2024. január 6., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 6 - SZOMBAT - Ézsaiás 44

Az új évben új könyvet kezdtünk el közösen olvasni, a JÉZUS ÉLETE című könyvet. Tarts velünk nap mint nap!

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ézsaiás könyve 44 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2044&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2044&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.   Isten hűséges gyarló gyermekeihez. Isten nem azért jó népéhez, és nem azért hűséges hozzájuk, mert megjavultak és megérdemlik, hanem azért, mert Ő választotta ki őket Magának, Ő teremtette őket, az Ő tulajdonai, akiket szeret, akiket vigasztal és bátorít és akikről gondoskodik. Ez a fejezet arról szól, hogy Isten szeretetének és gondoskodásának ellenére is bálványokat imádnak. Istennek versenybe kell szállni a bálványokkal népe szeretetéért. Bizonygatnia kell, hogy Ő jobb.

2.   Isten világosan kimondja, hogy a bálványimádás esztelenség. Isten felhívja népe figyelmét arra, hogy milyen logikátlan a bálványimádás, és elmondja azt is, hogy milyen ésszerű az Ő szolgálata: Népe szereti Őt, húséges Hozzá, Ő megáldja, megsegíti, megoltalmazza őket, a bálványok pedig semmire sem képesek. Elmondja a bálványkészítés folyamatát, amit, ha komolyan átgondol az ember, csak egyet tehet, hogy elfordul tőlük. A bálvány úgy készül, hogy az ember kinéz egy fát az erdőben, ami aztán az istene lesz, kivágja, kifaragja és imádja. A megmaradt fával fűt és főz. A bálványa ugyanabból az anyagból készül, mint amit eltüzel a főzéshez és a fűtéshez. Azt olvassuk ebben a fejezetben, hogy fatuskót imádnak. Milyen esztelen az ember, hogy inkább a fatuskót imádja, mint a szerető, gondoskodó Istent!

3.   Isten jövőt biztosít népének. Isten azért harcol népéért, mert tudja, hogy csak így lehet jövőjük. A bálványokkal nem lesz jövőjük, lealacsonyítják magukat, tönkre teszik az életüket és végül pedig elpusztítják magukat

4.   Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.   aki kér, hogy figyeljünk Rá, hallgassuk meg Őt

b.   aki kész Lelkét adni népének, Aki életre kelti őket

c.    aki azt akarja, hogy az Övéi legyünk, Hozzá tartozzunk

d.   aki az első és utolsó, kívüle nincs más, akit komolyan lehet venni

e.   aki biztos kősziklánk

f.     aki eltörli hűtlenségünket

g.   aki valóra váltja, amit szolgái, a próféták által megjövendölt

h.   aki népe érdekében kész kiszárítani a tengert és a folyókat

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudja, egyedül te vagy, Akiben megbízhat, minden más és mindenki más értelmetlen butaság. Adjad, hogy tudja, hogy a megváltása érdekében kész vagy eget, földet megrengetni, tengereket és folyókat kiszárítani, Jézus nevében! Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 1-2. fejezet

2. fejezet – A VÁLASZTOTT NÉP (2. rész)

Miután visszatértek Babilonból, nagy gondot fordítottak a vallásoktatásra. Országszerte zsinagógákat létesítettek, amelyekben papok és írástudók magyarázták a törvényt. Iskolákat alapítottak, ahol a tudomány és a művészet mellett az igazság alapelveit is tanították. De ezek a nevelési intézmények erkölcsileg megromlottak. A fogság ideje alatt sokan pogány eszméket és szokásokat sajátítottak el, s beleszőtték ezeket vallásos szolgálatukba. Sok dologban a bálványimádók eljárásaihoz igazodtak.

Amint a zsidók eltávolodtak Istentől, egyre inkább elterelődött figyelmük a ceremóniális szolgálatokban rejlő tanításokról. Ezt a szolgálatot maga Krisztus rendelte el. Minden részlete Őt jelképezte, és tele volt élettel, lelki szépséggel. De az izraeliták éppen a lelki tartalmát hagyták elveszni ezeknek a ceremóniáknak, és csak a holt formákhoz ragaszkodtak. Az áldozatokban és a szertartásokban bíztak, ahelyett, hogy Krisztusra alapoztak volna, akire mindezek mutattak. A lelki üresség pótlására a papok és a rabbik egyre szaporították a maguk szabta követelményeket, s minél merevebben ragaszkodtak a formákhoz, annál kevésbé jutott kifejezésre Isten szeretete. A ceremóniák sokaságával mérték szentségüket, s közben szívük telve volt gőggel és képmutatással.

A részletekben elvesző előírásokkal megterhelt törvényt lehetetlenség volt megtartani. Aki szolgálni kívánta Istent, és megpróbálta betartani a rabbik szabályait, súlyos teher alatt görnyedt, mégsem volt nyugta megterhelt lelkiismeretének vádjai miatt. Így akarta Sátán kétségbeejteni az embereket, így akarta Isten jelleméről alkotott felfogásukat lealacsonyítani, és Izrael hitét megvetés tárgyává tenni. Azt remélte, hogy alapot szerezhet a mennyben szított lázadásakor hangoztatott állításának, mely szerint Isten követelményei igazságtalanok és azoknak lehetetlen engedelmeskedni. Ímé, még Izrael sem tartja meg a törvényt - jelentette ki Sátán. {DA 29.3}  

A zsidók vágyakoztak a Messiás eljövetelére, de helytelen fogalmaik voltak missziójáról. Nem a bűntől, hanem a római igától akartak megszabadulni. Az eljövendő Messiást mint hódítót várták, aki megtöri az elnyomók hatalmát és Izraelt világuralomra emeli. Ez az elképzelésük az Üdvözítő megtagadásához vezetett.

Krisztus születésének idején a nemzet idegen uralom alatt sínylődött és belső viszályokkal küszködött. A rómaiak látszólagos önkormányzatot engedélyeztek a zsidóknak, de kétségtelen tény volt, hogy Róma igája rajtuk van, és képtelenek voltak belenyugodni hatalmuk korlátozásába. A rómaiak fenntartották maguknak a jogot a főpap kinevezésére vagy leváltására, s ezt a magas tisztséget gyakran csalás, megvesztegetés, sőt gyilkosság árán kaparintották meg. Ily módon a zsidó papság egyre jobban lezüllött. A papoknak azért még nagy tekintélyük volt, de azt önző, üzérkedési céljaikra használták. A nép ki volt szolgáltatva szívtelen követeléseiknek, s emellett fizetniük kellett a súlyos adót a rómaiaknak. Ez a helyzet általános elégedetlenséget váltott ki, és gyakoriak voltak a népfelkelések. Kapzsiság, erőszak, gyanakvás és lelki fásultság emésztette a népet.

A rómaiakkal szembeni gyűlöletük, nemzeti és lelki gőgjük arra ösztönözte a zsidókat, hogy még szigorúbban ragaszkodjanak istentiszteleti formáikhoz. A papok úgy próbálták szentségük látszatát megőrizni, hogy kínos gonddal igyekeztek vallásuk előírásait betartani. A sötétségben veszteglő, elnyomott nép, és a hatalomra éhes vezető réteg várva várta Annak eljövetelét, Aki legyőzi ellenségeiket és helyreállítja Izrael királyságát. Tanulmányozták a jövendöléseket, de nem volt lelki látásuk. Figyelmen kívül hagyták azokat az íráshelyeket, amelyek Krisztusnak első eljövetelével kapcsolatos megaláztatásaira utaltak, és helytelenül alkalmazták azokat, amelyek második eljövetelének dicsőségéről beszélnek. A büszkeség elhomályosította látásukat. A jövendöléseket önző kívánságaiknak megfelelően értelmezték.

1 megjegyzés: