Higgyetek az Ő prófétáinak - január 15 - HÉTFŐ - Ézsaiás 53

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ézsaiás könyve 53 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2053&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2053&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Ki gondolta volna, hogy ennyire szeret az Isten? Ézsaiás így kezdi ezt a fejezetet: „Ki hitte volna el, amit hallottunk?” Mi már ismerjük Isten szeretetének történetét, de azok számára, akik még nem ismerték, teljesen hihetetlenül hangzott: Ki hitte volna el, hogy ezt képes megtenni Isten érettük? Abban az időben úgy gondolkoztak az istenekről, hogy körbe kell táncolni őket, a kedvükben kell járni, egyébként nagyon rossz lesz a sorsuk. És most jön egy Isten, akit nem kell körül táncolni, nem kell a kedvében járni, hanem ez az Isten jár az ember kedvében, aki udvarol népének és a legmegdöbbentőbb tettekkel próbálja bizonyítani, hogy méltó a bizalmukra.

2.    Mekkora Isten szeretete! Fel sem bírjuk fogni, még akkor sem, ha ez a fejezet annyira drámaian leírja. Az emberért vállalta, hogy csúnya és visszataszító lesz. Olyan, mint egy száraz gyökér a sivatagban. Fájdalmak ismerője, aki elől elfordítják az emberek az arcukat. Akit megsebesítenek és kivégeznek érettünk.

3.    Az emberek nem is sejtették, hogy mi történik Jézus szenvedései következményeként. Ézsaiás ezt a kérdést teszi fel: „ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?!” A főpapok elítélték, a katonák megkínozták, a helytartók kiszolgáltatták, a nép „feszítsd meg”-et kiáltott, mindenki szorgoskodott valamiben, de nem jutott el a tudatukig, hogy a világtörténelem legfontosabb eseménye történik. Mit sem sejtettek arról, hogy a világ megváltása most valósul meg.

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    akinek a hatalma megalázkodásában nyilvánul meg

b.    aki a szépség alkotója, de ő maga hiányol mindennemű szépséget

c.    akit az emberek megvetnek, és aki elől elfordítják arcukat

d.    aki vétkeink miatt kapott sebet, és akit bűneink miatt törtek össze

e.    aki magára vette makacsságunk következményeit

f.      aki némán tűrte a szenvedést

g.    akit népe bűnei miatt ért szenvedés

h.    akit a gonoszok közé soroltak

i.       aki jóvátételül áldozta fel magát értünk

j.       akinek a gyötrelmei gyümölcsöt teremnek sok ember üdvösségében

k.    aki önként ment a halálba értünk

l.       aki közbenjár érettünk

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy meglássa ebben a fejezetben azt a nagy áldozatot, amit érette hoztál. Adjad, hogy meglássa a Szenvedő Szolgát, akinek a szenvedései és áldozata árán örök élete lehet, Jézus nevében! Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 4-5. fejezet

4. fejezet – „Születik néktek ma a megtartó” (2. rész)

Angyalok kísérték Józsefet és Máriát az úton, amikor názáreti otthonukból Dávid városába mentek. A császári Róma rendelete - a hatalmas birodalomban élő népek összeírására vonatkozóan - a galileai dombok lakóira is kiterjedt. Amint egykor Isten a világbirodalom trónjára ültette Cyrust, hogy szabadon bocsássa az Úr foglyait, ugyanúgy használta föl most Augustus császárt szándéka véghezvitelére, hogy Jézus anyja Betlehembe juthasson. Mária Dávid leszármazottja, és Dávid Fiának a Dávid városában kellett megszületnie. A próféta szavai szerint Bethlehemből "származik [...], aki uralkodó az Izraelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van" (Mik 5:2). De királyi családjuk városában senki sem ismeri fel Józsefet és Máriát, nem részesülnek megbecsülésben. Fáradtan, hontalanul róják a szűk utcákat a város kapujától kezdve a keleti végéig, de hiába keresnek éjszakai pihenőhelyet. Végül egy egyszerű épületben találnak szállást, ahová a jószágokat szokták beterelni. Itt születik meg a világ Megváltója. {DA 44.2}  

Az emberek mitsem tudtak róla, de ez az esemény az egész mennyet örömmel töltötte be. A szent lények még nagyobb érdeklődéssel és szeretettel fordultak most a világosság honából a föld felé. Az egész világot beragyogta a Megváltó jelenléte. A bethlehemi dombok felett az angyalok megszámlálhatatlan sokasága sereglett össze. A jelre vártak, hogy tudtul adhassák a világnak az örömhírt. Ha Izrael vezetői hívek maradnak megbízatásukhoz, akkor részük lehetett volna abban az örömben, hogy hirdethetik Jézus születését. De így mellőzte őket a menny.

Isten kijelenti: "Vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra" (Ésa 44:3); "Az igazakra világosság fénylik a sötétben" (Zsolt 112:4). Akik keresik a világosságot és örömmel fogadják, azokra Isten trónjáról fénysugár árad.

Azokon a mezőkön, amelyeken a gyermek Dávid legeltette nyáját, még mindig őrködtek pásztorok az éjszakában. Csendes óráikban a megígért Messiásról beszélgettek, és imádkoztak, hogy jöjjön el a Király Dávid trónjára. "És ímé az Úrnak angyala hozzájuk jőve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének. És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: mert született néktek ma a Megtartó, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában" (Lk 2:9-11).

Miközben ezeket a szavakat hallgatták a pásztorok, egy dicső kép jelent meg lelki szemük előtt. Eljött Izrael Szabadítója! Hatalom, dicsőség, győzelem jár a nyomában! De az angyalnak most elő kellett készítenie őket arra, hogy Üdvözítőjüket szegényen és megalázottan is felismerjék. "Ez pedig néktek a jele: találtok egy kisgyermeket bepólyálva feküdni a jászolban" (Lk 2:12).