2016. április 25., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 25 - HÉTFŐ - 2 Sámuel 22

Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 22. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 22. fejezet 288. nap

Az anyának sikerült rejtegetnie a gyermeket három hónapig. De tovább nem tudta biztonságban tartani. Ekkor gyékényből készített egy kis ládácskát, gyantával és szurokkal vízhatlanná tette, azután belefektette a csecsemőt, és a ládácskát elhelyezte a folyó partján a sás között. Nem mert ott maradni, hogy őrizze, és ezzel a gyermek és a saját életét is kockáztassa. A gyermek nénje, Miriám azonban a közelben időzött, látszólag közömbösen, de valójában aggódva, hogy meglássa mi történik majd kis testvérével. Kívüle azonban még más őrizők is jelen voltak. Az anya buzgó imával bízta gyermekét Isten gondjaira. Ezért a láthatatlan angyalok serege lebegett a fiúcska rejtekhelye fölött. A fáraó leányát is angyalok irányították a folyópartnak arra a részére. A sásból készített ládácska felkeltette kíváncsiságát. Amikor megpillantotta a ládácskában lévő szép gyermeket, világos lett előtte a történet. A csecsemő sírása felébresztette szánalmát. Együttérzéssel gondolt az ismeretlen édesanyára, aki ehhez az eszközhöz folyamodott annak érdekében, hogy megoltalmazza drága gyermekének életét. Elhatározta, hogy örökbe fogadja a gyermeket.

Miriám titokban figyelte a királylány minden mozdulatát. Amikor észrevette, hogy gyengéden tekint a gyermekre, közelebb merészkedett, végül megszólalt: "[...] Elmenjek-é s hívjak-é egy szoptatós asszonyt a héber asszonyok közül, hogy szoptassa néked a gyermeket?" (2Móz 2:7). A királylány engedélyt adott erre.

Miriám azonnal az édesanyjához sietett a jó hírrel és késlekedés nélkül visszatért vele a fáraó leányához. "Vidd el ezt a gyermeket és szoptasd fel nékem, és én megadom a te jutalmadat" - mondta a hercegnő (2Móz 2:9).
Isten meghallgatta az anya imáját és hite elnyerte jutalmát. Mély hálával kezdte el biztonságban boldogító feladata betöltését. Hűségesen kihasználta ezt az alkalmat arra, hogy gyermekét Isten számára nevelje. Erősen hitte, hogy gyermekét Isten valami nagy feladatra őrizte meg. Tudta, hogy nemsokára át kell adnia királyi anyjának. Azt is tudta azonban, hogy gyermeke ezzel olyan környezetbe kerül, amelynek befolyása eltérítheti és elfordíthatja Istentől. Mindez arra késztette, hogy többi gyermekeinél szorgalmasabban és gondosabban oktassa és nevelje az Istenben való hitben. Elméjét Isten félelmével és az igazság szeretetével telítette. Komolyan imádkozott azért, hogy gyermekét őrizze meg Isten a királyi udvar minden Megmutatta gyermekének a bálványimádás balgaságát és bűnét, és korán megtanította őt arra, hogy leborulva imádkozzék az élő Istenhez, aki meghallgathatja őt és aki egyedül segítheti meg minden veszélyben.

Fiát addig tartotta magánál, ameddig csak tudta, de köteles volt őt átadni a király leányának körülbelül tizenkét éves korában. Ezt a tizenkét éves fiút szegényes rabszolga kunyhóból a királyi palotába vitték, a fáraó leányához, "[...] és fia gyanánt lőn annak" (2Móz 2:10). Nem veszítette el azokat a benyomásokat, amelyeket gyermekkorában kapott. Nem felejtette el az anyja mellett tanult leckéket, amelyek megvédték a királyi udvar ragyogó pompái között burjánzó gőgtől, hűtlenségtől és bűntől.

Mily messze ható következményekre vezetett ennek az egyszerű héber asszonynak a befolyása; pedig számkivetett rabszolganő volt abban az országban! Mózes életének egész jövője, a nagy misszió, amelyet Izrael vezetőjeként betöltött, tanúskodik a keresztény édesanyák munkájának fontosságáról. Semmiféle más munka jelentősége nem érhet fel ehhez. Legnagyobb mértékben az édesanya tartja kézben gyermekei sorsát. Az édesanya a jellemet és az értelmet fejleszti ki nemcsak e földi életre, hanem az örökkévalóságra. Magot hint, amely itt felnövekedve meghozza gyümölcsét a jóra vagy a rosszra. Nem azért kell élnie, hogy szép alakot fessen a vászonra, vagy véssen ki márványból, hanem azért, hogy Isten képét rányomja egy-egy emberi szívre. Nagy felelősség nyugszik minden édesanyán - különösen a gyermekek korai életszakaszában. Ezek az évek a legfontosabbak a jellem formálásában. Azok a benyomások, amelyekkel az anyák ilyenkor hatnak gyermekeik fejlődő elméjére, egy életre szólnak. A szülőknek gyermekeiket már kis korukban úgy kell nevelniük és oktatniuk, hogy keresztények legyenek. Isten nem azért bízta ránk gyermekeink gondviselését, hogy egy földi birodalom trónjának örökösei legyenek, hanem azért, hogy Isten országában királyokként örökkön örökké uralkodjanak.

Érezze minden édesanya, hogy a rendelkezésére álló pillanatok felbecsülhetetlenül értékesek. A számadás ünnepélyes napján Krisztus megvizsgálja munkájukat. Akkor nyilvánvalóvá lesz, hogy a sok kudarcot és gonoszságot azoknak a tudatlansága és nemtörődömsége eredményezte, akiknek kötelességük lett volna gyermekeik lábait a helyes útra vezetni. Akkor az is nyilvánvalóvá lesz, hogy, akik rendkívüli szellemi képességük és szent életük világosságával áldották meg a világot, a befolyásuk és sikereik rugóit képező alapelveket egy keresztény édesanya imáinak köszönhették.

A fáraó udvarában Mózes a legmagasabb állami és katonai kiképzésben részesült. Az uralkodó úgy határozott, hogy örökbefogadott fiúunokáját teszi meg utódjának a trónon, és az ifjút ennek a magas pozíciónak megfelelő betöltésére nevelték. "És Mózes taníttaték az Egyiptombeliek minden bölcsességére; és hatalmas vala beszédben és cselekedetben" (ApCsel 7:22). Vezetői képessége a hadviselés területén az egyiptomi hadsereg kedveltjévé tette. Általában figyelemre méltó jellemű embernek tartották. Sátán ismét vereséget szenvedett szándéka megvalósításában. Éppen azt a rendeletet, amely a héber fiúgyermekeket halálra ítélte, használta fel Isten népe jövendő vezetőjének a kiképzésére és neveltetésére.

Mai Bibliai szakasz: 2 Sámuel 22

Ebben a fejezetben Isten szaváról tudunk meg többet. Miért tartja a Szentlélek ezt a fejezetet ismétlésre méltónak a Bibliában? Szövegét ugyanis a Zsoltárok könyvében is megtalálhatjuk, igaz, van köztük különbség, és talán itt fedezhetjük fel a tanulságot. A Zsoltárok könyve 18. fejezete sokkal inkább liturgikus. Bevezetése is így hangzik: „az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól.” Sámuel 2. könyve  22. fejezete azonban sokkal tárgyilagosabb, és így kezdi a leírást: „Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak.” A történetíró Sámuel második könyvében arról tudósít, hogyan menti meg az Úr Dávidot Saul kezéből (1. vers), de a Zsoltárok 18-ban Sault nem említi. 2Sámuel 22:5-ben ezt olvashatjuk: „halál hullámai vettek engem körül” míg a Zsoltárok 18:5 „halál kötelei"-ről „istentelenség árjai”-ról beszél. 2Sámuel 22:8-ban azt olvassuk: „az égnek fundamentumai”, a Zsoltárok 18:7-ben pedig, a „hegyek fundamentumai” rendültek meg. 2Sámuel 22:11-ben ez áll: „a Khérubon ment és röpült”, Zsoltárok 18:11-ben pedig: „Kérubon haladt… a szelek szárnyán suhant”. Tehát a későbbi korokban, amikor az írnok átmásolta Sámuel könyvéből a fejezetet, kiigazított néhány szót, hogy egy liturgikus éneket készíthessen.

A szavak cseréje és ütemhez, dallamhoz igazítása, hogy énekben is használható legyen, napjainkban is így történik. Megszokott az egyházakban, hogy egy ének komponálásakor a Bibliát is felhasználják, például a Zsoltárok könyvének 23. fejezetét is sokszor átszövegezték és hangszerelték már. A sorokat úgy módosították, hogy illeszkedjenek a zenéhez és a várható közönség képességeihez/igényeihez. A régies szavakat modern, köznyelvi szavakra cserélték. Mindenki ezeket énekli, és senki sem panaszkodik miattuk. Tehát amiatt sem szabad panaszkodnunk, hogy a Szentlélek úgy döntött, ez a később keletkezett himnusz is szerepeljen Isten Igéjében.

2Sám 22:33-ból például – az eredeti héber szövegben – a másoló kihagyott négy betűt, a 34. versből két betűt, és a 37. versből is két betűt. Talán a 33. vers mellé, a margóra írhatta őket, mert úgy tűnik, mintha a Zsoltárok 18:33 szerzője nem tudta volna, mit kezdjen a széljegyzetben található javítással, hiszen a következő versek szavaiból itt-ott kihagyott betűket mind a 2Sám 22:33 mellett találta. Így hát a Sámuel könyvéből kimaradt betűket pontosan felsorakoztatta a Zsoltárok 18:33-ban.

Amikor a Zsidók Ninive mellett voltak száműzetésben, akkor Isten Igéjének iratait kezelni nem volt könnyű. Birodalmak egész könyvtárakat vittek el a nemzetektől, és volt egy asszír könyvtár Ninivében Asszúrbanipál idejében. Az apjáról szóló szöveget az utolsó babiloni király napjaiban másolták. A tudósok rámutattak, hogy vannak rövidítések és közbeszúrt szavak, amik érthetőbbé teszik a dolgokat. Ezért találhatunk például párhuzamos leírásokat a négy evangéliumban is.

Milyen  tanulságot vonhatunk le ebből? Azt, hogy mennyire fontos óvatosnak lennünk az életben, hogy mit írunk és mit mondunk, mert mindez hatással lehet arra, hogy mások miként értik meg Isten Igéjét.


Szerető Istenünk!
Életmódunk hatással van gondolkodásunkra, és ahogy gondolkodunk, az hatással van cselekedeteinkre, cselekedeteink pedig meghatározzák mit érünk el. Segíts, hogy érted élhessünk minden nap, így tevékenységünk miatt nem fog kárt vallani Igéd. Jézus nevében kértünk. Ámen.


Koot van Wyk

39. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 22. fejezetéhez (ápr. 24-30.).

Ez a fejezet Mózesnek, Isten szolgájának a formálódását írja le. A József idején megszerzett kiváltságok már a múlté lettek, szándékosan eltörölte őket az új fáraó. Ez a fáraó elrendelte a zsidó fiúgyermekek halálát. Mózes Isten gondviselése által megmenekült, és az édesanyja gondoskodhatott róla legfiatalabb éveiben. Micsoda bizonyságtétellé válik a történet az édesanyák befolyására!

 A zsidók Egyiptom jólétét keresték, nem a háborút, ami sokatmondó. Az egyetlen bűnük a hitük sértetlensége volt. „Azonban mindig megtartották elkülönültségüket. Az egyiptomiakkal nem társultak, nem vették fel nemzeti szokásaikat, sem vallásukat…” (242 o.) Megvizsgálhatjuk, hogy mennyire hűségesek voltak, ha a kivonulás eseményeit tekintjük! Azonban egy fontos szempontot tartsunk szem előtt: Isten népe nem azért akar különböző lenni, mert valami feltételezett erény van abban, ha különbözőek. A különbözőség csupán az eredménye a hitünk sértetlenségének, amikor bűnös kultúrában vagyunk.

Mózes alázatos pásztorként szolgált negyven éven keresztül. „De a végtelen Bölcsesség negyven évi alázatos pásztorkodásra hívta el azt, akit népe majdani vezetőjévé választott.” (247–238. o.) „Az örök hegyek ünnepélyes fenségében a Mindenható hatalmát és dicsőségét szemlélte napról napra…” (251. o.) Isten hívása váratlanul jött, az égő csipkebokor formájában. A megadás az életében felkészítette őt arra, hogy elfogadja Isten ígéretét a hatalomra, és bátorsággal fogjon hozzá a munkához. „Legyen a példája előttünk is arra, hogy mit tesz Isten azok jellemének megerősítésére, akik tökéletesen bíznak Benne és maradéktalanul engedelmeskednek parancsainak.” (255. o.)

A vezetői képességek fejlesztése a lelkiséggel kezdődik!

Skip Bell
Andrews University Theological Seminary

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése