2024. január 14., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 14 - VASÁRNAP - Ézsaiás 52

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ézsaiás könyve 52 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2052&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2052&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Istennek meg kellett győzni népét arról, hogy megszabadult. A zsidók annyira hozzászoktak a fogsághoz és az ezzel járó panaszkodásaikhoz, hogy amikor megszabadultak, nem hitték el. Istennek kellett őket ébresztgetni és parancsolni, hogy öltözzenek ünneplő ruhába, mert szabadok, hazamehetnek. Isten bennünket is megváltott. Jézus érdemeiért megbocsátotta bűneinket, de mi sem tudjuk elhinni. Úgy járunk, úgy élünk, mint akinek nincs Megváltója.

2.    Isten azonosul szeretett népével és szánalmat érez irántuk. Isten együtt érez népével, akik szenvedtek Egyiptom, Asszíria és Babilon elnyomása alatt, akik kegyetlenül bántak velük.

3.    Isten örömhírt küld. Szépe fogalmaz Ézsaiás: „Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik!”

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki tartós szabadulást ígér népének

b.    aki nem pénzen vált meg bennünket, hanem…

c.    aki így szólt: „Itt Vagyok!”

d.    aki megvigasztalja népét

e.    aki még a romokat is meg tudja vigasztalni

f.      aki az egész világ láttára kinyújtotta szent karját népe megszabadítására

g.    aki eredményessé teszi szenvedő Szolgáját

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy elhiggye Te megváltottad, megbocsátottad bűneit. Adjad, hogy úgy éljen, mint akinek van Megváltója, Jézus nevében! Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 4-5. fejezet

4. fejezet – „Születik néktek ma a megtartó” (1. rész)

Lukács 2:1-20

A dicsőség Királya mélyen megalázkodott, amikor eljött földünkre, hogy magára öltse az emberi természetet. Egyszerűek és kedvezőtlenek voltak életkörülményei. Dicsőségét eltakarta, hogy a külsejéből sugárzó fenség ne váljék az érdeklődés középpontjává. Mellőzött minden külső pompát. Gazdagság, világi tekintély vagy emberi nagyság nem ment meg egyetlen lelket sem a haláltól. Jézus szándéka az volt, hogy ne a földi dicsőség utáni vágy vonzza hozzá az embereket; aki Őt követi, azt csakis a mennyei igazság szépsége késztesse erre. A jövendölések régóta szóltak a Messiás jelleméről, és Jézus azt akarta, hogy az emberek Isten szavának bizonyságtevése alapján fogadják el Őt. 

Az angyalok csodálták a dicsőséges megváltási tervet. Figyelték, hogyan fogadja Isten népe az emberi testet öltött Isten Fiát. Angyalok jöttek a választott nép hazájába. Más nemzetek mesékben hittek és hamis isteneket imádtak. Ám arra a földre, amelyen Isten dicsősége megnyilatkozott, s ahol a próféciákból áradó világosság fénylett - lejöttek az angyalok. Láthatatlanul Jeruzsálembe, a szent kinyilatkoztatások hivatásos tanítóihoz és Isten házának szolgáihoz mentek. Zakariás - miközben papi szolgálatát teljesítette az oltár előtt - már kijelentést kapott Krisztus eljövetelének közelségéről. A Messiás útkészítője már megszületett, és küldetését csodák, jövendölések igazolták. Mindenfelé elterjedt a hír születéséről és küldetésének csodálatos jelentőségéről. Jeruzsálem mégsem készült Megváltója fogadására.

A mennyei küldöttek megdöbbenve szemlélték annak a népnek a közömbösségét, amelyet Isten azért hívott el, hogy a szent igazság világosságát eljuttassa a világhoz. A zsidó nemzetet annak bizonyságául őrizte meg Isten, hogy Krisztusnak Ábrahám magvából, Dávid családjából kellett megszületnie; s ez a nép mégsem ismerte fel, hogy az Üdvözítő eljövetele már a küszöbön van. A templomban napról napra elvégezték az Isten Bárányára mutató reggeli és esti áldozatokat, de még ott sem készültek fogadására. A nemzet papjai és tanítói mit sem tudtak arról, hogy minden idők legnagyobb eseményének az ideje érkezett el. Ismételgették semmitmondó imáikat, végezték istentiszteleti szertartásaikat, hogy az emberek lássák azt, de eközben a gazdagságot és a világi tekintélyt hajszolták, és nem készültek fel a Messiás kinyilatkoztatására. Ez a közömbösség jellemezte az egész országot. Önző, világhoz ragaszkodó szívüket nem érintette az egész mennyet ujjongásra késztető öröm. Csak kevesen vágyakoztak arra, hogy meglássák a Láthatatlant. Ezekhez küldettek a menny követei.

2 megjegyzés: