Higgyetek az Ő prófétáinak - október 10 - SZOMBAT - Ézsaiás 50

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 6. fejezet 1914. nap

AZ IGAZI ORVOS-MISSZIONÁRIUS

6. fejezet (7. rész) – Szolgálatra váltott meg   

A Megváltó feláldozta drága életét, hogy a szenvedő, bánatos és megkísértett embereknek szolgálni tudó egyházat hozzon létre. Lehet egy hívő csoport szegény, tanulatlan, ismeretlen; de családjában, a lakóközösségben, sőt "határaitokon túl is" olyan munkát végezhet Krisztus ügyében, amelynek eredményei olyan messze érnek, mint az örökkévalóság.

Krisztus követőinek ma is ugyanúgy szólnak ezek a szavak, mint az első tanítványoknak:

"Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket." "Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek" (Mt 28:18; Mk 16:15).

És ez az ígérete is szól nekünk: "Ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig" (Mt 28:20).

Ma nem özönlik kíváncsi sokaság a pusztába, hogy lássa és hallja Krisztust. Hangja nem hallható a forgalmas utcákon. Nem hallatszik ilyen kiáltás az útszélről: "A Názáretbeli Jézus megy el arra" (Lk 18:37). Mégis igaz ez az ige! Krisztus ott jár utcáinkon - láthatatlanul. A kegyelem üzenetével betér otthonunkba. Társul szegődik mindazok mellé, akik az Ő nevében akarnak szolgálni. Közöttünk jár, hogy gyógyítson és áldjon, ha befogadjuk Őt.

"Így szól az Úr: Jókedvem idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartalak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket; így szólván a foglyoknak: Jöjjetek ki! És azoknak, akik sötétben ülnek: Lépjetek elő!"

"Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai,
Aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet,
Aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!"

(Ésa 49:8-9; 52:7).

"Ujjongva énekeljetek mindnyájan,
Jeruzsálem romjai,
Mert megvigasztalá az Úr népét...
Feltűrte az Úr szent karját Minden népeknek szemei előtt,
Hogy lássák a föld minden határai Istenünk szabadítását!" (9-10. vers).

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 50

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2050&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2050&version=NT-HU

Elfeledkezett vajon Isten az Ő népéről? Sok zsidónak úgy tűnt. Ellenségeik folyamatosan támadták őket, és Isten előre megmondta, hogy száműzöttek lesznek idegenben. Az Úr két jogi kérdést vet fel itt nekik: a válás és a rabszolgaság kérdését (1. vers).

Isten valójában nem vált el Júdától, ahogy azt Jeruzsálem-szerte beszélték. Ha így lett volna, be tudják vajon mutatni a válási okiratot? Ilyesmi sehol sem volt található. Rabszolgának sem adta el őket Isten, különben is, hol a hitelező, akinek eladta volna? Júda népe egy időre elűzetik, de ez nem jelenti Istennel való kapcsolatuk végleges megszakadását. A zsidók tehát nem hivatkozhattak arra, hogy mivel az Úr elhagyta őket, ezért joguk van az önsajnálatra. Valójában Isten számtalanszor, újra, meg újra megpróbálta elérni menyasszonyát: „Miért nem volt ott senki, amikor hozzátok mentem?” – kiáltotta (2. vers – új prot. ford.).

A második versben Isten tovább sorolja, hogy képes Júdáról gondoskodni. Nem olyan rövid a keze, hogy ne tudná megváltani őket. A „rövid a keze” kifejezés pénzügyi eredetű. „Ha pedig nem telik…..” (3Móz 5:7; 12:8; 14:21), amikor valakinek nincsen pénze például egy szolgát kiváltani. A világmindenség Ura természetesen képes volt „feleségét” ellátni, és a váltságdíjat is kifizetni érte. Hát nem tette meg már korábban is, amikor kihozta őket Egyiptomból?

A második versben feltett kérdésre: „Miért nem volt ott senki…?”, érkezik a válasz: Isten szolgája, Jézus lesz az az ember, aki alig várja, hogy az Úrért dolgozhasson. Az Úr minden reggel „fülének megnyitásával” ébresztette Jézust, hű tanítványát. Korán reggel Szentlélekkel töltekezett, és napközben is engedelmességet gyakorolt, tanulta, hogyan folytassa isteni küldetését a világban. Mindezek készítették fel Jézust arra, hogy odatartsa hátát azoknak, akik „megostorozták” (Mk 15:15) Az evangéliumokban Jézus szakállának megszaggatásáról nem olvashatunk, mint a 6. versben, bár ettől még megtörténhetett. A Holt-tengeri tekercsen talált ézsaiási szövegben, és a görög fordításban is „pofozás” szerepel „rángatás” helyett. Az evangéliumok szerint az történt (lásd Mk 14:65). Jézus bármit elviselt, amit csak az ördög kigondolt bántására.

Évekig tartottam egyetemi előadásokat Jézus életéről. A harmadik hét környékén felszólítottam hallgatóimat, kérjék Istent, hogy 10 napon át ébressze fel őket korábban, ahogy Jézussal is tette, hogy időt tölthessenek Vele. Sok éjszakai bagoly diák eleinte kételkedett benne, hogy ébresztőóra nélkül korán fel tudna kelni, csupán az Úr halk szavára. Legnagyobb meglepetésükre, mégis ez történt mindazokkal, akik őszintén szerettek volna reggel időt tölteni Istennel.

Krisztusnak nagy szüksége volt erre, ahogy nekünk is. „Sokan még áhítatuk ideje alatt sem fogadják el az Istennel való közösség áldásait, mert nagyon sietnek. Gyors léptekkel hatolnak át Krisztus szerető jelenlétének körén, talán csak egy pillanatig időznek szent jelenlétében, de nem várják meg tanácsait. Nincs idejük arra, hogy az isteni Tanítóval maradjanak, ezért terheikkel együtt térnek vissza munkájukba. Ezek a munkások addig nem érhetik el a legnagyobb sikert, amíg meg nem tanulják az erő titkát. Időt kell szánniuk a gondolkodásra, az elmélkedésre, az imára, és várniuk kell Istenre, hogy megújítsa fizikai, szellemi és lelki erejüket. Nem nélkülözhetik” (E.G.White: Előtted az élet. Budapest, 1992, Advent Kiadó. 258. oldal).

Ron E. M. Clouzet

270. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN   6. fejezetéhez (október 4-10.).

Jézus és a tanítványai, amikor megérkeztek a partra, két ördögtől megszállott emberrel találkoztak, akik őrjöngtek, szakadtak és megtépázottak voltak. A tanítványok rémülten elmenekültek, de Jézus nyugodtan megparancsolta a démonoknak, hogy távozzanak az emberekből, azok egy közeli disznókondába költöztek, és leugrottak egy szikláról. A disznópásztorok siettek a városba, hogy elterjesszék a hírt, és amikor a városiak megérkeztek erre a helyszínre, a férfiak már rendesen felöltözöttek voltak, és elméjük megvilágosodott. Vajon Jézus adta nekik a saját felsőruháját? Az emberek esdekeltek Jézusnak, hogy menjen el. Miközben indult, a korábban megszállottak arra kérték, hogy kísérhessék el, Ő azonban azt mondta nekik, hogy maradjanak és meséljék el a barátaiknak a csodát, amelyben részesültek.

Amikor Jézus visszatért erre a helyre, ezrek tolongtak oda hozzá, hogy az Ő megváltási üzenetét hallják, köszönhetően a két férfi tanúságának, akiket meggyógyított.

A szamaritánus asszony hasonlóképpen elsietett a városba, és elhozta a sok városi embert, hogy lássák az Embert, aki csodát művelt a szívében. Ha valakit Jézus meggyógyít, akár fizikailag, mentálisan vagy mindkét módon, az vágyat kelt az ember szívében, hogy másokat szolgáljon, azáltal, hogy megosztja az átalakulás csodáját.

Nincs szükség arra, hogy nagy távolságokat tegyünk meg, hogy ott járhassunk, ahol Jézus is járt. El vagyunk hívva arra, hogy az Ő kezei legyünk, az Ő lábnyomain járjunk hűségesen úgy, hogy megosztjuk, ami rendelkezésünkre áll, szeressünk, bátorítsunk, ételről, ruházatról, menedékről gondoskodjunk, lehetővé tegyük, hogy egy fáradt anyuka megpihenhessen kicsit, azáltal, hogy a gyerekeiről gondoskodunk, meglátogassunk egy magányos idős embert, megmutatván Isten szeretetét minden alkalommal.

Eileen VanTassel

Gyülekezeti vén, Riverside hetednapi adventista gyülekezetez, Washougal, Washington, USA

Fordította Gősi Csaba

 

 

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 9 - PÉNTEK - Ézsaiás 49

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 6. fejezet 1913. nap

AZ IGAZI ORVOS-MISSZIONÁRIUS

6. fejezet (6. rész) – Szolgálatra váltott meg  

 Amíg elveszettek voltunk, Jézusnak nem volt maradása a mennyben. Megrágalmazott, sértegetett élettel és szégyenteljes halállal cserélte fel a mennyet. A menny felmérhetetlen kincseinek tulajdonosa szegénnyé lett, hogy szegénysége által mi gazdaggá legyünk. Járjunk mi is azon az ösvényen, amelyet Ő taposott!

Mindazok, akik Isten gyermekeivé lettek, ezentúl tekintsék magukat egy-egy láncszemnek abban a láncban, amelyet a menny a világ megmentésére ereszt le; Krisztus irgalmas tervével azonosulva induljanak el, hogy vele együtt keressék és mentsék az elveszetteket!

Sokan nagy kiváltságnak tartanák, ha ellátogathatnának Krisztus földi életének színhelyeire; ha járhatnának ott, ahol Ő járt, ha láthatnák a tavat, amely mellett szívesen tanított, a hegyeket és völgyeket, amelyeken szeme oly sokszor megpihent. De nem kell Názáretbe, Kapernaumba, sem Bethániába mennünk ahhoz, hogy Jézus nyomában járjunk. Megtaláljuk lábnyomát a betegágyaknál, a szegények viskóiban, a nagyvárosok zsúfolt sikátoraiban, és mindenütt, ahol emberi szívek vigaszra várnak.

Tápláljuk az éhezőket, ruházzuk fel a mezíteleneket és vigasztaljuk meg a szenvedőket és lesújtottakat! Szolgáljunk a kétségbeesett embereknek, és ébresszünk reményt azokban, akik már minden reményüket elvesztették!

Az önzetlen szolgálatban megnyilvánuló krisztusi szeretet inkább képes megjavítani a gonosztevőt, mint a fegyver és törvényszék. Ezekre is szükség van a törvényszegő megfélemlítése végett, de a szerető szívű misszionárius ennél többet tud tenni. A kárhoztatás miatt megkeményedett szívet sok esetben meglágyítja Krisztus szeretete.

A misszionárius nemcsak fizikai bajokon segíthet, de odavezetheti a bűnöst a Nagy Orvoshoz, aki meg tudja tisztítani a lelket a bűn leprájától. Isten azt akarja, hogy szolgái által a betegek, a szerencsétlenek, a gonosz lelkektől megszállottak meghallják szavát. Emberi eszközein keresztül olyan vigasztaló akar lenni, amilyet a világ nem ismer.

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 49

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2049&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2049&version=NT-HU

Bár a szöveg szerint: „Szolgám vagy, ó, Izráel.” (3. vers), a szolga ebben a fejezetben valójában Jézus, a Messiás. A 6. versben Isten Jézusnak mondja: „Kevés az, hogy szolgám légy...,a népeknek is világosságul adlak, hogy szabadításom a föld végéig terjedjen.” Ez a fejezet újabb „szolgaének”, amely Jézusra és az Ő messiási szolgálatára utal.

A fejezet panasszal kezdődik: „Hiába fáradoztam, hasztalan fecséreltem el erőmet a semmire” (4. vers). Isten tehát biztosítja Jézust, hogy nem csupán Izrael megváltása szerepel tervében, hanem a Messiás az egész világ megmentésének eszköze lesz (6-9. vers). Ahogy Izrael is megszabadul egy nap fogva tartóitól, az egész világ megszabadul majd sátántól és a bűn hatalmától.

A bűntől és haláltól Jézus által való szabadulás jó híre hegyeken, országutakon messzire fog terjedni, még Szín földjéről is jönnek majd Hozzá (11-12. vers). A száműzöttek földjéről és a világ legtávolabbi sarkaiból is. (Egyes kutatók szerint Szín földje Kína, vagy Egyiptom, vagy Perzsia.)

Izrael panaszára, miszerint Isten elfeledkezett volna róluk, a Szentírásban található leggyengédebb szavakkal válaszol Isten: „Hát elfeledkezhet-e az anya a gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha ő el is feledkezne, én nem feledkezem el rólad! Íme, a tenyerembe véstelek téged…” (15-16. vers). Milyen csodálatos szeretet! A héber „hesed” szó, ami kegyelmet jelent, az anyaméh szó fordításából ered. Ez a legmélyebbről fakadó anyai szeretet. Isten szeretete az emberiség iránt azonban még ezt is felülmúlja! Mi több, Isten a tenyerébe írta szövetségének ígéreteit, ahogy a fiatalok a telefonszámokat, ha nincs náluk a készülékük. Az egész örökkévalóságon át a tenyerébe lesz vésve szeretetének jele, a szögek ütötte sebek nyomai Jézus tenyerén, melyek az emberiségért hozott áldozatának jelei, mert „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért” (Jn 15:13).

Ez a gyönyörű fejezet a száműzöttek hazatérésének erőteljes ábrázolásával zárul. Ismét egy gyengéd családi jelenet tárul elénk: „…és ölükben hozzák haza fiaidat, és leányaidat a vállukon hordozzák.” (22. vers). Királyok és királynők hordozzák őket, és földre borulnak előttük (23. vers).  A dicsőség eme gyermekei kiragadtatnak az ellenség kezéből! Dicsőség az Úrnak! Hogyan történik ez?  A válasz éppoly egyszerű, amennyire megnyugtató, mert Isten lesz az, aki megteszi: „perlőiddel én szállok perbe” (25. vers).

Szülőként sem vagyunk egyedül. Soha nem voltunk, én nem is leeszünk egyedül! Jézus az, aki harcolni fog gyermekeink ellenségeivel a megváltásukért! Halleluja! Dicsőség érte Istennek!

Ron E M Clouzet

270. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN   6. fejezetéhez (október 4-10.).

Jézus és a tanítványai, amikor megérkeztek a partra, két ördögtől megszállott emberrel találkoztak, akik őrjöngtek, szakadtak és megtépázottak voltak. A tanítványok rémülten elmenekültek, de Jézus nyugodtan megparancsolta a démonoknak, hogy távozzanak az emberekből, azok egy közeli disznókondába költöztek, és leugrottak egy szikláról. A disznópásztorok siettek a városba, hogy elterjesszék a hírt, és amikor a városiak megérkeztek erre a helyszínre, a férfiak már rendesen felöltözöttek voltak, és elméjük megvilágosodott. Vajon Jézus adta nekik a saját felsőruháját? Az emberek esdekeltek Jézusnak, hogy menjen el. Miközben indult, a korábban megszállottak arra kérték, hogy kísérhessék el, Ő azonban azt mondta nekik, hogy maradjanak és meséljék el a barátaiknak a csodát, amelyben részesültek.

Amikor Jézus visszatért erre a helyre, ezrek tolongtak oda hozzá, hogy az Ő megváltási üzenetét hallják, köszönhetően a két férfi tanúságának, akiket meggyógyított.

A szamaritánus asszony hasonlóképpen elsietett a városba, és elhozta a sok városi embert, hogy lássák az Embert, aki csodát művelt a szívében. Ha valakit Jézus meggyógyít, akár fizikailag, mentálisan vagy mindkét módon, az vágyat kelt az ember szívében, hogy másokat szolgáljon, azáltal, hogy megosztja az átalakulás csodáját.

Nincs szükség arra, hogy nagy távolságokat tegyünk meg, hogy ott járhassunk, ahol Jézus is járt. El vagyunk hívva arra, hogy az Ő kezei legyünk, az Ő lábnyomain járjunk hűségesen úgy, hogy megosztjuk, ami rendelkezésünkre áll, szeressünk, bátorítsunk, ételről, ruházatról, menedékről gondoskodjunk, lehetővé tegyük, hogy egy fáradt anyuka megpihenhessen kicsit, azáltal, hogy a gyerekeiről gondoskodunk, meglátogassunk egy magányos idős embert, megmutatván Isten szeretetét minden alkalommal.

Eileen VanTassel

Gyülekezeti vén, Riverside hetednapi adventista gyülekezetez, Washougal, Washington, USA

Fordította Gősi Csaba

 

 

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 8 - CSÜTÖRTÖK - Ézsaiás 48

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 6. fejezet 1912. nap

AZ IGAZI ORVOS-MISSZIONÁRIUS

6. fejezet (5. rész) – Szolgálatra váltott meg  

 A tanítványok három évig szemlélhették Jézus csodálatos példáját. Nap mint nap vele jártak és vele beszélgettek. Hallották, miként bátorítja a megfáradtakat és a gondterhelteket; látták, hogyan mutatkozik meg hatalma a betegek és lesújtottak megsegítésében. Amikor búcsúznia kellett tanítványaitól, felruházta őket erővel és hatalommal, hogy munkáját az Ő nevében előbbre tudják vinni. Szét kellett hinteniük a szeretet és gyógyulás evangéliumának világosságát. A Megváltó megígérte, hogy mindig velük lesz. A Szentlélek által még közelebb lesz hozzájuk, mint amikor láthatóan az emberek között járt.

Azt a munkát, amit a tanítványok végeztek, nekünk is végeznünk kell. Legyen minden keresztény misszionárius! Megértő és könyörülő szívvel szolgáljunk a segítségre szorulóknak! Önzetlen buzgósággal igyekezzünk könnyíteni a szenvedő emberiség fájdalmán!

Mindenki találhat valami tennivalót. Senki se érezze, hogy nincs olyan hely, ahol Krisztusért dolgozhat. A Megváltó azonosul minden emberrel. A földi család tagjává lett, hogy mi beépülhessünk a mennyei családba. Ő az ember Fia, tehát Ádám minden gyermekének testvére. Krisztus követői nem függetleníthetik magukat környezetüktől, a pusztuló világtól. Beletartoznak az emberiség nagy szövedékébe, és a menny szemében éppúgy a bűnösök testvérei, mint a szenteké.

Milliók és milliók - betegek, tudatlanok és bűnösök - soha még csak nem is hallottak Krisztus irántuk való szeretetéről. Ha mi volnánk az ő helyzetükben, és ők a miénkben - mit kívánnánk tőlük magunknak? Mindazt nekünk is meg kell értük tennünk, amennyiben hatalmunkban áll. Az élet krisztusi mércéje, amely az ítéletben felment vagy elmarasztal: "Amit akartok azért, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal" (Mt 7:12).

Mindazzal, ami mások fölé emel - legyen az műveltség, jó modor, nemes jellem, keresztény nevelés, hitbeli tapasztalat -, adósai vagyunk az előnytelenebb helyzetűeknek. Amennyire erőnkből telik, szolgáljunk nekik! Ha erősek vagyunk, támogassuk a gyengéket!

A dicsőséges angyalok, akik mindig látják mennyei Atyánk arcát, örömmel szolgálnak Isten kicsinyeinek. Az angyalok mindig jelen vannak ott, ahol a legnagyobb szükség van rájuk: az énjükkel ádáz harcban állókkal, a csüggesztő körülmények között élőkkel. Különösen nagy gondjuk van a gyenge és remegő szívű lelkekre, akiknek a jellemében sok a kifogásolható vonás. Azzal a munkával, amit az önző ember megalázónak tart - a nyomorult, gyenge jelleműeknek való szolgálattal - Isten a tiszta, bűntelen mennyei lényeket bízta meg.

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 48

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2048&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2048&version=NT-HU

 

Míg az előző fejezetekben a pogányok szembesültek Isten mindentudó előrelátásával, most Júda csökönyös gyermekeinek kell ugyanezt tenniük. „Előre megjelentettem azt, ami eddig történt…” (3. vers). Miért?„Mert tudtam, hogy konok vagy” (4-5. vers).

Amikor Nabukodonozor seregei rajtaütnek majd Júdán, a nép nem panaszkodhat arra, hogy Isten védelem nélkül hagyta őket. Réges-régen elmondta már nekik, hogy ez fog történni, és hogy miért. Azt is elmondta nekik, hogyan kezeljék a megszállást (Jer 27:6-11). Nagy csalódás lehetett az Úrnak: „Nem is hallottad…” (8. vers). Semmi sem halálosabb a lélek számára, mint nem hallgatni Isten szavára és makacsul visszautasítani az Ő akaratát.  „Bárcsak figyeltél volna parancsaimra!” –mondja Isten. „Olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger hullámai” (18. vers). Ehelyett azonban „Nincs békesség – így szól az Úr – az istenteleneknek!” (22. vers).

Milyen gyakran elveszítjük belső békességünket, mert inkább azonnal reagálunk a hangos külső körülményekre, minthogy az Úr biztos hangjára támaszkodnánk. Be kell ismernünk, hogy az Istenbe vetett bizalom nem fakad a természetünkből. Soha nem is fakadt, és amíg csak ezen a földön élünk, mindig az Úr szavát kell választanunk érzelmeink helyett.

Azonban az egész Menny a mi oldalunkon áll. A 16. versből felismerjük, hogy a teljes Szentháromság a mi érdekünkben dolgozik. „Közeledjetek hozzám (a Fiú Istenhez)…Kezdettől fogva nem titokban szóltam (előre megmondtam, mit teszek), amióta az történik, itt vagyok! (az Atya Isten)és Lelkét adta” (16. vers).

„Az egész Menny érdeklődéssel figyeli, hogy Jézusra tekintünk-e, és az Ő akaratának engedelmeskedünk, vagy a kísértések közepette a szív természetes hajlamait követve megadjuk magunkat a gonosz sürgető nyomásának. A kísértéstől szenvedők forduljanak imában Istenhez. Tartsanak ki az imádságban, kétség nélkül tekintsenek az Úrra, és a Szentlélek működni fog az emberi szívben, lélekben és elmében, hogy alá tudja vetni magát a megfelelő elveknek” (That I May Know Him, 276. oldal).

A győzelem: hittel engedelmeskedni Istennek (1Jn 4:4). Ha ezt tesszük, megtapasztaljuk azt a békét, amiről énekelni szoktunk: „Olyan békét, mint a folyó/Olyan békét, mint a folyó/Olyan békét kaptam tőled, Istenem!”

Ron E M Clouzet

270. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN   6. fejezetéhez (október 4-10.).

Jézus és a tanítványai, amikor megérkeztek a partra, két ördögtől megszállott emberrel találkoztak, akik őrjöngtek, szakadtak és megtépázottak voltak. A tanítványok rémülten elmenekültek, de Jézus nyugodtan megparancsolta a démonoknak, hogy távozzanak az emberekből, azok egy közeli disznókondába költöztek, és leugrottak egy szikláról. A disznópásztorok siettek a városba, hogy elterjesszék a hírt, és amikor a városiak megérkeztek erre a helyszínre, a férfiak már rendesen felöltözöttek voltak, és elméjük megvilágosodott. Vajon Jézus adta nekik a saját felsőruháját? Az emberek esdekeltek Jézusnak, hogy menjen el. Miközben indult, a korábban megszállottak arra kérték, hogy kísérhessék el, Ő azonban azt mondta nekik, hogy maradjanak és meséljék el a barátaiknak a csodát, amelyben részesültek.

Amikor Jézus visszatért erre a helyre, ezrek tolongtak oda hozzá, hogy az Ő megváltási üzenetét hallják, köszönhetően a két férfi tanúságának, akiket meggyógyított.

A szamaritánus asszony hasonlóképpen elsietett a városba, és elhozta a sok városi embert, hogy lássák az Embert, aki csodát művelt a szívében. Ha valakit Jézus meggyógyít, akár fizikailag, mentálisan vagy mindkét módon, az vágyat kelt az ember szívében, hogy másokat szolgáljon, azáltal, hogy megosztja az átalakulás csodáját.

Nincs szükség arra, hogy nagy távolságokat tegyünk meg, hogy ott járhassunk, ahol Jézus is járt. El vagyunk hívva arra, hogy az Ő kezei legyünk, az Ő lábnyomain járjunk hűségesen úgy, hogy megosztjuk, ami rendelkezésünkre áll, szeressünk, bátorítsunk, ételről, ruházatról, menedékről gondoskodjunk, lehetővé tegyük, hogy egy fáradt anyuka megpihenhessen kicsit, azáltal, hogy a gyerekeiről gondoskodunk, meglátogassunk egy magányos idős embert, megmutatván Isten szeretetét minden alkalommal.

Eileen VanTassel

Gyülekezeti vén, Riverside hetednapi adventista gyülekezetez, Washougal, Washington, USA

Fordította Gősi Csaba

 

 

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 7 - SZERDA - Ézsaiás 47

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 6. fejezet 1910. nap

AZ IGAZI ORVOS-MISSZIONÁRIUS

6. fejezet (4. rész) – Szolgálatra váltott meg   

„Ingyen vettétek, ingyen adjátok!”

Az evangéliumi meghívást nem szabad korlátok közé szorítani, és csak néhány olyan kiválasztotthoz intézni, akikről feltételezzük, hogy elfogadják azt, és ezáltal érdemeket szereznek nekünk. Az üzenetet mindenkihez el kell juttatni. Amikor Isten megáldja gyermekeit, ez nemcsak az ő javukat szolgálja, hanem a világét is. Isten azért árasztja reánk ajándékait, hogy továbbításukkal megsokszorozzuk őket.

Jákób kútjánál a samáriai asszony Jézussal beszélgetett, és mihelyt megtalálta Jézust, azonnal másokat is hozzá vezetett. Sokkal eredményesebb misszionáriusnak bizonyult, mint Jézus tanítványai, akik semmi biztatót nem láttak Samáriában. Ők valami nagy feladatról álmodoztak, ami majd később fog kínálkozni, és nem vették észre, hogy a termés körülöttük betakarításra vár. Az általuk megvetett asszony hívására pedig - aki azonnal továbbadta a világosságot honfitársainak - egy egész város kijött Jézushoz, hogy meghallgassa Őt.

Ennek az asszonynak a példája mutatja, hogy milyen a Krisztusba vetett gyakorlati hit. Minden hű tanítvány Isten országa misszionáriusának született. Mihelyt megismeri a Megváltót, azonnal meg akarja ismertetni másokkal is. A megmentő és megszentelő igazság nem maradhat rejtve a szívében. Aki iszik az élő vízből, maga is az élet forrásává lesz. A megajándékozott ajándékozóvá lesz. Krisztus kegyelme az emberi lélekben olyan, mint a forrás a pusztában; amikor felfakad, felüdít mindenkit, és a haldokló szomjúhozni kezd az élet vizére. Ebből a munkából több áldást merítünk, mintha csak önmagunknak akarnánk használni. A megváltás jó hírének terjesztése közben jutunk a Megváltó közelébe.

Ezt mondja az Úr azokról, akik elfogadják kegyelmét:

"Adok reájuk és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esőt idejében; áldott esők lesznek" (Ez 34:26).

"Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék. Aki hisz énbennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből" (Jn 7:37-38).

Azoknak, akik kapnak, adniuk kell másoknak. Mindenfelől segítségkérés hallatszik. Isten felszólít embereket, hogy örömmel szolgáljanak embertársaiknak. Örökkévaló koronák várnak reánk; a mennyek országát kell megnyernünk; meg kell mutatnunk a tudatlansága miatt pusztulásba rohanó világnak a megmentő világosságot.

"Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljön az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra. És aki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt" (Jn 4:35-36).

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 47

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2047&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2047&version=NT-HU

Ézsaiás 40. fejezetétől erőteljes felvezetést láthattunk. Júda most a szorongás és bizonytalanság idejében él; a nép most csakis az Urat követheti (Ézs 40). Círusz egy nap majd felszabadítja Isten elnyomott népét (Ézs 41). Ő is egyfajta messiás, aki megszabadít a bűnből (Ézs 42). Ő gyógyszer Izrael betegségére, beleértve a babiloni fogságot (Ézs 43).  Isten kiárasztja a Lelkét a gyermekeire! Nem szabad bízniuk az emberi bálványokban (Ézs 44). Isten megígérte, hogy Círuszon keresztül fog cselekedni; emlékezzünk, hogy mindent ő teremtett (Ézs 45). A babiloniak isteneit elhurcolják a vereségük után, miközben Isten népét az Úr szabadítja meg (Ézs 46.)

Végezetül Ézsaiás 47-ben Babilon bukása kerül sorra. Babilon „szűz leánya” (a pogány templomok kéjnőit gyakran hívták „szent szüzeknek”) lejött és a porban ült (1. vers). Ha ismerősnek tűnik ez a fejezet, az azért van, mert sok szövegbeli részlet – szavak, kifejezések, versek, részletek – feltűnnek a Jelenések könyvében is. Ézsaiás és Jeremiás a történelmi Babilonról ír, míg a Jelenések könyve a világ végén létező Babilonra utal.

Babilon „dicsőítette magát” (Jel 18:7), de most már „nem hívnak többé téged gyöngének és elkényeztetettnek” (Ézsaiás 47:1). Dicsekedett, hogy ő sem nem özvegy, sem nem gyermektelen (5,7. vers, Jel 18:7), de Isten magányt küld rá (11. vers). És mindez hirtelen történik meg, „nagy hamar egy napon” (9. vers), sőt mi több, egy órában (Jel 18:8, 10, 16, 19).

Az egyik legérdekesebb dolog Istenről az az, hogy hogyan használja fel sátán cselekedeteit, hogy elérje a céljait a gyermekeinek érdekében. Mennyire fontos mindezt jól belevésnünk az agyunkba. A sok nyomorúság, mely körülvesz minket, eszköz lehet Isten kezében a mi érdekünkben.  Nem hiába szokták mondani, hogy ne aggódjunk mert „az aggodalmaskodás vak, nem láthat a jövőbe, Jézus azonban kezdettől fogva látja a véget. Minden nehézségben van kész útja, amely a szabaduláshoz vezet. Mennyei Atyánk ezerféle módon gondoskodik rólunk – ezekről sejtelmünk sincs” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 273. oldal). És most nagyon figyeljünk ennek a bekezdésnek az utolsó részére: „Akik elfogadják azt az egy elvet, hogy az Istennek való szolgálatot és az Ő tiszteletét mindenek fölé helyezik, azok aggodalmai szertefoszlanak, sima ösvény tárul lábuk elé.” Bízz Benne. Bízz Benne! Addig mondogasd magadnak Isten ígéreteit, amíg meg nem bízol Benne. Tedd meg még ma!

Ron E M Clouzet

270. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN   6. fejezetéhez (október 4-10.).

Jézus és a tanítványai, amikor megérkeztek a partra, két ördögtől megszállott emberrel találkoztak, akik őrjöngtek, szakadtak és megtépázottak voltak. A tanítványok rémülten elmenekültek, de Jézus nyugodtan megparancsolta a démonoknak, hogy távozzanak az emberekből, azok egy közeli disznókondába költöztek, és leugrottak egy szikláról. A disznópásztorok siettek a városba, hogy elterjesszék a hírt, és amikor a városiak megérkeztek erre a helyszínre, a férfiak már rendesen felöltözöttek voltak, és elméjük megvilágosodott. Vajon Jézus adta nekik a saját felsőruháját? Az emberek esdekeltek Jézusnak, hogy menjen el. Miközben indult, a korábban megszállottak arra kérték, hogy kísérhessék el, Ő azonban azt mondta nekik, hogy maradjanak és meséljék el a barátaiknak a csodát, amelyben részesültek.

Amikor Jézus visszatért erre a helyre, ezrek tolongtak oda hozzá, hogy az Ő megváltási üzenetét hallják, köszönhetően a két férfi tanúságának, akiket meggyógyított.

A szamaritánus asszony hasonlóképpen elsietett a városba, és elhozta a sok városi embert, hogy lássák az Embert, aki csodát művelt a szívében. Ha valakit Jézus meggyógyít, akár fizikailag, mentálisan vagy mindkét módon, az vágyat kelt az ember szívében, hogy másokat szolgáljon, azáltal, hogy megosztja az átalakulás csodáját.

Nincs szükség arra, hogy nagy távolságokat tegyünk meg, hogy ott járhassunk, ahol Jézus is járt. El vagyunk hívva arra, hogy az Ő kezei legyünk, az Ő lábnyomain járjunk hűségesen úgy, hogy megosztjuk, ami rendelkezésünkre áll, szeressünk, bátorítsunk, ételről, ruházatról, menedékről gondoskodjunk, lehetővé tegyük, hogy egy fáradt anyuka megpihenhessen kicsit, azáltal, hogy a gyerekeiről gondoskodunk, meglátogassunk egy magányos idős embert, megmutatván Isten szeretetét minden alkalommal.

Eileen VanTassel

Gyülekezeti vén, Riverside hetednapi adventista gyülekezetez, Washougal, Washington, USA

Fordította Gősi Csaba

 

  

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 6 - KEDD - Ézsaiás 46

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 6. fejezet 1910. nap

AZ IGAZI ORVOS-MISSZIONÁRIUS

6. fejezet (3. rész) – Szolgálatra váltott meg  

"Rólad szól az én dicséretem szüntelen"

Jézus azt akarta, hogy a kapernaumi asszony - miután Őt hittel megérintve meggyógyult - tegyen bizonyságot a kapott áldásról. Az evangélium kínálta ajándékokat nem lehet lopva megszerezni, sem titokban élvezni.

"Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr,
Hogy én Isten vagyok" (Ésa 43:12).

A Menny Krisztus hűségéről tett hitvallásunk útján akarja kinyilatkoztatni a Megváltót a világnak. Hirdessük kegyelmét, ahogy azt a régen élt szent emberektől megismertük; de bizonyságtevésünk akkor lesz a legeredményesebb, ha saját tapasztalatainkat mondjuk el. Isten tanúi vagyunk, ha életünkben megmutatkozik az Ő munkája, a menny hatalma. Minden ember élete más, mint a többi emberé, és a tapasztalataink is mások. Isten olyan dicsőítést vár el tőlünk, amely magán viseli egyéniségünket. Ha Isten kegyelmének e dicsőítését Krisztuséhoz hasonló élet fémjelzi, akkor a lelkek megmentéséért való munkálkodásunkat olyan erő kíséri, amelynek nem lehet ellenállni.

Mi magunk merítünk áldást abból, ha Isten ajándékairól soha egyetlen percre sem feledkezünk meg. Ezzel hitünk erősödik, és egyre többet igénylünk és kapunk. Jobban bátorítja az embert a legkisebb áldás is, amit Istentől ő kap, mint a mások hitéről és tapasztalatairól olvasható összes történet együttvéve. Az az ember, akit Isten kegyelme megérint, olyan lesz, mint a megöntözött kert; gyorsan új erőre kap, világossága felfénylik a sötétben: és Isten dicsősége láthatóvá lesz rajta.

"Mivel fizessek az Úrnak Minden hozzám való jótéteményéért?
A szabadulásért való poharat felemelem,
És az Úrnak nevét hívom segítségül.
Az Úr iránt való fogadásaimat megadom
Az ő egész népe előtt."

"Éneklek az Úrnak egész életemben;
Zengedezek az én Istenemnek, amíg vagyok!
Legyen kedves néki az én rebegésem;
Örvendezem én az Úrban."

"Hívjátok segítségül az ő nevét,
Hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!
Énekeljetek néki, zengedezzetek néki,
Beszéljétek el minden ő csodatételét.
Dicsekedjetek az ő szent nevével;
Örvendezzen azoknak a szívük, akik keresik az Urat."

"Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél:
Az én ajakim hadd dicsérjenek téged ...
Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem,
Mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!
Ha reád gondolok ágyamban:
Őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;
Mert segítségem voltál,
És a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem."

"Istenben bízom, nem félek;
Ember mit árthatna nékem?
Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal;
Megadom néked a hálaáldozatokat;
Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól,
Bizony az én lábaimat az eleséstől;
Hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában."

"Oh Izráelnek szentje!
Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked,
És lelkem is, a melyet megváltottál.
Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat."

"Te vagy az én ... bizodalmam gyermekségemtől fogva ...
Rólad szól az én dicséretem szüntelen."
"Hadd hirdessem a te nevedet ...
Dicsérnek majd téged a népek!"

(Zsolt 116:12-14; 104:33-34;

105:1-3; 63:4-8; 56:12-14;

71:22-24, 5-6; 45:18).

 Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 46

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2046&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2046&version=NT-HU

Bél egyike volt a főbb isteneknek Babilonban. Bél, hasonlóan Baálhoz, azt jelenti „úr” és ezzel a titulussal illették meg Bélt, főistenüket, Mardukot (Jer 50:2), valamint a fiát, Nebót is, aki a tudás és irodalom istene volt. A babiloniak gyakran zarándokoltak el Bél városába minden év kezdetekor, és állatokkal húzott szekereken vitték az istenek képeit. De természetesen az egész hiábavalóság volt, mivel ezek az istenek nem tudták megakadályozni Babilon bukását (2. vers).

Habár nincs bizonyíték arra, hogy ezt a jelképes szertartást eljátszották volna akkor is, amikor mindezekre mikor Círusz átvette Babilon felett az irányítást, a figyelmes tanuló fel tudja fedezni, hogy mindez pontosan egy évszázaddal azelőtt történt, hogy Nabukonodozor elpusztította Jeruzsálemet. Az asszír király, Szanhérib lerombolta Babilont és elvitte Marduk bálványát is zsákmányként. Isten azt mondta: ez már egyszer megtörtént, és újra meg fog történni.

De a különbség a hasznavehetetlen babiloni istenek, és Izráel csodálatos Istene között még nagyobb! Míg a pogányok isteneit szekereken kellett hordozni, Isten saját maga hordozza tenyerén gyermekeit születésüktől fogva a halálukig! „Hallgassatok rám, Jákób háza és Izráel házának minden maradéka, akiket magamra raktam anyátok méhétől fogva, és hordoztalak születésetek óta; Vénségtekig én vagyok az, és megőszüléstekig én visellek; én teremtettem és én hordozom, én viselem és megszabadítom” (3-4. vers).

Hallottad már a Lábnyomok című verset? Biztosan hallottad már. „Álmomban Mesteremmel tengerparton jártam…” A szerző (akárki is volt) visszatekintve a megtett útra, néha csak egy pár láb nyomát vélte felfedezni a homokban, és ez megzavarta, hiszen úgy tűnt, hogy az Úr nem volt vele életének legnehezebb szakaszaiban. Végül azonban az Úr ezeket a szavakat suttogja a fülébe: „azért láttad csak egy pár láb nyomát, mert a legsúlyosabb próbák alatt téged vállamon hordoztalak!” (Túrmezei Erzsébet fordítása).

Milyen nehéz is elviselni, ha Isten hallgat! Teljesen természetes, hogy elcsüggedünk, amikor úgy tűnik, minden rosszra fordul körülöttünk, a lelkünk sötétségbe burkolózik, és a sötétség befészkeli magát a szívünkbe. Isten az ő szolgáján, Ézsaiáson keresztül emlékeztet minket arra, hogy isteneket gyártani az általa teremtett dolgokból, nem megoldás (5-7. vers). Ha minden gondolatunkat Őreá összpontosítjuk, aki kijelenti kezdettől fogva a véget (10. vers) összpontosítjuk, egyedül akkor leszünk bizonyosak abban, hogy az ő szabadítása nem késik (13. vers). Figyeljünk minden nap Istenre, és arra, hogy a szabadítása már közel van!

Ron E M Clouzet

270. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN   6. fejezetéhez (október 4-10.).

Jézus és a tanítványai, amikor megérkeztek a partra, két ördögtől megszállott emberrel találkoztak, akik őrjöngtek, szakadtak és megtépázottak voltak. A tanítványok rémülten elmenekültek, de Jézus nyugodtan megparancsolta a démonoknak, hogy távozzanak az emberekből, azok egy közeli disznókondába költöztek, és leugrottak egy szikláról. A disznópásztorok siettek a városba, hogy elterjesszék a hírt, és amikor a városiak megérkeztek erre a helyszínre, a férfiak már rendesen felöltözöttek voltak, és elméjük megvilágosodott. Vajon Jézus adta nekik a saját felsőruháját? Az emberek esdekeltek Jézusnak, hogy menjen el. Miközben indult, a korábban megszállottak arra kérték, hogy kísérhessék el, Ő azonban azt mondta nekik, hogy maradjanak és meséljék el a barátaiknak a csodát, amelyben részesültek.

Amikor Jézus visszatért erre a helyre, ezrek tolongtak oda hozzá, hogy az Ő megváltási üzenetét hallják, köszönhetően a két férfi tanúságának, akiket meggyógyított.

A szamaritánus asszony hasonlóképpen elsietett a városba, és elhozta a sok városi embert, hogy lássák az Embert, aki csodát művelt a szívében. Ha valakit Jézus meggyógyít, akár fizikailag, mentálisan vagy mindkét módon, az vágyat kelt az ember szívében, hogy másokat szolgáljon, azáltal, hogy megosztja az átalakulás csodáját.

Nincs szükség arra, hogy nagy távolságokat tegyünk meg, hogy ott járhassunk, ahol Jézus is járt. El vagyunk hívva arra, hogy az Ő kezei legyünk, az Ő lábnyomain járjunk hűségesen úgy, hogy megosztjuk, ami rendelkezésünkre áll, szeressünk, bátorítsunk, ételről, ruházatról, menedékről gondoskodjunk, lehetővé tegyük, hogy egy fáradt anyuka megpihenhessen kicsit, azáltal, hogy a gyerekeiről gondoskodunk, meglátogassunk egy magányos idős embert, megmutatván Isten szeretetét minden alkalommal.

Eileen VanTassel

Gyülekezeti vén, Riverside hetednapi adventista gyülekezetez, Washougal, Washington, USA

Fordította Gősi Csaba