2016. április 1., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 1 - PÉNTEK - 1 Sámuel 29

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 17. fejezet 264. nap

Mindenkinek pontosan el kell számolnia szolgálatával. A Mester minden pásztortól meg fogja kérdezni: "[...] Hol van a nyáj, amely néked adatott, a te dicsőségednek juhnyája?" (Jer 13:20). Gazdagon megjutalmazza azt, akit hűségesnek talál. "Mikor megjelenik a Főpásztor," - mondja az apostol - "elnyeritek a dicsőségnek hervadhatatlan koronáját" (1Pt 5:4).

Jákób belefáradt Lábán szolgálatába, s elhatározta, hogy visszatér Kánaánba. Így szólt apósához: "Bocsáss el engemet, hadd menjek el az én helyembe, az én hazámba. Add meg nékem az én feleségeimet és magzatimat, akikért szolgáltalak téged, hadd menjek el, mert te tudod az én szolgálatomat, amellyel szolgáltalak téged" (1Móz 30:25). Lábán marasztalta, mondván: "Úgy sejtem, teéretted áldott meg engem az Úr" (27.v.) Látta, veje keze alatt megnőtt a vagyona.

Jákób így szólt: "[...] ami kevesed vala én előttem, sokra szaporodott." (1Móz 30:30). De ahogy az idő múlt, Lábán irigykedni kezdett a gazdagabb Jákóbra, aki "felette igen meggazdagodék [...] és vala néki sok juha, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara" (1Móz 30:43). Lábán fiai is féltékenyek voltak. Gyűlölködő szavaik Jákób fülébe jutottak: "[...] Valamilye volt atyánknak, mind elvette Jákób; és atyánkéból szerezte mind e gazdagságot. És látá Jákób a Lábán orcáját, hogy ímé nem olyan őhozzá mint annakelőtte" (1Móz 31:1-2).

Jákób már régen otthagyta volna ravasz rokonát, ha nem félt volna az Ézsaúval való találkozástól. Most úgy érezte, hogy Lábán fiai miatt van veszélyben, akik az ő gazdagságát sajátjuknak tartva talán megkísérlik erőszakkal megszerezni azt. Nagyon tanácstalan és szomorú volt, nem tudva, merre induljon. De az irgalmas bétheli ígéretre emlékezve Isten elé vitte ügyét, és tőle kért eligazítást. Imájára álomban kapott választ: "Térj meg atyáid földére, a te rokonságod közé, és veled lészek" (1Móz 31:3).

Lábán távolléte alkalmat kínált a távozásra. Jákób gyorsan összeszedte a nyájat és a csordát, és előre küldte; ő pedig feleségeivel, gyermekeivel és szolgáival átkelt az Eufráteszen, és útját sietve a Kánaán határán levő Gileád felé vette. Lábán három nap múlva tudta meg, hogy megszöktek, és üldözésükre indult. A hetedik napon utolérte a csapatot. Tűzbe jött a haragtól és visszatérésre akarta őket kényszeríteni. Biztos volt a sikerben, mivel az csapata sokkal erősebb volt. A szökevények valóban nagy veszélyben voltak.

Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 29

Dávid lehetetlen helyzetbe hozta magát. Bárcsak ne futott volna biztonságért Saul elől a filiszteusokhoz! Bár Júdában maradt volna az Úrra bízva magát, hogy újra Ő védje meg! Ám így most nagyon nehéz kitalálni azt, hogyan húzhatja ki magát és embereit, valamint azok családjait a bajból.

A filiszteusok mozgósítják haderejüket Izráel ellen, és Ákhis így szól Dávidhoz: „Tudd meg, hogy velem kell jönnöd a táborba, mind néked, mind embereidnek.”  Dávid azt válaszolja, hogy „Meglátod bizonnyal, hogy mit fog cselekedni a te szolgád” (28:1-2). De nem volt szándékában megtámadnia a saját embereit. Hogyan tudna kibújni Ákhis elvárásai alól?

Az Úr viszont egy nem várt fordulattal megmenti Dávidot. Amikor ő és az emberei Ákhissal menetelnek a filiszteus sereg végén, a vezérek megkérdezik, hogy „Mit akarnak ezek a zsidók?”

Ákhis azt feleli: „Évek óta nálam van, és nem találtam benne semmi rosszat” (3. vers).

Ám a parancsnokok ragaszkodtak ahhoz, hogy Ákhis küldje vissza Dávidot. Ákhis tehát sűrű bocsánatkérések közepette megkéri Dávidot, hogy térjen vissza Siklágba. Micsoda megkönnyebbülést érezhetett Dávid, amikor másnap reggel távozhatott! Az Úr a filiszteus vezéreket használta fel arra, hogy kimenekítse Dávidot a harcvonalból.

Dávidnak is megvoltak a hibái, akárcsak nekünk. Az Úrban bízva gyakran szerez győzelmet, máskor viszont vereséget szenved, mert nem bízik az Úrban. Az Úr mindig irgalmas azokhoz, akik átadják a szívüket Neki. Ő meg tudja menteni, és meg is menti azokat, akik – akár saját hibájukból – bajba kerülnek.

Ralph Neall

35. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 17. fejezetéhez (márc 27- ápr. 2.).

Jákob jellemének hibái közül a legfőbb a megtévesztés volt, és ez utolérte őt. Menekülni kényszerült dühös bátyja elől, aki bosszúra szomjazott; becsapott és elárult apját kényszerült maga mögött hagyni és fondorlatos anyját, akiket többé nem látott, Jákob megkezdte fájó száműzetését távol az otthontól. A bűntudat mély érzésével letaglózva Jákob megkezdi hosszú útját a nagybátyja, Lábán városába. A szíve megtelt sötét kétségbeeséssel, amelyet a magányosság kísér. A bűnei óriásiak előtte, olyan bűnök, amelyek darabokra zúzták az életét és az otthonát. Semmi sem lesz már többé ugyanolyan.

Egy éjszaka az útja során egy különös „titokzatos létráról” álmodik. A létrán angyalokat lát fel- és lejárni a föld és a menny között. A létra jelképes ábrázolása megerősítette, hogy a föld, amely nagyapjának, Ábrahámnak és apjának, Izsáknak adatott, Isten ajándéka, és Jákob és a leszármazottjai is örökösei lesznek. Ez az álom felfedte, hogy Jákob bűnei és megtévesztései ellenére Isten elfogadta a bűnbánatát és ígéretet tett arra, hogy megőrzi őt. Egy napon majd hazatérhet szülőföldjére.

Jákob tapasztalata gyakran a miénk is egyben. A bűn által becsapva cél nélkül kódorgunk, magányosan és kétségbeesve. De akik Istenhez fordulnak segítségért, megkapják a megváltás ígéretét. Isten hű és igaz, és megőrzi gyermekeit. Jézus marad az a létra, amely lehetővé teszi, hogy Isten áldásai kiáradjanak az emberekre.

Denis Fortin
Andrews University Theological Seminary

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése