2017. június 1., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 1 - CSÜTÖRTÖK - Ézsaiás 12

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 23. fejezet 689. nap

A próféta határozottan válaszolt: "Így szól az Úr: ...Izráel pedig fogságba megy földjéről" (Ám 7:17). A hitehagyó törzsek ellen mondott beszéd szó szerint beteljesedett. Az ország pusztulása azonban fokozatosan történt. Az ítélet során az Úr nem feledkezett el az irgalmasságról és amikor "Púl, Asszíria királya betört az országba", nem vitték el Menáhemet, Izráel királyát fogságba, hanem a trónon maradhatott az asszír birodalom hűbéreseként. "Menahém ezer tálentom ezüstöt adott Púlnak, hogy legyen segítségére, és szilárdítsa meg királyi hatalmát. Ezt a pénzt Menahém kivetette Izráelre, valamennyi tehetős emberre: ötven ezüst sekelt minden egyes emberre, hogy Asszíria királyának megadhassa" (2Kir 15:19-20). Az asszírok, miután megalázták a tíz törzset, egy időre visszatértek saját országukba.

Menáhem távolról sem bánta meg azt a gonoszságot, amely országa vesztét okozta. "Nem tért el... Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt." Két utóda, Pekája és Péka, szintén "azt tette, amit rossznak lát az Úr" (2Kir 15:18, 24, 28). "Pekahnak... idejében", aki húsz évig uralkodott, Tiglát-Pileser, Asszíria királya rátört Izráelre, és foglyok sokaságát vitte magával a Galileában és a Jordántól keletre lakó törzsek közül. A rubeniták, gáditák, Manassé félnemzetsége, és mások is Gileád, Galilea és Nafthali egész földjéről szétszóródtak a pogányok között, Palesztinától messze távol levő országokba (1Krón 5:26; 2Kir 15:29).

Az északi királyság sohasem heverte ki ezt a rettenetes csapást. Az erőtlen maradék formailag megmaradt államnak, de hatalma már nem volt. Csak egy uralkodó - Hóseás - követte még Pékát. A birodalmat nemsokára végleg elsöpörték. Isten azonban e szomorú és gyötrelmes időben is megemlékezett irgalmáról, és utolsó lehetőséget adott a népnek arra, hogy megtérjen bálványimádásából. Hóseás uralkodásának harmadik évében az igaz Ezékiás király lépett trónra Júdában, és amilyen gyorsan csak lehetett, fontos reformokat foganatosított a jeruzsálemi templomszolgálatban.

Intézkedett a húsvét megünnepléséről. Erre az ünnepségre nemcsak Júda és Benjámin törzsét hívta meg - melyeknek Ezékiás volt a felkent királya -, hanem az északi királyság minden törzsét is. Kihirdették "egész Izráelben Beersebától fogva Dánig, hogy jöjjenek Jeruzsálembe, és tartsanak páskát Izráel Istenének, az Úrnak a tiszteletére, mert ilyen nagy tömegben még nem tartották meg, pedig meg van írva.

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 12

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Ézsaiás 12. fejezete így kezdődik: „ama napon...” Melyik napon is? Ez az azutáni nap, miután az Úr megmentette a „maradék népét” (Ézs 11:6). Dániel 12:1-től kezdődően így olvassuk: „És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért áll (...) És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben. És sokan azok közül, akik alusznak a föld porában, felserkennek (...) és fénylenek, mint az égnek fényessége (...) miként a csillagok örökkön örökké.”

Ennek a győzelmi- és örömgondolatnak szálát veszi fel Ézsaiás ebben a fejezetben. „Íme, az Isten az én (...) erősségem, és énekem” (2. vers). Hasonló gondolatot találunk a 46. zsoltárban is: „a mi erősségünk”. Ézsaiás a Bárány Énekét énekli „Az üdvösség a mi Istenünké, aki a királyiszékben ül, és a Bárányé!” (Jel 7:10). Ézsaiás látta a szenteket a szabadítás forrásából vizet meríteni (3a vers), „és olyanok lesznek, mint a folyóvizek mellé ültetett fa”, „mert a Bárány (...) a vizeknek élő forrásaira viszi őket” (Jel 7:17). „És így szólotok ama napon [az Úr második eljövetelének napján]: Adjatok hálát az Úrnak”, ez tükröződik a Jelenések 7:12-ben: „hálaadás és tisztesség és hatalom és erő a mi Istenünknek mind örökkön örökké”. Ezek a próféciák arra utalnak, hogy egyszer minden nyelv megvallja az Atya dicsőségére, hogy Krisztus az Úr.

Az Úr érdemes rá, hogy énekben dicsőítsük, mert olyan dolgokat vitt véghez, mint a teremtés, a megváltás és az újjáteremtés (5a vers), és arra is, hogy ezt az egész Földnek tudtára adjuk (5b vers). Ez a jelenet távol áll a fizikai Izrael történelmi múltjától, jelenétől, vagy éppen jövőjétől. Ez az örökkévalóságban játszódik, hiszen Ézsaiás így ír: „Kiálts és örvendj, Sionnak lakosa, mert nagy közötted Izráelnek Szentje!” (6. vers). Itt a „Sion” kifejezés a mennyei Sionra utal, ami az új Jeruzsálem a mennyben, ahol a szenteknek hatalmas erőssége Isten jelenléte lesz. A harcos Messiás ebből a Sionból fog kivonulni, hogy megküzdjön a Gonosszal a végső, megsemmisítő csatában, avagy az Úr napján.

A 46. zsoltár elmondja, mennyire izgatottan kiáltanak fel Sion szentjei (Zsolt. 46:11), mikor a harcos Messiás belép a kapukon a sátánnal való csata után. Ekkor teljesedik az, hogy „a Seregek Ura velünk van” (Zsolt 46:12) ami összecseng Ézs 12:6 második felével: „nagy közötted Izráelnek Szentje!”

Drága Istenünk, add, hogy megtapasztaljuk a Te felmagasztalásodból eredő hatalmas örömöt és megláthassuk a harcos Messiást belépni Sion kapuin és ezt énekelni: „Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség Királya!” Ámen.

Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea

96. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 23. fejezetéhez (május 28- június 3.).

Izrael királyságának utolsó napjai erőszakkal teliek voltak. Egykor katonaként tanúja voltam, és magam is elkövettem szörnyű erőszakos bűnöket, amelyek ennek a világnak az utolsó napjaiban előfordulhatnak. A világ, amiben ma élünk nem különbözik attól, amivel kapcsolatban Hóseás és Ámós próféták figyelmeztettek. Isten a mindenhol arra hívja a megátalkodott szívünket, hogy térjen vissza hozzá. Én személyesen hallottam ezt a hívást, és láttam Isten könyörületességet a küszöbönálló ítéletem előtt.

Az emberiség egyre inkább a teremtést ünnepli a Teremtő helyett. Annak érdekében, hogy emlékeztessen minket Őrá és az Ő - velünk kötött - szövetségére, Isten rendkívül kegyelmes üzeneteket küld a megígért megbocsátásról. Még a nyomorúságos létezésünkkel szembenézve is, amelyben bűnös vágyaink kielégítésére törekszünk, gyakran visszautasítjuk Isten figyelmeztetéseit. Manapság, csakúgy, mint Menáhem korában, bűneink által összetörve és meggyengítve találjuk magunkat. Fogjuk azt, ami az összetört életünkből maradt, és úgy teszünk, mintha minden együtt meglenne, de a végén bűneink teljesen legyőznek minket.

Istenünk mérhetetlen könyörületességében meghosszabbítja számunkra a kegyelmét. Mi megsérthetjük és meg is sértjük a szövetségünket Istennel, de ő sosem szegi meg a velünk kötött szövetségét! Különösen amikor a legrosszabb állapotban vagyunk, akkor kér minket Isten páratlan szeretetével, hogy térjünk vissza hozzá, és vigyünk másokat is magunkkal, hogy szabaddá váljunk egyszer s mindenkorra – az Ő szeretetének foglyaként!

Joseph Washburn
Former Green Beret, ARISE Intern
Storyline Adventist Church, Eugene, Oregon USA
 Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése