Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 25. fejezet 306. nap
Az
egyiptomiakat zavar és rémület szállta meg. Az elemek haragos tombolása közben,
amelyben a haragvó Isten hangját hallották meg, igyekeztek kimenekülni az
elhagyott partra. Mózes azonban ismét kinyújtotta a botját és a feltornyosult
vizek zúgva, tajtékozva és prédára sóvárogva csapódtak össze az egyiptomi
hadsereg fölött és elnyelték őket a tenger fekete mélységei.
A hajnal
világosságában Isten megmutatta Izrael sokaságának mindazt, ami megmaradt
hatalmas ellenségük hadaiból - a páncélba öltözött holttesteket a partra
vetette a víz. A legrettenetesebb veszélyből egyetlen éjszaka tökéletes
szabadulást hozott Izrael számára. A harchoz nem szokott rabszolgák hatalmas,
de tehetetlen tömege, - az asszonyok és a gyermekek, a szarvasmarhák, előttük a
tenger és mögöttük Egyiptom előrenyomuló hatalmas hadserege - meglátta a vízen
átvezető megnyílt ösvényt, és a remélt diadal pillanatában legyőzött
ellenségüket. Egyedül Jahve hozta el számukra a szabadulást, és ezért szívük
most hálával és hittel fordult felé. Érzelmüket csak Istent dicsérő énekben
tudták kifejezni. Isten Lelke Mózesen nyugodott meg, és ő a hálaadás diadalmas
himnuszára tanította meg népét, amelyet a legkorábbi idő legfenségesebb
himnuszaként ismer az emberiség:
"Éneklek
az Úrnak, mert fenséges ő,
lovat
lovasával tengerbe vetett.
Erősségem
az Úr és énekem,
szabadítómmá
lőn nekem;
ez az én
Istenem, őt dicsérem,
atyámnak
Istene, őt magasztalom.
Vitéz
harcos az Úr; az ő neve Jehova.
A
Faraónak szekereit és seregét tengerbe vetette,
s
válogatott harcosai belefúltak a Veres tengerbe.
Elborították
őket a hullámok,
kő
módjára merültek a mélységbe.
Jobbod,
Uram, erő által dicsőül,
jobbod,
Uram, ellenséget összetör.[...]
Kicsoda
az istenek közt olyan, mint te Uram?
Kicsoda
olyan, mint te, szentséggel dicső,
félelemmel
dicsérendő és csudatévő? [...]
Kegyelmeddel
vezérled te megváltott népedet,
hatalmaddal
viszed be te szent lakóhelyedre.
Meghallják
ezt a népek és megrendülnek; [...]
Félelem
és aggodalom lepi meg őket;
karod
hatalmától elnémulnak mint a kő,
míg
átvonul néped, Uram!
Míg
átvonul a nép, a te szerzeményed.
Beviszed
s megtelepíted őket örökséged hegyén,
melyet
Uram, lakhelyül magadnak készítél,
szentségedbe
Uram, melyet kezed építe.
Az Úr
uralkodik mind örökkön örökké"
(2Móz
15:1-18)
Mint a
nagy mélységek hangja, úgy tört fel Izrael hatalmas seregének ajkáról ez a
fenséges ének. Izrael asszonyai vették ajkukra, akiknek énekét Miriam, Mózes
nővére vezette. Éneküket kézi dobbal tánccal kísérték előrehaladásuk közben. A
puszta és a tenger fölött zengett, zúgott az ének vidám refrénje; és a hegyek
visszhangozták dicséretük szavait: "Éneklek az Úrnak, mert fenséges
ő" (2Móz 15:1).
Ez az
ének és az a nagy szabadulás, amelyre ez emlékeztette őket, olyan mély
benyomást tett a népre, amelyet soha senki és semmi sem törölhetett ki
emlékezetükből. Izrael prófétái és énekesei korszakról korszakra visszhangozták
ennek az éneknek a szavait, amelyek bizonyságot tesznek arról, hogy egyedül
Jahve az ereje és szabadítója a benne bízóknak. Ez az ének nemcsak a zsidó nép
tulajdona. Előre mutat az igazság ellenségeinek pusztulására és Isten
Izraelének a végső győzelmére. Pathmos prófétája látta a fehér ruhába öltözött
sokaságot, amely kivívta a "győzelmet" és az üvegtenger partján,
kezükben Isten hárfáival énekelték "Mózesnek az Isten szolgájának énekét,
és a Báránynak énekét" (Jel 15:2-3).
"Nem
nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért
és hívségedért" (Zsolt 115:1). Ez volt az a lelkület, amely áthatotta
Izraelnek a szabadulásról szóló énekét és ez az a lelkület, amely ott lakozik
mindazok szívében, akik szeretik és félik Istent. Amikor Isten kiszabadítja
lelkünket a bűn bilincséből, akkor a Vörös-tengernél történt szabadításnál
sokkal nagyobban részesít. Ekkor a héberekhez hasonlóan nekünk is dicsérnünk
kell az Urat szívünkkel és lelkünkkel, nagy csodáiért, amelyeket "az
emberek fiai iránt" tesz (Zsolt 107:8). Azok, akik tudják, hogy csak Isten
nagy kegyelméből élnek és ebben a kegyelemben lakoznak, nem feledkezve meg
Isten egyetlen ajándékáról sem, boldogan övezik fel derekaikat és szívükben mindig
dicséretet zengenek az Úrnak. A naponkénti áldások, amelyeket Isten kezéből
kapunk, és mindenekfelett Jézus áldozata, amely elhozta nekünk a boldogságot és
elérhetővé tette számunkra a mennyet, állandó hálára kell késztessen bennünket.
Végtelen nagy könyörületet és páratlan szeretetet mutatott meg Isten irántunk,
elveszett bűnösök iránt azzal, hogy összekapcsolt bennünket önmagával és
különleges tulajdonává és drága kincsévé tett bennünket. Megváltónk igen nagy
áldozatot hozott érettünk azért, hogy minket, bűnösöket Isten gyermekeinek
mondhasson. Dicsérnünk kell Istent azért az áldott reménységért, amelyet a
megváltás nagy tervének ismerete ébresztett szívünkben. Dicsérnünk kell Istent
mennyei örökségünkért és nekünk is szóló gazdag ígéreteiért. Mindenekfelett pedig
azért kell dicsérnünk Istent, mert Jézus azért jött el, azért halt meg, azért
támadt fel, azért lakozik most is közöttünk Igéjében Szentlelkével, azért ment
fel a mennyekbe, hogy közbenjárjon érettünk Istennél.
Mai Bibliai szakasz: 1 Királyok 16
Érdekes események sorozatát figyelhetjük meg ebben
az utolsó fejezetben, mielőtt Illés színre lép, mint a valaha élt legnagyobb
izraelita próféták egyike.
Először, az Úr szólította Jéhu prófétát, hogy
kézbesítsen egy üzenetet Baásának. Jéhunak erős üzenete volt e fiatal király
számára, aki szerény helyzetből küzdötte fel magát, hogy király lehessen. Baása
eszköz volt arra, hogy Jeroboám házát eltörölje, de most meg kell fizetnie
ezért a gyilkos cselekedetéért. Úgy tűnik, mintha az emberek sohasem tanulnának
bűneikből, és nem is bánnák meg azokat. Isten kegyelmes lehetett volna hozzá,
de ő inkább más irányt választott.
Másodszor, szembetaláljuk magunkat egy
összeesküvéssel. Ela, Baása fia körülbelül már két éve uralkodott, amikor az
egyik szolgája a seregben, Zimri, felemelte a kezét Ela ellen, és amikor részeg
volt, megölte őt. A védelem, amit a királynak kellett volna nyújtania,
valójában ambíciózus és hatalomvágyó törekvéseinek része volt! Ismerte a király
gyengeségét, gonosz tetteit, iszákosságát, és tudta, hogy részegen megölheti!
De továbbment, és kiirtotta Baása egész házát. Ela és az apja, Baása
elkötelezte magát a bűn mellett, és bűncselekmény következtében haltak meg.
Zimri összeesküvése és erőszakos tevékenysége nem tartott sokáig. Összesen hét
napig volt király Thirsában. Mikor az emberek meghallották, hogy mit tett,
megválasztották Omrit Izráel királyának. Omri, és Izráel népe körülzárta a
várost, ahol Zimri volt, és mikor ezt ő meglátta, felment a királyi palotába,
magára gyújtotta, és meghalt. A csalással szerzett hatalom nem tart sokáig!
A következő bűnös lépést maga Omri tette meg.
Izrael népe két részre szakadt, és két királyt kezdett el követni, az egyik
volt Tibni, a másik pedig Omri. Az Omrit követők győzedelmeskedtek, arról pedig
nincs tudomásunk, hogy mi történt Tibnivel, vagy hogyan halt meg. Ha a világ
értékrendjének szempontjából vizsgáljuk, Omri jó király volt. Jólétet hozott a
népnek, és még egy másik fővárost is alapított Samária hegyén. Ám ha a bűn
szemszögéből nézzük, ő rosszabb volt az összes előtte uralkodó királynál. Ő
volt az, aki bevezette Baál szolgálatát, és a fia, Akháb feleségül vette
Jézabelt, Baál főpapjának a lányát. A hitehagyás és a bálványimádás legrosszabb
napjai jöttek el Izrael történelmében, és ekkor lépett színre Illés. Egy olyan
prófétára volt szükség, mint Illés, akin keresztül Isten cselekedhetett.
Leo Ranzolin
41. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 24-25. fejezeteihez
(máj. 8-14.).
Csak úgy, mint Izrael
gyermekei, mi is vágyjuk, hogy az életünk ajtófélfáját a Bárány vére borítsa
be. Az Ő halála a mi életünk ígérete. Az Ő megszabadítása a bűn kötelekéből
felszabadít minket a kétségbeesés alól. Amíg körülöttünk a világ
jajveszékelését halljuk, a szívünk a szabadítással örvendezik.
„Az út, amelyen Isten vezet, lehet, hogy
pusztaságon vagy tengeren keresztül visz, de biztonságos ösvény.” (290. o.)
Ezek a szavak kihívást jelentenek számunkra az élet nehéz körülményei közepette.
Időnként az éjszaka sötétsége áthatolhatatlannak tűnik. Máskor az utunkat leküzdhetetlen
akadályok nehezítik. A mi emberi nézőpontunk számára a nehézségek sokszor
lehetetlenségnek tűnnek, mégis, minden hívő szív számára rendelkezésre áll
Isten szabadítása.
Lépjünk hát előre hitben hálás szívvel.
Bízzunk benne, hogy Istennek több útja is van gondoskodni rólunk, amikor hiányt
szenvedünk, mint mi el tudnánk képzelni. Nyíljon ki a szemünk az ég minden
seregére, aki körülveszi Isten népét. Énekeljünk dicsőítő és hálaéneket a
csodálatos áldásainkért. Beszéljük a hit nyelvét, és ne kételkedve szóljunk.
Higgyünk, ne zsörtölődjünk és panaszkodjunk.
„Köszönjük, Urunk a jelenléted csodálatos
ígéreteit. Láttuk, hogyan vezetted embereidet a múltban. Segíts hinnünk és
bíznunk az ígéreteidben, hogy velünk lesznek minden kihívás során, amíg csak el
nem érjük a Mennyet.”
Jan White
Társ lelkész
Simi Valley Seventh-day Adventist Church,
California
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése