MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing
Új olvasmány a fejezet végén a
Pátriárkák és próféták 22. fejezetéhez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 22. fejezet 288. nap
Az
anyának sikerült rejtegetnie a gyermeket három hónapig. De tovább nem tudta
biztonságban tartani. Ekkor gyékényből készített egy kis ládácskát, gyantával
és szurokkal vízhatlanná tette, azután belefektette a csecsemőt, és a ládácskát
elhelyezte a folyó partján a sás között. Nem mert ott maradni, hogy őrizze, és
ezzel a gyermek és a saját életét is kockáztassa. A gyermek nénje, Miriám
azonban a közelben időzött, látszólag közömbösen, de valójában aggódva, hogy
meglássa mi történik majd kis testvérével. Kívüle azonban még más őrizők is
jelen voltak. Az anya buzgó imával bízta gyermekét Isten gondjaira. Ezért a
láthatatlan angyalok serege lebegett a fiúcska rejtekhelye fölött. A fáraó
leányát is angyalok irányították a folyópartnak arra a részére. A sásból készített
ládácska felkeltette kíváncsiságát. Amikor megpillantotta a ládácskában lévő
szép gyermeket, világos lett előtte a történet. A csecsemő sírása
felébresztette szánalmát. Együttérzéssel gondolt az ismeretlen édesanyára, aki
ehhez az eszközhöz folyamodott annak érdekében, hogy megoltalmazza drága
gyermekének életét. Elhatározta, hogy örökbe fogadja a gyermeket.
Miriám
titokban figyelte a királylány minden mozdulatát. Amikor észrevette, hogy
gyengéden tekint a gyermekre, közelebb merészkedett, végül megszólalt:
"[...] Elmenjek-é s hívjak-é egy szoptatós asszonyt a héber asszonyok
közül, hogy szoptassa néked a gyermeket?" (2Móz 2:7). A királylány
engedélyt adott erre.
Miriám
azonnal az édesanyjához sietett a jó hírrel és késlekedés nélkül visszatért vele
a fáraó leányához. "Vidd el ezt a gyermeket és szoptasd fel nékem, és én
megadom a te jutalmadat" - mondta a hercegnő (2Móz 2:9).
Isten
meghallgatta az anya imáját és hite elnyerte jutalmát. Mély hálával kezdte el
biztonságban boldogító feladata betöltését. Hűségesen kihasználta ezt az
alkalmat arra, hogy gyermekét Isten számára nevelje. Erősen hitte, hogy
gyermekét Isten valami nagy feladatra őrizte meg. Tudta, hogy nemsokára át kell
adnia királyi anyjának. Azt is tudta azonban, hogy gyermeke ezzel olyan
környezetbe kerül, amelynek befolyása eltérítheti és elfordíthatja Istentől.
Mindez arra késztette, hogy többi gyermekeinél szorgalmasabban és gondosabban
oktassa és nevelje az Istenben való hitben. Elméjét Isten félelmével és az
igazság szeretetével telítette. Komolyan imádkozott azért, hogy gyermekét
őrizze meg Isten a királyi udvar minden Megmutatta gyermekének a bálványimádás
balgaságát és bűnét, és korán megtanította őt arra, hogy leborulva imádkozzék
az élő Istenhez, aki meghallgathatja őt és aki egyedül segítheti meg minden
veszélyben.
Fiát
addig tartotta magánál, ameddig csak tudta, de köteles volt őt átadni a király
leányának körülbelül tizenkét éves korában. Ezt a tizenkét éves fiút szegényes
rabszolga kunyhóból a királyi palotába vitték, a fáraó leányához, "[...]
és fia gyanánt lőn annak" (2Móz 2:10). Nem veszítette el azokat a
benyomásokat, amelyeket gyermekkorában kapott. Nem felejtette el az anyja
mellett tanult leckéket, amelyek megvédték a királyi udvar ragyogó pompái
között burjánzó gőgtől, hűtlenségtől és bűntől.
Mily
messze ható következményekre vezetett ennek az egyszerű héber asszonynak a
befolyása; pedig számkivetett rabszolganő volt abban az országban! Mózes
életének egész jövője, a nagy misszió, amelyet Izrael vezetőjeként betöltött,
tanúskodik a keresztény édesanyák munkájának fontosságáról. Semmiféle más munka
jelentősége nem érhet fel ehhez. Legnagyobb mértékben az édesanya tartja kézben
gyermekei sorsát. Az édesanya a jellemet és az értelmet fejleszti ki nemcsak e
földi életre, hanem az örökkévalóságra. Magot hint, amely itt felnövekedve
meghozza gyümölcsét a jóra vagy a rosszra. Nem azért kell élnie, hogy szép
alakot fessen a vászonra, vagy véssen ki márványból, hanem azért, hogy Isten
képét rányomja egy-egy emberi szívre. Nagy felelősség nyugszik minden édesanyán
- különösen a gyermekek korai életszakaszában. Ezek az évek a legfontosabbak a
jellem formálásában. Azok a benyomások, amelyekkel az anyák ilyenkor hatnak
gyermekeik fejlődő elméjére, egy életre szólnak. A szülőknek gyermekeiket már
kis korukban úgy kell nevelniük és oktatniuk, hogy keresztények legyenek. Isten
nem azért bízta ránk gyermekeink gondviselését, hogy egy földi birodalom
trónjának örökösei legyenek, hanem azért, hogy Isten országában királyokként örökkön
örökké uralkodjanak.
Érezze
minden édesanya, hogy a rendelkezésére álló pillanatok felbecsülhetetlenül
értékesek. A számadás ünnepélyes napján Krisztus megvizsgálja munkájukat. Akkor
nyilvánvalóvá lesz, hogy a sok kudarcot és gonoszságot azoknak a tudatlansága
és nemtörődömsége eredményezte, akiknek kötelességük lett volna gyermekeik
lábait a helyes útra vezetni. Akkor az is nyilvánvalóvá lesz, hogy, akik
rendkívüli szellemi képességük és szent életük világosságával áldották meg a
világot, a befolyásuk és sikereik rugóit képező alapelveket egy keresztény
édesanya imáinak köszönhették.
A fáraó
udvarában Mózes a legmagasabb állami és katonai kiképzésben részesült. Az
uralkodó úgy határozott, hogy örökbefogadott fiúunokáját teszi meg utódjának a
trónon, és az ifjút ennek a magas pozíciónak megfelelő betöltésére nevelték.
"És Mózes taníttaték az Egyiptombeliek minden bölcsességére; és hatalmas
vala beszédben és cselekedetben" (ApCsel 7:22). Vezetői képessége a
hadviselés területén az egyiptomi hadsereg kedveltjévé tette. Általában
figyelemre méltó jellemű embernek tartották. Sátán ismét vereséget szenvedett
szándéka megvalósításában. Éppen azt a rendeletet, amely a héber fiúgyermekeket
halálra ítélte, használta fel Isten népe jövendő vezetőjének a kiképzésére és
neveltetésére.
Mai Bibliai szakasz: 2 Sámuel 22
Ebben a
fejezetben Isten szaváról tudunk meg többet. Miért tartja a Szentlélek ezt a
fejezetet ismétlésre méltónak a Bibliában? Szövegét ugyanis a Zsoltárok
könyvében is megtalálhatjuk, igaz, van köztük különbség, és talán itt
fedezhetjük fel a tanulságot. A Zsoltárok könyve 18. fejezete sokkal inkább
liturgikus. Bevezetése is így hangzik: „az
éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól.” Sámuel 2. könyve 22.
fejezete azonban sokkal tárgyilagosabb, és így kezdi a leírást: „Dávid pedig ezt az éneket mondotta az
Úrnak.” A történetíró Sámuel második könyvében arról tudósít, hogyan menti
meg az Úr Dávidot Saul kezéből (1. vers), de a Zsoltárok 18-ban Sault nem
említi. 2Sámuel 22:5-ben ezt olvashatjuk: „halál
hullámai vettek engem körül” míg a Zsoltárok 18:5 „halál kötelei"-ről „istentelenség
árjai”-ról beszél. 2Sámuel 22:8-ban azt olvassuk: „az égnek fundamentumai”, a Zsoltárok 18:7-ben pedig, a „hegyek fundamentumai” rendültek meg.
2Sámuel 22:11-ben ez áll: „a Khérubon
ment és röpült”, Zsoltárok 18:11-ben pedig: „Kérubon haladt… a szelek szárnyán suhant”. Tehát a későbbi
korokban, amikor az írnok átmásolta Sámuel könyvéből a fejezetet, kiigazított
néhány szót, hogy egy liturgikus éneket készíthessen.
A szavak cseréje és ütemhez, dallamhoz igazítása, hogy énekben is használható legyen, napjainkban is így történik. Megszokott az egyházakban, hogy egy ének komponálásakor a Bibliát is felhasználják, például a Zsoltárok könyvének 23. fejezetét is sokszor átszövegezték és hangszerelték már. A sorokat úgy módosították, hogy illeszkedjenek a zenéhez és a várható közönség képességeihez/igényeihez. A régies szavakat modern, köznyelvi szavakra cserélték. Mindenki ezeket énekli, és senki sem panaszkodik miattuk. Tehát amiatt sem szabad panaszkodnunk, hogy a Szentlélek úgy döntött, ez a később keletkezett himnusz is szerepeljen Isten Igéjében.
2Sám 22:33-ból például – az eredeti héber szövegben – a másoló kihagyott négy betűt, a 34. versből két betűt, és a 37. versből is két betűt. Talán a 33. vers mellé, a margóra írhatta őket, mert úgy tűnik, mintha a Zsoltárok 18:33 szerzője nem tudta volna, mit kezdjen a széljegyzetben található javítással, hiszen a következő versek szavaiból itt-ott kihagyott betűket mind a 2Sám 22:33 mellett találta. Így hát a Sámuel könyvéből kimaradt betűket pontosan felsorakoztatta a Zsoltárok 18:33-ban.
Amikor a Zsidók Ninive mellett voltak száműzetésben, akkor Isten Igéjének iratait kezelni nem volt könnyű. Birodalmak egész könyvtárakat vittek el a nemzetektől, és volt egy asszír könyvtár Ninivében Asszúrbanipál idejében. Az apjáról szóló szöveget az utolsó babiloni király napjaiban másolták. A tudósok rámutattak, hogy vannak rövidítések és közbeszúrt szavak, amik érthetőbbé teszik a dolgokat. Ezért találhatunk például párhuzamos leírásokat a négy evangéliumban is.
Milyen
tanulságot vonhatunk le ebből? Azt, hogy mennyire fontos óvatosnak
lennünk az életben, hogy mit írunk és mit mondunk, mert mindez hatással lehet
arra, hogy mások miként értik meg Isten Igéjét.
Szerető Istenünk!
Szerető Istenünk!
Életmódunk hatással van gondolkodásunkra, és ahogy
gondolkodunk, az hatással van cselekedeteinkre, cselekedeteink pedig
meghatározzák mit érünk el. Segíts, hogy érted élhessünk minden nap, így
tevékenységünk miatt nem fog kárt vallani Igéd. Jézus nevében kértünk. Ámen.
Koot van Wyk
39. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 22. fejezetéhez
(ápr. 24-30.).
Ez a fejezet
Mózesnek, Isten szolgájának a formálódását írja le. A József idején megszerzett
kiváltságok már a múlté lettek, szándékosan eltörölte őket az új fáraó. Ez a
fáraó elrendelte a zsidó fiúgyermekek halálát. Mózes Isten gondviselése által
megmenekült, és az édesanyja gondoskodhatott róla legfiatalabb éveiben. Micsoda
bizonyságtétellé válik a történet az édesanyák befolyására!
A
zsidók Egyiptom jólétét keresték, nem a háborút, ami sokatmondó. Az egyetlen
bűnük a hitük sértetlensége volt. „Azonban mindig megtartották elkülönültségüket.
Az egyiptomiakkal nem társultak, nem vették fel nemzeti szokásaikat, sem
vallásukat…” (242 o.) Megvizsgálhatjuk, hogy mennyire hűségesek voltak, ha a
kivonulás eseményeit tekintjük! Azonban egy fontos szempontot tartsunk szem
előtt: Isten népe nem azért akar különböző lenni, mert valami feltételezett
erény van abban, ha különbözőek. A különbözőség csupán az eredménye a hitünk
sértetlenségének, amikor bűnös kultúrában vagyunk.
Mózes alázatos pásztorként szolgált negyven
éven keresztül. „De a végtelen Bölcsesség negyven évi alázatos pásztorkodásra
hívta el azt, akit népe majdani vezetőjévé választott.” (247–238. o.) „Az örök
hegyek ünnepélyes fenségében a Mindenható hatalmát és dicsőségét szemlélte
napról napra…” (251. o.) Isten hívása váratlanul jött, az égő csipkebokor
formájában. A megadás az életében felkészítette őt arra, hogy elfogadja Isten
ígéretét a hatalomra, és bátorsággal fogjon hozzá a munkához. „Legyen a példája
előttünk is arra, hogy mit tesz Isten azok jellemének megerősítésére, akik tökéletesen
bíznak Benne és maradéktalanul engedelmeskednek parancsainak.” (255. o.)
A vezetői képességek fejlesztése a
lelkiséggel kezdődik!
Skip Bell
Andrews University
Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése