MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing
Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 17. fejezet 264. nap
Mindenkinek
pontosan el kell számolnia szolgálatával. A Mester minden pásztortól meg fogja
kérdezni: "[...] Hol van a nyáj, amely néked adatott, a te dicsőségednek
juhnyája?" (Jer 13:20). Gazdagon megjutalmazza azt, akit hűségesnek talál.
"Mikor megjelenik a Főpásztor," - mondja az apostol -
"elnyeritek a dicsőségnek hervadhatatlan koronáját" (1Pt 5:4).
Jákób
belefáradt Lábán szolgálatába, s elhatározta, hogy visszatér Kánaánba. Így
szólt apósához: "Bocsáss el engemet, hadd menjek el az én helyembe, az én
hazámba. Add meg nékem az én feleségeimet és magzatimat, akikért szolgáltalak
téged, hadd menjek el, mert te tudod az én szolgálatomat, amellyel szolgáltalak
téged" (1Móz 30:25). Lábán marasztalta, mondván: "Úgy sejtem,
teéretted áldott meg engem az Úr" (27.v.) Látta, veje keze alatt megnőtt a
vagyona.
Jákób
így szólt: "[...] ami kevesed vala én előttem, sokra szaporodott."
(1Móz 30:30). De ahogy az idő múlt, Lábán irigykedni kezdett a gazdagabb
Jákóbra, aki "felette igen meggazdagodék [...] és vala néki sok juha,
szolgálója, szolgája, tevéje és szamara" (1Móz 30:43). Lábán fiai is
féltékenyek voltak. Gyűlölködő szavaik Jákób fülébe jutottak: "[...]
Valamilye volt atyánknak, mind elvette Jákób; és atyánkéból szerezte mind e
gazdagságot. És látá Jákób a Lábán orcáját, hogy ímé nem olyan őhozzá mint
annakelőtte" (1Móz 31:1-2).
Jákób
már régen otthagyta volna ravasz rokonát, ha nem félt volna az Ézsaúval való
találkozástól. Most úgy érezte, hogy Lábán fiai miatt van veszélyben, akik az ő
gazdagságát sajátjuknak tartva talán megkísérlik erőszakkal megszerezni azt.
Nagyon tanácstalan és szomorú volt, nem tudva, merre induljon. De az irgalmas
bétheli ígéretre emlékezve Isten elé vitte ügyét, és tőle kért eligazítást.
Imájára álomban kapott választ: "Térj meg atyáid földére, a te rokonságod
közé, és veled lészek" (1Móz 31:3).
Lábán
távolléte alkalmat kínált a távozásra. Jákób gyorsan összeszedte a nyájat és a
csordát, és előre küldte; ő pedig feleségeivel, gyermekeivel és szolgáival
átkelt az Eufráteszen, és útját sietve a Kánaán határán levő Gileád felé vette.
Lábán három nap múlva tudta meg, hogy megszöktek, és üldözésükre indult. A
hetedik napon utolérte a csapatot. Tűzbe jött a haragtól és visszatérésre
akarta őket kényszeríteni. Biztos volt a sikerben, mivel az csapata sokkal
erősebb volt. A szökevények valóban nagy veszélyben voltak.
Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 29
Dávid lehetetlen helyzetbe hozta magát.
Bárcsak ne futott volna biztonságért Saul elől a filiszteusokhoz! Bár Júdában
maradt volna az Úrra bízva magát, hogy újra Ő védje meg! Ám így most nagyon
nehéz kitalálni azt, hogyan húzhatja ki magát és embereit, valamint azok családjait
a bajból.
A filiszteusok mozgósítják haderejüket Izráel ellen, és Ákhis így szól Dávidhoz: „Tudd meg, hogy velem kell jönnöd a táborba, mind néked, mind embereidnek.” Dávid azt válaszolja, hogy „Meglátod bizonnyal, hogy mit fog cselekedni a te szolgád” (28:1-2). De nem volt szándékában megtámadnia a saját embereit. Hogyan tudna kibújni Ákhis elvárásai alól?
Az Úr viszont egy nem várt fordulattal
megmenti Dávidot. Amikor ő és az emberei Ákhissal menetelnek a filiszteus sereg
végén, a vezérek megkérdezik, hogy „Mit akarnak ezek a zsidók?”
Ákhis azt feleli: „Évek óta nálam van, és nem találtam benne semmi rosszat” (3.
vers).
Ám a parancsnokok ragaszkodtak ahhoz, hogy
Ákhis küldje vissza Dávidot. Ákhis tehát sűrű bocsánatkérések közepette megkéri
Dávidot, hogy térjen vissza Siklágba. Micsoda megkönnyebbülést érezhetett
Dávid, amikor másnap reggel távozhatott! Az Úr a filiszteus vezéreket használta
fel arra, hogy kimenekítse Dávidot a harcvonalból.
Dávidnak is megvoltak a hibái, akárcsak
nekünk. Az Úrban bízva gyakran szerez győzelmet, máskor viszont vereséget
szenved, mert nem bízik az Úrban. Az Úr mindig irgalmas azokhoz, akik átadják a
szívüket Neki. Ő meg tudja menteni, és meg is menti azokat, akik – akár saját
hibájukból – bajba kerülnek.
Ralph Neall
35. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 17. fejezetéhez
(márc 27- ápr. 2.).
Jákob jellemének
hibái közül a legfőbb a megtévesztés volt, és ez utolérte őt. Menekülni
kényszerült dühös bátyja elől, aki bosszúra szomjazott; becsapott és elárult apját
kényszerült maga mögött hagyni és fondorlatos anyját, akiket többé nem látott,
Jákob megkezdte fájó száműzetését távol az otthontól. A bűntudat mély érzésével
letaglózva Jákob megkezdi hosszú útját a nagybátyja, Lábán városába. A szíve
megtelt sötét kétségbeeséssel, amelyet a magányosság kísér. A bűnei óriásiak
előtte, olyan bűnök, amelyek darabokra zúzták az életét és az otthonát. Semmi
sem lesz már többé ugyanolyan.
Egy éjszaka az útja során egy különös
„titokzatos létráról” álmodik. A létrán angyalokat lát fel- és lejárni a föld
és a menny között. A létra jelképes ábrázolása megerősítette, hogy a föld, amely
nagyapjának, Ábrahámnak és apjának, Izsáknak adatott, Isten ajándéka, és Jákob
és a leszármazottjai is örökösei lesznek. Ez az álom felfedte, hogy Jákob bűnei
és megtévesztései ellenére Isten elfogadta a bűnbánatát és ígéretet tett arra,
hogy megőrzi őt. Egy napon majd hazatérhet szülőföldjére.
Jákob tapasztalata gyakran a miénk is egyben.
A bűn által becsapva cél nélkül kódorgunk, magányosan és kétségbeesve. De akik
Istenhez fordulnak segítségért, megkapják a megváltás ígéretét. Isten hű és
igaz, és megőrzi gyermekeit. Jézus marad az a létra, amely lehetővé teszi, hogy
Isten áldásai kiáradjanak az emberekre.
Denis Fortin
Andrews University
Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése