2017. június 30., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 30 - PÉNTEK - Ézsaiás 41

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 29. fejezet 718. nap

Akkor így szólt Ézsaiás Ezékiáshoz: Halld meg a Seregek Urának igéjét: Eljön majd az idő, amikor mindazt elviszik Babilóniába, ami a palotádban van, és amit elődeid gyűjtöttek mindmáig, semmi sem marad meg. Ezt mondja az Úr! Utódaid közül is, akik tőled származnak, akiket nemzel, elvisznek egyeseket, és udvari szolgák lesznek Babilónia királyának a palotájában.
Ezékiás így válaszolt Ézsaiásnak: Jó az Úr igéje, amelyet hirdettél..." (Ézsa 39:3-8).

Bűntudattal telve, "...megalázta magát a felfuvalkodott Ezékiás Jeruzsálem lakóival együtt, és nem érte többé őket az Úr haragja Ezékiás idejében" (2Krón 32:26). A gonoszság magvát azonban elvetette, amely idővel kikelve a pusztulás és fájdalom termését hozta. Júda királya nagy jólétben élt hátralevő éveiben, mert következetesen igyekezett jóvátenni a múltat és megdicsőíteni Isten nevét, akinek szolgált. Hite azonban alaposan próbára lett téve, és meg kellett tanulnia, hogy csak teljesen Jahvéban bízva számíthat a sötétség hatalmai feletti győzelemre, akik romlását és népének teljes pusztulását tervezik.

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 41

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Keleten India északnyugati részétől egészen az Égei-tenger partjáig a mai Törökország földjén minden terület Nagy Círusz perzsa hadvezér hatalmas birodalmához tartozott, akinek érkezését Ézsaiás már megszületése előtt száz évvel megjövendölte ebben a fejezetben (2, 3, 25 vers; 44:28-45:1). Keletről fog érkezni, és észak felől (25. vers), mert ez volt az egyetlen elképzelhető útvonal az izraeliták fejében a termékeny félhold mentén.

És Círusz eljött. A különböző perzsa törzseket egy nemzetben egyesítette. Kr.e. 550-re bekebelezte a Méd Birodalmat. 3 évvel később legyőzte a kis-ázsiai Lídia nagyhatalmú királyát, Krőzust, aki a bevehetetlennek hitt Szárdiszból uralkodott. 539-ben megostromolta és bevette Babilon városát. Magáénak tudta a „Perzsia királya”, „Anshan királya”, „Média királya”, „Babilon királya”, „Sumér és Akkád királya” „A Föld négy szélének királya” címeket. Hogy tetszenek ezek a címek?

De Isten megkérdezi, ki tette ez? Ki indította el napkeletről…hogy királyokat tiporjon le?” „Ki tette, ki vitte véghez ezt?” (2-4. vers). A válasz: Isten maga. Lehet, hogy Círuszt, mint pogány királyt használta fel, de a mozgatórugó végig Isten célja volt. Az ellenséges királyok „megijedtek” Círusz megállíthatatlan hadjáratától, szövetségeket kötöttek egymással azt mondva: „légy erős!”, és aranybálványokat készítettek, hogy megvédjék őket, de minden hiába volt (5-7. vers).

Az Írás egyik legcsodálatosabb ígérete, amit Isten adott népének a bizonytalan időkre: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” (10. vers – új prot. ford.). Milyen felemelő biztosíték! Isten kétszer nevezi rabszolgájának Izraelt (az eredeti héberben rabszolga, nem pusztán szolgáló) és egy alkalommal a férgecske jelzőt használja, hogy érzékeltesse népének elvesztett jogait és bűnös természetét. És mégis, az egész föld Ura vállalja, hogy megmenti őket erős jobbjával. Milyen hatalmas és jóságos a mi Istenünk!

Még tovább megy. Biztosítékot ajánl, a megígért segítségre. Összehasonlítja magát a többi nép isteneivel, és kihívást intéz hozzájuk: Álljatok elő peres ügyetekkel! … Adjátok elő érveiteket! …Adják elő, és mondják meg nekünk, hogy mi fog történni. Mondjátok meg, mi lesz ezután, hadd tudjuk meg, istenek vagytok-e?” (21-23. vers – új prot. ford.).

Ez pontosan az, amit Isten tesz, hogy bizonyítsa isteni mivoltát: kinyilatkoztatja, mi fog történni. És a történelem pontosan igazolta Őt. Círusz felszabadította Izraelt, nem sokkal az után, hogy legyőzte Babilont.

Évekkel később Jézus megmagyarázza a próféciák célját: Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek” (Jn 14:29). Ha az, amit Isten megjövendölt, pontosan úgy következik be, ahogy Ő mondta, akkor segítségének és megváltásának ígérete is úgy válik valóra, ahogyan megígérte. Bízzunk Benne ma!

Ron E. M. Clouzet

100. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 29. fejezetéhez (június 25-július 1.).

Feszültség van aközött, amit kaptunk az életben és amiért megdolgoztunk. Táplálja az egónkat, ha arra gondolunk, amit vagyonban vagy eredményekben elértünk. Mások vagyona és eredményei láttán szeretjük elhalmozni őket bókokkal és dicséretekkel. Ezzel azt érjük el, hogy jó ponotkat gyűjtünk a magunk számára, mint akik hitelre méltóak, továbbá vállonveregetést.

Természetesen az életben minden helyzet a kapott lehetőségek és a megszerzett lehetőségek egy kombinációja. Ez a gondolat jelenik meg az alábbi egyszerű képben: „Az ajtó nyitva állt, de nekem kellett rajta besétálnom.” Azonban, ha Istent is számításba vesszük, mit mondhatunk, mit értünk el, és mi az, amit Isten lehetővé tett számunkra? A mérleg nyilvánvalóan arra billen, amit kaptunk, és amihez Isten erőt adott nekünk, hogy megtehessünk.

A Próféták és királyok ezen fejezete Izrael hatalmas, erős, gazdag és művelt királyát mutatja be, aki annak ellenére, amit elért, világosan ki van szolgáltatva annak, amit Isten adott. A teljes vagyona, népe, a föld, amelyen élnek és az egész élete Isten ajándéka. Isten rendeli el, hogy mi van és mi nincsen, hogy az élet mikor kezdődik, és mikor ér véget.

Amikor Isten Ezékiásnak adta azt a csodálatos ajándékot, hogy tovább élhet, lehetőséget kapott, hogy bemutassa a világnak mindazt, amit az Úrtól kapott, de ő ehelyett az általa megszerzett dolgokat mutogatta. Isten legértékesebb ajándékai soha nem azok a dolgok, amiket felhalmozunk. Isten legértékesebb ajándéka a leírhatatlan szeretete. Ez olyan szeretet, amelyet soha nem tudunk megszerezni vagy kiérdemelni saját cselekedetünk által.

Összpontosítsunk Isten leírhatatlan szeretetére, ahelyett, hogy mi mindent szerezhetünk ezen a földön!.

Tommy Poole
Segédlelkész
Walla Walla University, USA
 Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése