modorában, hanghordozásában. Azt ismerteti meg, amit maga látott, hallott, átvett az élet Igéjéből, hogy mások is közösségben lehessenek vele, Krisztus megismerése által. Az oltárnál vett eleven szénnel érintett ajkakról származik bizonyságtétele, amely igazság a fogékony szív számára, és a jellem megszenteléséért munkálkodik. {DA 142.1}

Aki pedig arra törekszik, hogy másokra világosságot árasszon, az maga lesz áldottá. „Aki mást felüdít, maga is üdül.” (Péld 11,25) Isten a mi segítségünk nélkül is elérheti célját, a bűnösök megmentését. De azért, hogy Krisztuséhoz hasonló jellemet fejlesszünk, részt kell vennünk munkájában. Azért, hogy beléphessünk örömébe, hogy áldozata árán megváltott lelkeket láthassunk, részt kell vennünk a megváltásukért végzett munkában. {DA 142.2}

Nátánael hitének első megnyilatkozása olyan komoly és őszinte volt, hogy zeneként hangzott Jézus fülének. „Felele Jézus és monda néki: Hogy azt mondám, láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél.” (Ján 1,51) Az Üdvözítő örömmel tekintett az előtte álló munkára, hogy a szegényeknek az evangéliumot prédikálja, a megtört szíveket meggyógyítsa, Sátán foglyainak szabadulást hirdessen. Azokra a becses áldásokra gondolt, amelyeket az embereknek hozott, és így folytatta: „Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyílt eget, és az Isten angyalait, amint felszállnak és leszállnak az ember Fiára.” (Ján 1,52) {DA 142.3}

Krisztus itt lényegében azt mondja: A Jordán partján megnyílt a menny, és a Szentlélek galambként leszállott rám. A jelenet csupán jelképe annak, hogy én vagyok Isten Fia. Ha hisztek bennem mint Isten Fiában, hitetek megelevenedik. Látni fogjátok, hogy az egek megnyílnak, és soha többé be nem zárulnak. Én nyitottam meg néktek. Isten angyalai felszállnak, felviszik az Atyához a szűkölködők és nyomorultak imádságait, és alászállnak, hogy áldást, reménységet, bátorítást, segítséget és életet hozzanak az embereknek. {DA 142.4}

Isten angyalai szüntelenül ég és föld között járnak. Jézus Krisztus angyalok szolgálatán keresztül, Isten erejével vitte végbe csodáit a betegekért és szenvedőkért. Minden isteni áldás Krisztuson keresztül, mennyei hírnökeinek szolgálata által árad ránk. Azzal, hogy Üdvözítőnk felöltötte az emberi természetet, azonosult Ádám elbukott fiainak és leányainak érdekeivel, de isteni mivolta Isten trónjához kapcsolja. Krisztus a közbenjáró az emberek és Isten, Isten és az emberek között. 

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése