Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 26. fejezet 702. nap
Isten, akinek állításuk szerint szolgáltak, de akinek a
jellemét félreismerték, a lélek betegségeinek nagy Orvosaként mutatkozott meg
előttük. Mit számít, ha minden fej beteg, és minden szív erőtlen volt! Mit
számít, hogy tetőtől talpig nem volt bennük semmi épség, csak sebek, zúzódások,
üszkösödő sérülések! Lásd: Ézsa 1:6! Aki makacsul a maga választotta úton járt,
meggyógyulhat, ha az Úrhoz fordul. "Láttam útjait, mégis meggyógyítom és
vezetem őt - mondta az Úr. Vigasztalással fizetek neki és gyászolóinak...
Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom őt!"
(Ézsa 57:18-19)
A próféta a mindenség Teremtőjeként dicsőítette Istent. Ez
volt üzenete Júda városaihoz: "Itt van Istenetek!" (Ézsa 40:9)
"Ezt mondja az Úristen, aki az eget teremtette és kiterítette, szilárddá
tette a földet"; "Én, az Úr, alkottam mindent"; "én
alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget"; "én alkottam a
földet, és én teremtettem rá embert. Az én kezem feszítette ki az eget, minden
serege az én parancsomra állt elő" (Ézsa 42:5; 44:24; 45:7, 12).
"Kihez hasonlíthatnátok engem, kivel mérhetnétek össze? - mondja a Szent.
Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket? Előhívja
seregüket szám szerint, néven szólítja mindnyájukat. Olyan hatalmas és
erőteljes, hogy egy sem mert hiányozni" (Ézsa 40:25-26).
A próféta ezt mondta azoknak, akik Isten elutasításától
féltek, ha visszatérnek hozzá: "Miért mondod ezt, Jákób: miért beszélsz
így, Izráel: Rejtve van sorsom az Úr előtt, nem kerül ügyem Isten elé. Hát nem
tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr? Ő a földkerekség
teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a
megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az
ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük
megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak,
és nem fáradnak el" (Ézsa 40:27-31).
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
25
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ézsaiás
még nem fejezte be gondolatmenetét a végidőről. Utoljára sátánról, a menny
kivetett népéről és a „börtönbe egybegyűjtött” földi uralkodókról beszél, akik
a körülmények, illetve a sír foglyai lesznek egy évezredig, majd „sok napok után meglátogattatnak” amikor
Isten végrehajtó ítélete során elpusztulnak (24:22). Utána az Úr „uralkodik Sion hegyén” (24:23).
Ézsaiás annyira izgatott, hogy mindjárt egy hálaimával nyitja a 25. fejezetet. Elmondja, hogy mennyire lenyűgözte őt Isten terve, mely öröktől fogva létezik (1. vers). Ézsaiás látta a világ városait, amint halmokká lesznek, az erődítmények romokká, és ezek a helyek nem léteznek többé, és sosem fognak újjáépülni (2. vers).
De az erősek dicsőíteni fogják az Urat még abban az időszakban, és még a pogány népek is el fogják ismerni az Urat, és imádni fogják Őt (3. vers). Dániel 12:1-ben említett nyomorúság idején Isten lesz az „erőssége (...) a gyöngének, erőssége a szegénynek szorongásában; a szélvész ellen oltalom” és „árnyék a hévség ellen” (4. vers). Az Úr legyőzi a pogányokat, és elnémítja az éneküket (5. vers). Sionban pedig ünnepi lakomát tart a megváltottaknak (6. vers). Minden (megváltott) ember hivatalos az ünnepre és Ézsaiás látta mindazokat a jó dolgokat, melyek ott lesznek, például mustot, egyenesen a Teremtőtől.
Ez a feltámadás, amiről Dániel beszél (12:1-2). A feltámadottak érkezése a mennyei Sion hegyére az új Jeruzsálembe azt jelenti, hogy a halál eltöröltetett: „elveszti a halált örökre” (8. vers). A megmentettek a mennyben meg fogják keresni a szeretteiket, de ha nem találnak valakit, akkor a millenium alatt meg fogják érteni, hogy miért. És akkor Isten letörli a könnyeket (Jelenések 21:4). A Jelenések könyve 3. fejezetének 21. verse azt is kijelenti, hogy aki elfogadta a megváltást, „megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem.”
Nincs olyan földi király, aki megengedte volna, hogy a népéből bárki is a trónján ülhessen vele. De Jézus még az ünnepély előtt „népe gyalázatát eltávolítja az egész földről” (8. vers). Abban az időben a megváltottak ezt fogják mondani: „Ímé Istenünk, akit mi vártunk és aki megtart minket; ez az Úr, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!” (9. vers).
Az Úr keze ott fog nyugodni a hegyen (egyes próféták szerint a Sion hegyén). Ézsaiás körültekintett és látta, hogy Moáb népe megerősödött azokban a napokban, de ez a látványosság nem fog örökké tartani (10. vers). Az Úr le fogja dönteni Moáb büszkeségét, és véget fog vetni a trükközésnek, mellyel Moáb úgy elterjeszti a bűnt a földön, mint ahogy az úszó kitárja a karjait, mikor úszik (11. vers). Moáb városainak erődített falait lerontja, megalázza, a földre, porba dobja (12. vers). Jézus eljövetelekor a bűn minden formája eltöröltetik. Ézsaiás megemlíti még Lucifert és a követőit is: ők nem fognak létezni többé.
Szerető Istenünk! Ézsaiás vágyat ébreszt bennünk az iránt, hogy végre megszabadíts, és elvigyél bennünket magaddal, hogy részt vehessünk a csodálatos ünnepélyen, a Sion hegyén. Biztosíts minket, hogy ott leszünk azon a nagy eseményen! Ámen.
Koot van Wyk
98. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 26. fejezetéhez (június 11-17.).
Az általunk mesélt
történetek jelentősen befolyásolják az életünk minőségét. A „Nincs elég”
önbeteljesítő jóslattá válik, és a hiány, a halvány árnyék és a mohóság
gondolkodásmódját hozza el. A „Nem vagyok teljes értékű” vagy a „Nem vagyok
szerethető” az áldozatszerep, a bátortalanság és a kicsiség körforgásaiba térít
minket. A „Nem bízok bennük” az önmagunkra támaszkodásra, az aggodalomra és a
magányosságra nevel minket. Az általunk mondott meséket nem annyira választjuk,
mint inkább magunkba szívjuk. Örökségül kapjuk őket, mint a nyelvi akcentust
vagy a modorosságot. A valóságunk érzékelését festik le.
Csak úgy, mint a többi
történet, azok is, amelyeket Istenről mondunk, alakítják az életünket. Részben
ezeket a benne foglalt történeteket állítja Ellen White középpontba ebben a
fejezetben. Az emberek nemzedékeken keresztül hamis feltételezésekkel rendelkeztek
Istenről („nem értették meg Istent”). Amikor az elménkben egy bosszúálló, sokat
követelő, maximalista, hamar haragra gerjedő, egyeseket előnyben részesítő
Isten képe él, könnyű azt feltételezni, hogy az előre látható tökéletlenségeink
miatt nem leszünk elérhetőek az Ő számára. Sőt, ami még rosszabb, akár azt is
feltételezhetjük, hogy mások sem lesznek elérhetőek Isten számára.
„Teljes mind a széles
föld az ő dicsőségével!” – ez sok történetet próbára tesz. Isten valamennyi
nemzetséget és népet betakar szerető jóindulatával és kegyelmével. Ézsaiás
mindent magába foglaló kijelentése Isten jelenlétéről nem csak azon történetek
számára jelent kihívást, amelyeket az izraeliták örököltek, hanem a sajátjaink
számára is. A kérdés számunkra az: talán túl kevés érdemét tudtam be az ő
nagyszerű kegyelmének, vagy talán túl nagy részben hibáztattam az igazságért?
Kris Loewen
Segédlelkész
Walla Walla University
Church
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése