Higgyetek az Ő prófétáinak - január 20 - SZOMBAT - Ézsaiás 58

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ézsaiás könyve 58 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2058&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2058&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten nem akarja elhallgatni azt, ami javunkra válik. Azt mondja, hogy ezt tele torokkal, trombita hangjával kell hirdetni. Miért? Azért, mert a nép elvan a hamis nézeteivel, azt hiszik, hogy közel vannak Istenhez és mindent jó csinálnak, de ebben a fejezetben Isten felhívja a figyelmet, hogy ez nem így van. Szertartásszerűen böjtölnek, közben egymással civakodnak, egymást bántják és közben Istent vonják felelősségre, hogy miért nem teljesíti kéréseiket. Isten fel akar ebből ébreszteni, ezért hív, hogy tegyük rendbe a Vele és az embertásainkkal való kapcsolatunkat.  

2.    Isten megtanít az igazi istentiszteletre. Istent nem a szertartások érdeklik, legyenek azok bármilyen ünnepélyesek és lenyűgözőek. A szertartások célja az, hogy közelebb vigyenek bennünket Istenhez és embertársainkhoz. Ha ez nem valósul meg, hiábavaló az istentisztelet.

3.    Isten gyönyörűségeket akar adni nekünk a szombatban. Ha Istent helyezzük előtérbe és az embertársainkat a szombatünneplésben, és nem önző élvezeteket keresünk magunknak, Isten nagyon széppé és áldásossá teszi azt számunkra.

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki figyelmeztet, ha rossz vagy értelmetlen dolgokat teszünk

b.    aki azt szeretné, ha komolyan és őszintén keresnénk Őt

c.    aki akkor örül, ha levesszük másokról azokat a terheket, amelyeket a bűn rótt rájuk

d.    akit akkor tükrözünk, amikor a tőle kapott dolgokat az Ő szeretetével továbbadjuk

e.    aki észreveszi a szükséget szenvedőket és azt akarja, hogy mi is vegyük észre őket

f.      aki nem hagyja jutalom nélkül az Ő nevében tett kedves cselekedeteket

g.    aki önzetlenül szeret és azt akarja, hogy mi is önzetlenek legyünk

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy észrevegye, amikor te fel akarod hívni a figyelmét az értelmetlen cselekedetekre, az értelmetlen istentiszteletre. Segítsd meg őt, hogy részesüljön abból a gyönyörűségből, amely az igazi istentiszteletből ered, Jézus nevében! Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 4-5. fejezet

5. fejezet – A BEMUTATÁS (4. rész)

"Ímé - mondotta Simeon - ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izraelben; és jegyül, akinek sokan ellene mondanak" (Lk 2:34). Aki fel akar állni, annak előbb el kell esnie. A Sziklára kell esnünk és össze kell törnünk, mielőtt Krisztusban felemelkedhetnénk. Énünket le kell taszítani trónjáról, az önteltség helyett alázatosságot kell tanulnunk, ha meg akarjuk ismerni a lelki ország dicsőségét. A zsidók elutasították azt a dicsőséget, amelynek megalázkodás az ára. Ezért nem akarták befogadni Megváltójukat. Jel volt Ő, aki ellen felemelték szavukat.

"Hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek" (Lk 2:35). Krisztus életének fényénél minden szív - a Teremtő szívétől kezdve a sötétség fejedelmének szívéig - lelepleződik. Sátán önzőnek, zsarnoknak mutatta be Istent, olyannak, aki mindent követel, de semmit sem ad, aki saját dicsőítésére igényli teremtményei szolgálatát, de javukra semmi áldozatot nem hoz. Krisztus odaajándékozása azonban bepillantást enged az Atya szívébe. Bebizonyítja, hogy Isten irántunk való gondolata "békességnek és nem háborúságnak gondolata" (Jer 29:11). Ez kinyilatkoztatja, hogy míg Isten gyűlölete a bűnnel szemben olyan erős, mint a halál, a bűnösök iránti szeretete viszont erősebb a halálnál is. Vállalta megváltásunkat, és semmit vissza nem tart, bármily drága legyen is az, ami művének megvalósításához szükséges. Nem rejtett el egyetlen igazságot sem, amelyet megváltásunk érdekében ismernünk kell. Nem mulasztott el megtenni egyetlen csodát sem, amely javunkat szolgálja; egyetlen isteni eszköz sem maradt felhasználatlanul. Kegyelmet kegyelemre, ajándékot ajándékra halmoz. A menny egész tárháza nyitva áll azok számára, akik engedik, hogy megmentse őket. Az Atya összegyűjtötte a világmindenség valamennyi kincsét, feltárta végtelen hatalmának forrásait, s mikor mindezeket Krisztus kezébe helyezte, így szólt: mindez az emberé! Használd fel ezeket az ajándékokat és győzd meg általuk az embert arról, hogy mennyen és földön nincs nagyobb szeretet, mint az enyém! Akkor találja meg legteljesebb boldogságát, ha szeret engem.

Kálvária keresztjénél a szeretet és az önzés állt szemben egymással. Itt mutatkozott meg mindkettő a maga legteljesebb valóságában. Krisztus azért élt, hogy vigasztaljon és áldást osszon. Sátán pedig megölte Őt, s ezzel kifejezte Isten elleni gyűlöletének mélységes gonoszságát. Ezzel lelepleződött lázadásának igazi célja: megfosztani Istent trónjától, és megölni azt, aki kinyilatkoztatta Isten szeretetét.

Krisztus élete és halála felfedi az ember gondolatait is. Krisztus élete - a jászoltól a keresztig - önmegtagadásra, a szenvedésben való részvételre hív. Leleplezi az emberek szándékait. Jézus a menny igazságát hozta, s mindazok, akik engedelmeskedtek a Szentlélek szavának, vonzódtak hozzá. Akik önmagukat imádják, azok Sátán birodalmához tartoznak. Krisztus iránti magatartásunk mutatja meg, kinek az oldalán állunk. Így mondja ki mindenki önmaga felett az ítéletet.

A végső ítélet napján minden elveszett lélek meg fogja érteni, mit dobott el magától azzal, hogy elvetette az igazságot. A kereszt áll majd szemük előtt, és mindenki - akit bűnei addig elvakítottak - felismeri igazi jelentőségét. Kálvária látomása nyomán, a titokzatos Áldozat láttán minden bűnös elismeri, hogy a menny ítélete jogos. Minden hazug mentség semmivé lesz. Az emberiség hitehagyása a maga irtózatosságában mutatkozik meg. Mindenki meglátja majd, mit választott. Tisztázódik az igazság és a tévelygés minden kérdése, amely a hosszú küzdelem alatt felmerült. A világegyetem ítélőszéke igazolni fogja, hogy Isten nem felelős a bún keletkezéséért és következményeiért. Akkor bebizonyosodik, hogy nem az isteni rendelkezések idézték elő a bűnt. Isten uralmában nem volt hiba; semmi ok nem volt a hűtlenségre, elégedetlenségre. Amikor minden szív gondolata nyilvánvalóvá lesz, a hűségesek és a lázadók együtt vallják majd meg: "Igazságosak és igazak a te útaid, ó szentek Királya! Ki ne félne téged, Uram! és ki ne dicsőítené a te nevedet? [...] Mert a te ítéleteid nyilvánvalókká lettek" (Jel 15:3-4).