2016. április 14., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 14 - CSÜTÖRTÖK - 2 Sámuel 11

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 20. fejezet 277. nap

Ezután a fáraó elmondta álmait: "[...] Ímé állok vala a folyóvíz partján. És ímé a folyóvízből hét kövér és szép tehén jő vala ki, és legel vala a nádasban. S ímé azok után más hét tehén jő vala ki, nagyon ösztövérek, rútak és hitványak; egész Egyiptom földén nem láttam azokhoz hitványságra hasonlókat. És elnyelék az ösztövér és rút tehenek, az elébbi hét kövér tehenet. És azok gyomrukban valának, de nem tetszik vala meg, hogy gyomrukban volnának, mert külsejök oly rút vala, mint az előtt. És felserkenék. És láttam álmomban, és ímé hét gabonafej nevekedik vala egy száron, mind teljes és szép. És ímé hét összeaszott, vékony, keleti széltől kiszáradt gabonafej nevekedik vala azok után. És elnyelék a vékony gabonafejek a hét szép gabonafejet. És elmondám az írástudóknak, de senki sincs, aki megmagyarázza nékem."

"A Fáraó álma egy és ugyanaz - mondta József - amit Isten cselekedni akar, azt jelentette meg a Fáraónak" (1Móz 41:17-25). Lesz hét nagyon gazdag esztendő. A mezők és kertek bővebben teremnek, mint valaha. Ezt az időszakot pedig hét ínséges esztendő követi. "És nem ismerszik meg az elébbi bőség e földön az utána következő éhség miatt, mert igen nagy lesz" (1Móz 41:31). Az álom ismétlődése azt bizonyította, hogy az biztosan és hamar fog teljesedni. "Most azért szemeljen ki a Fáraó egy értelmes és bölcs férfit, és tegye Egyiptom földén gondviselővé. Cselekedje ezt a Fáraó és rendeljen tiszttartókat az országnak, és szedjen ötödöt Egyiptom földén a hét bő esztendőben. És takarítsák be a következő jó esztendők minden termését, és gyűjtsenek gabonát a Fáraó keze alá élelmül a városokban, és tartsák meg, És legyen az élelem tartalékban az ország számára az éhség hét esztendejére" (1Móz 41:33-36).

A magyarázat olyan ésszerű és következetes volt, és a javasolt eljárás olyan józan és értelmes, hogy helyességéhez nem férhetett kétség. De ki hajtsa végre a tervet? A bölcs döntésen múlott a nemzet fennmaradása. A király nyugtalan volt. Egy ideig fontolgatta, hogy kire essen a választása. A főpohárnoktól a király megtudta, hogy József milyen bölcsen és megfontoltan intézte a börtön ügyeit. Nyilvánvalóan kiváló adottsága volt az irányításhoz. A pohárnok, akit most vádolt a lelkiismeret, jótevőjének lelkes dicsérésével próbálta jóvátenni korábbi hálátlanságát. Miután a király tovább érdeklődött, meggyőződött arról, hogy a főpohárnok igazat mondott. Az egész birodalomban egyedül József volt olyan bölcs, hogy jelezni tudta a birodalmat fenyegető veszélyt, és azt, hogy milyen intézkedésekre van szükség a veszély elhárításához. A király biztos volt abban, hogy ő a legalkalmasabb ember az általa javasolt tervek végrehajtásához. Nyilvánvalóan Isten ereje volt vele. A király állami hivatalnokai közül pedig senki sem volt alkalmas arra, hogy ebben a válságban a nemzet ügyeit intézze. József bölcsességével és józan ítélőképességével szemben nem sokat számított az, hogy héber és rabszolga. "[...] Találhatnánk-é ehhez hasonló férfit, akiben az Isten lelke van?" (1Móz 41:38) - mondta a király tanácsadóinak.

Mai Bibliai szakasz: 2 Sámuel 11

Ez a fejezet a Biblia egyik legdrámaibb szakasza. Ott van benne minden elem, ami egy izgalmas történethez szükséges, de amilyen pontosan lejegyezték a részleteket, biztosak lehetünk abban, hogy minden egyes tény igaz! Egy olyan férfi történelmi tragédiája ez, aki Isten szíve szerint való volt, aki megölt egy oroszlánt, majd később a hatalmas Góliátot, és még sok figyelemreméltó hőstettet vitt véghez, de itt arról szerzünk tudomást, hogy egy csontvázat (titkot) tartott a szekrényben. A palota titkai napvilágra jöttek, és feljegyzésre kerültek Izrael történelmében. Olyannyira szégyenletes volt ez az esemény a palota számára, Izrael, Júda, sőt, még Isten szemében is, hogy a Krónikák könyvének írója – aki a palota történetét jegyezte le Dávid uralkodása során – a 20. fejezet 1. versében egyszerűen kihagyta ezt a történetet. Nem volt hajlandó terjeszteni Dávid király erkölcsi bukásának hírét. 

Tavasz van, amikor a királyok általában a hadseregükkel együtt mennek a háborúba. Dávid azonban nincs ott. Milyen drámai helyzet! Átaludta az egész napot, hiszen azt olvassuk, hogy este kelt fel az ágyából (2. vers). Unalmában a palota tetején sétálgatott. Meglátott a távolban egy fiatal nőt, aki a kerti medencében fürdött. Mivel felesége vagy feleségei már nem voltak kielégítőek számára, jobban szemügyre akarta venni a szépséget, ezért követeket küldött érte, hogy hozzák el neki (4. vers). Ha tiltakozott volna, akkor akarata ellenére hurcolták volna el a királyhoz. Mivel éppen véget ért a menstruációs ciklusa, odaadta magát a királynak, aki az aktus után hazaküldte. Hetekkel később az asszony üzenetet küldött Dávidnak, hogy várandós, és Dávid hirtelen szorult helyzetbe került, hiszen szembe kellett néznie Betsabé férjével, a hettita Uriással.

A magasztos eszme, hogy Isten maradék népe megtérítse a hitteusokat és más nemzeteket, immár darabjaiban hevert. A királyához hűséges Uriás a palota közelében aludt, de Dávid át akarta hárítani a terhesség felelősségét a férjre, ezért rá akarta beszélni, hogy töltse otthon az éjszakát. Dávid most már nyíltan is megszegte Isten kívánalmait, és leitatta Uriást, de a férfi mégis ott maradt a palotánál.

Ezen a ponton Dávid taktikát változtatott, és Uriás megöletését kezdte tervezni. Holtan akarta látni, és Joábnak segítenie kellett ebben. Amikor egy hírnök meghozta a jelentést a gyilkosságról, Dávid elsimította a dolgot mondván, hogy a háborúban a fegyver úgyis megemészt egyet, mint mást (25. vers). A terhesség kilenc hónapja még le sem járt, Dávid máris a palotába vitette Betsabét, nem sokkal később pedig megszületett a fia (27. vers). Dávid úgy élt, ahogy gondolkodott, és ahogy gondolkodott, úgy cselekedett, ami meghozta a gonosz életmód gonosz gyümölcseit – ez egy ördögi kör.

Drága Istenünk!
Ha titkos bűneinket (a szekrényben rejtegetett csontvázat) nem számoljuk fel, azok ellenünk fognak tanúskodni az utolsó ítéletben. Mi azonban bánjunk el ezekkel még idejében, mégpedig most, az Isten népe felett zajló vizsgálati ítélet idején, hogy ne kelljen majd szembesülnünk velük a millennium idején! Ámen!

Koot van Wyk

37. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 20. fejezetéhez (ápr. 10-16.).

„Egyetlen nap élményei jelentették József életének fordulópontját. A nem várt szerencsétlenség az elkényeztetett gyermekből körültekintő, bátor, fegyelmezett férfit formált.” {PP 214.1} József igazán elkényeztetett volt. Azonban az Isten, akit az apjától megismert, az ő Istene is lett.

Ahogy újra olvastam József történetét, ismét megindított, hogy Isten Szentlelke milyen sokféle módon működik, hogy elérjen téged és engem az Ő szeretete és akarata. József megismerte az igazságot Isten hűségességéről és irgalmáról, amikor az apja elbeszélte neki Ábrahám és Izsák történetét. Az Istennel járó szülők befolyásolnak minket, még tökéletlen otthonunkban is. József most csalódásokon, szenvedésen, sőt elutasításon keresztül tanulja meg, hogy segítségül hívja az Urat. Férfivá vált, aki eltökélten hiszi, hogy atyjának hűséges Istene mellette is fog állni. Férfivá vált, aki hűséges tud lenni Istenhez erős kísértések és sérelmes vádolások közepette.

Ahogyan újra olvasod József történetét, arra hívlak, hogy emlékezz vissza, hogyan vezetett Isten az életedben, jó időkben és rossz időkben egyaránt, és dönts határozottan amellett, hogy velem együtt azon „átalakított” férfiak és nők táborához akarsz tartozni, akik annyira hűségesek Istenhez, mint József lett végül.

Lester Merklin
Andrews University Theological Seminary

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése