Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 27. fejezet 320. nap
Ezeket a
törvényeket Mózesnek fel kellett jegyeznie és a Tízparancsolattal együtt, -
mely Isten Izráelnek adott ígérete beteljesülésének a feltételét szemlélteti -
gondosan meg kellett őriznie a nemzet törvénye alapjaként.
Most Jahve
a következő üzenetet küldte: "Ímé én Angyalt bocsátok el te előtted, hogy
megőrizzen téged az útban, és bevigyen téged arra a helyre, amelyet
elkészítettem. Vigyázz magadra előtte, és hallgass az ő szavára; meg ne
bosszantsd őt, mert nem szenvedi el a ti gonoszságaitokat, mert az én nevem van
őbenne. Mert ha hallgatándasz az ő szavára; és mindazt megcselekedénded, amit
mondok: akkor ellensége lészek a te ellenségeidnek, és szorongatom a te
szorongatóidat" (2Móz 23:20-22). Izrael egész vándorlása alatt a felhő
vagy tűzoszlopban Krisztus volt a vezetőjük. Voltak jelképek, amelyek az
eljövendő Üdvözítőre mutattak, de az Üdvözítő már ott volt közöttük, aki
parancsokat adott Mózesnek a nép számára, és aki úgy járt előttük, mint az
áldás egyetlen forrása.
Miután
Mózes leereszkedett a hegyről, "[...] elbeszélé a népnek az Úr minden
beszédét és minden rendelését; az egész nép pedig egyező szóval felele,
mondván: Mindazokat a dolgokat, amelyeket az Úr parancsolt,
megcselekesszük" (2Móz 24:3).,
Ezt a
fogadalmat az Úr mindazon szavaival együtt, amelyek engedelmességre kötelezték
őket, Mózes megírta könyvben.
Azután
következett a szövetség jóváhagyása. Oltárt építettek fel a hegy lábánál és
mellette tizenkét oszlopot állítottak fel "[...] az Izráel tizenkét nemzetsége
szerint" (2Móz 24:4), a szövetség elfogadásának a tanúbizonyságául. Ezután
erre a szolgálatra kiválasztott ifjak áldozatokat mutattak be.
Miután
az oltárt meghintették az áldozati állatok vérével, Mózes "vevé a
szövetség könyvét és elolvasá a nép hallatára" (2Móz 24:7). Így Mózes
ünnepélyesen megismételte a szövetség feltételeit. Mindenkinek szabadságában
állott választani, hogy vajon elfogadja-e vagy nem a szövetség feltételeit;
alkalmazkodik-e azokhoz vagy pedig nem; hajlandó-e teljesíteni azokat vagy
pedig nem. Először megígérték, engedelmeskednek az Úr szavának, és miután
meghallgatták a kihirdetett törvényt, és annak alapelveit Mózes részletezte
előttük; így megtudhatták mindazt, amit ez a törvény magában foglal, akkor a
nép ismét egyöntetűen azt felelte: "[...] Mindent megteszünk, amit az Úr
parancsolt, és engedelmeskedünk" (2Móz 24:7). "Mikor Mózes a törvény
szerint minden parancsolatot elmondott az egész népnek, vevén a borjúknak és a
bakoknak vérét, vízzel és vörös gyapjúval meg izsóppal együtt magát a könyvet
is és az egész népet meghintette, mondván: "Ez azon szövetség vére,
amelyet Isten számotokra rendelt" (Zsid 9:19-20).
Most
előkészületeket kellett tenniük a választott nép teljes beiktatására királyuk
Jahve uralma alá. Mózes ezt a parancsot kapta az Úrtól: "Jöjj fel az Úrhoz
te és Áron, Nádáb és Abihu, és az Izrael vénei közül hetvenen, és hajtsátok meg
magatokat előtte távolról. És csak Mózes közeledjék az Úrhoz" (2Móz
24:12). Mialatt a nép imádkozott a hegy lábánál, Isten ezeket a kiválasztott
embereket felhívta a hegyre. A hetven vénnek kellett segédkeznie Mózesnek
Izrael kormányzásában. Isten pedig Lelkét helyezte reájuk és megtisztelte őket
hatalmának és nagyságának látványával. "És láták az Izráel Istenét, és
annak lábai alatt valami zafir fényű tárgy vala, és olyan tiszta, mint maga az
ég" (2Móz 24:10). Nem látták az Istent, de meglátták jelenléte dicsőségét.
Ezelőtt nem tudták volna elviselni ezt a jelenetet, de Isten hatalmának
előzetes szemlélése bűnbánatra késztette őket. Isten dicsősége, tisztasága és
irgalma felett elmélkedtek mindaddig, míg közelebb tudtak menni ahhoz az
Istenhez, aki elmélkedésük tárgya volt.
Isten
felszólítására "[...] Mózes és az ő szolgája Józsué" (2Móz 24:13)
felmentek az Isten hegyére, hogy találkozzanak Istennel. Ezért, mivel egy ideig
távol kellett maradniuk a tábortól, Mózes Áront, Húrt és segítségükként a
hetven vént rendelte ki, hogy helyette tevékenykedjenek. "Akkor felméne
Mózes a hegyre; és felhő borítá el a hegyet. És az Úr dicsősége szálla alá a
Sinai hegyre" (2Móz 24:15-16). Hat napig felhő borította be a hegyet Isten
különleges jelenlétének jeleként. Isten azonban nem adott semmiféle
kinyilatkoztatást magáról vagy közlést akaratáról. Ez idő alatt Mózes ott
maradt a hegy egyik ormán és arra várt, hogy a Magasságos Úr Isten majd
megjelenik neki. Isten mondta: "Jöjj fel hozzám a hegyre és maradj
ott". Bár Isten próbára tette türelmét és engedelmességét, de Mózes mégsem
fáradt bele a várakozásba és nem hagyta el helyét. A várakozásnak ez az
időszaka az előkészület és az alapos önvizsgálat ideje volt. Még Istennek ez a
kedvelt szolgája sem léphetett be azonnal Isten jelenlétébe és viselhette el
dicsősége megmutatását. Ezt a hat napot arra kellett felhasználnia, hogy szíve
megvizsgálásával, elmélkedéssel is imádsággal teljesen átadja magát Istennek,
mielőtt el tudott volna készülni Teremtőjével való közvetlen beszélgetésre.
Mai Bibliai szakasz: 2 Királyok 8
Isten
ismeri a múltat és a jövőt. Ebben a fejezetben két történet is bizonyítja ezt
az igazságot. A sunemita asszony otthagyta otthonát és földjét, hogy máshol
vészelje át az éhínség idejét, ám amikor hét év múlva visszaérkezett, azt
találta, hogy már sem a ház, sem a föld nem az övé. Elizeus próféta
segítségével azonban mindent visszakapott.
Hazáel
története nagyon megdöbbentő; olyan az egész, mintha éppen annak a folyamatnak
lennénk tanúi, vajon képes-e az önvizsgálatra és a változásra. Amikor Elizeus
könnyek között mondja el neki, hogy mivé válik majd, ő nem hisz a próféta
szavainak. Amikor azonban hazamegy, meggyilkolja a királyt, és ezzel kezdetét
is veszi Elizeus próféciájának teljesedése.
Isten
nem manipulálja a történelmet, de végtelen bölcsességében kezdettől fogva
ismeri a véget. Mindnyájunknak megadja a szabad választás jogát, de mindig
reménykedik abban, hogy bölcs döntéseket fogunk hozni. Amikor lehetőséget
kapunk arra, hogy bepillantsunk a jövőbe, mindig dönthetünk, hogy az Urat
követjük, vagy engedetlenek leszünk. Bárhogy döntünk is, ha készek vagyunk az Ő
vezetésére figyelni, a végeredmény jó lesz, és Isten biztosít arról, hogy olyan
elbánásban részesülünk majd, mint a sunemita asszony. Másrészről, ha saját
kezünkbe vesszük az irányítást, és vágyainkat követjük, akkor el kell
szenvednünk a következményeket.
Istenem,
segíts, hogy Rád tudjak figyelni, és a Te utasításaidat kövessem, bármily’
nehezek is azok!
Daniel Jiao
Kínai
Misszió
Hong Kong
43. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 27. fejezetéhez
(máj. 22-28.).
Amit elviszek ebből a
fejezetből, az a szörnyű kezdőjelenete. A rettenetes mennydörgés és a sötétség
leírása, a földrengés és a villámok, amelyek nem világítottak be a
behatolhatatlan sötétségbe, amely körbezárta a Sínai-hegyet. A hegy lábánál
valamennyi ember, Mózest is beleértve, reszketett, mielőtt Isten mennydörgő
hangjával lassan kijelentette a tíz
parancsolatot, amelyet elvárt a népétől, hogy megtartsanak.
Néhányan csodálkozhatnak, hogy miért volt
szükséges ez a földet megrengető színpadiasság? De tényleg színpadias volt ez?
Nem hinném, hogy az lett volna. Amit Isten tett, az azért volt, hogy véget
vessen annak a versengésnek, amit az egyiptomi istenek támaszthattak, és amely
megfertőzhette az Izráel népét. Itt volt az Ő teremtő Istenük!
Mitől is félünk? Bármilyen nagy is a
fülsüketítő lárma, sosem lesz akkora, mint az Istenünk hatalma. Bármekkora
kihívásokkal szembesülünk is életünk során, és van sok ilyen, a Teremtő
Istenünk nagyobb. Istenünk mindössze egy hívásnyi távolságra van. Ismeri a
felfordulást az életünkben, és kész cselekedni értünk, a lehető legjobb
érdekünkben, ha látnánk a véget a kezdettől fogva. Ismeri valamennyiünk szívét
név szerint és szükséglet szerint, és képes beavatkozni. Amit kér az mindössze
a bizalom. Ha már minden más elveszett, bízz benne! Látni fogjuk őt szemtől
szembe és érezni fogjuk a meleg ölelését.
Mert hűséges Ő nagyon!
Elaine Pugh, gyülekezeti
vén
Simi Valley
Seventh-day Adventist Church, California
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése