Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 22. fejezet 290. nap
Az Úr
irányította útját, és a midiániták papjánál és fejedelménél, Jethrónál talált
menedéket és otthont magának, aki szintén az egy igaz Istent imádta. Bizonyos
idő eltelte után Mózes feleségül vette Jethró egyik leányát, Czipporát, és itt,
apósa szolgálatában - mint nyájának pásztora - maradt negyven évig.
Amikor
Mózes agyonütötte az egyiptomit, ugyanabba a hibába esett, amelyet atyái is
olyan gyakran elkövettek, amikor saját kezükbe vették annak az ügynek az
elintézését, amelynek elvégzését Isten már megígérte. Nem Isten akarata volt,
hogy népe háború útján szabaduljon meg az egyiptomi rabságból, ahogy Mózes
elgondolta. Isten a saját hatalmas erejével akarta népét megszabadítani, hogy
megszabadításuk dicsősége egyedül őt illesse meg. Mindazáltal még ezt az
elhamarkodott cselekedetet is felhasználta tervének megvalósítására. Mózes még
nem készült fel nagy szolgálatára. Neki előbb még meg kellett tanulnia a hit
leckéjét, amelyet Ábrahám és Jákób is megtanult: hogy ne támaszkodjon saját
emberi erejére és bölcsességére, hanem kizárólag csak Isten hatalmára ígéretei
beteljesedése érdekében. Sőt, Mózesnek ott a hegyek magányában, az önmegtagadás
és viszontagságok iskolájában meg kellett tanulnia a türelmet és indulatai
megfékezését. Mielőtt bölcsen tudna kormányozni, uralkodni, meg kell tanulnia
az engedelmességet. Saját szívének teljes összhangban kellett lennie Isten
akaratával, mielőtt a népet tanítaná meg Isten akaratának ismeretére. Saját
tapasztalatai alapján fel kell készülnie az atyai gondoskodás gyakorlására
mindenki iránt, akinek csak szüksége lehet segítségére.
Az ember
eltekintett volna a hiábavalónak látszó fáradság és bizonytalanság ilyen hosszú
időszakától és felesleges időveszteségnek tekintette volna. A Végtelen
Bölcsesség azonban arra hívta el Mózest - akinek népe vezetőjévé kellett válnia
-, hogy negyven esztendeig a juhpásztor alázatos munkáját végezze. A másokról
való gondoskodás és az önzetlenség a nyájról való gyengéd gondoskodása közben
fejlődött ki Mózesben. Így készítette fel Isten arra, hogy könyörületes és
türelmes pásztorává legyen Izraelnek. Ezt a tapasztalatot nem helyettesíti
semmiféle emberi felkészültség vagy kultúra.
Mózes
sok olyat tanult Egyiptomban, amit el kellett felejtenie. Azok a befolyások,
amelyek körülvették őt - nevelő anyja szeretete, magas rangja, amelyet a király
unokájaként töltött be, a kéznél levő dolgok eltékozlása, a finom modor, az elmésség
és a hamis vallás miszticizmusa, a bálványtiszteletek pompája, az építészet és
a szobrászat ünnepélyes magasztossága - mindez mély benyomást hagyott fejlődő
elméjében, és bizonyos mértékben formálta szokásait és jellemét. Ezeket a
benyomásokat csak az idő, környezetének változása és az Istennel való közösség
tudta eltávolítani. Mózesnek egy életen át tartó küzdelmet jelentett a
tévelygések megtagadása és az igazság elfogadása, de Isten mindig megsegítette,
amikor a küzdelemhez kevés volt az ereje.
Azokban,
akiket Isten tervének véghezvitelére választott ki, az emberi gyengeségek is
láthatókká váltak. Mégsem voltak sablonos szokásokkal és jellemmel rendelkező
emberek, akik elégedetten megmaradtak előbbi állapotukban. Komolyan törekedtek
az isteni bölcsesség elnyerésére, és meg akartak tanulni ügyéért munkálkodni.
Az apostol azt mondja: "Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége,
kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és
megadatik néki" (Jak 1:5). Isten azonban nem részesíti mennyei
világosságban azokat, akik megelégedetten megmaradnak a sötétségben. Azért,
hogy megkapjuk Isten segítségét, el kell ismernünk gyengeségünket és
elégtelenségünket; elménket azokra a nagy változásokra kell irányítanunk,
amelyek bennünk végbe mennek. El kell kezdenünk komolyan és kitartóan
imádkozni. El kell vetni magunktól a rossz szokásokat; a győzelmet csak akkor
nyerhetjük el, ha határozott erőfeszítéssel igyekszünk tévedéseink kiigazítására
és a helyes alapelvekhez való alkalmazkodásra. Sokan azért nem érnek el magas
szintet - amelyet pedig elérhetnének - mert Istenre várnak, hogy majd
megcselekszi helyettük azt, aminek a megtételéhez elegendő erőt adott nekik.
Mindazok, akik alkalmasak tisztségek betöltésére, a legszigorúbb értelmi és
erkölcsi fegyelemmel kell nevelődjenek. Isten segítségükre lesz, mert erejét
egyesíti az emberi törekvésekkel.
A
hegységek bástyái között Mózes egyedül volt Istennel. Itt nem tettek rá többé
semmi benyomást Egyiptom pazar templomai és elméjét nem befolyásolták többé az
egyiptomi vallás babonái és hamisságai. Az örökkévaló halmok, hegyek ünnepélyes
nagyszerűségében meglátta a Magasságos fenségét, és tudatára ébredt, hogy
Egyiptom istenei mennyire erőtlenek és jelentéktelenek voltak. Itt mindenre
maga a Teremtő írta rá nevét. Mózesnek úgy tűnt, mintha itt Isten jelenlétében
állna. Büszkesége és önelégültsége szertefoszlott. A puszta egyszerűségében
semmivé lettek egyiptomi életének könnyű és fényűző következményei. Mózes így
vált türelmes, tiszteletteljes és alázatos emberré. "Az az ember pedig,
Mózes, igen szelíd vala, minden embernél inkább, akik e föld színén vannak"
(4Móz 12:3). Jákób hatalmas Istenébe vetett hite erős volt.
Mai Bibliai szakasz: 2 Sámuel 24
Ennek a fejezetnek
van egy szövegpárja a Biblliában. A Szentlélek bölcsnek tartotta, hogy
másodszor is említést tegyen Dávid izraeli és júdabeli népszámlálásáról az Krónikák
első könyvének 21. fejezetében. Itt sátán szerepét is meg akarta említeni a
népszámlálásban. Ezt csak a szövegpár teszi világossá. Míg az írnok ebben a
fejezetben azt írta, hogy „haragra gerjedt az Úr Izrael ellen” (1.
vers), addig a Krónikák első könyve 21. fejezetének lejegyzője azt írja az 1.
versben, hogy „Sátán Izrael ellen támadt” (új prot. ford.) Az Úr nem
együttműködik sátánnal, hanem ellene küzd. A bűn Isten elleni tett, és amikor Ő
kimutatja haragját, az szabad utat enged sátánnak, hogy színre lépjen és
cselekedjen.
Dávid
felelőtlenül rendelte el a népszámlálást, és amikor Isten félreállt, Dávid
átengedte az uralmat a gonosznak és vétkezett, amikor elrendelte Júda és Izrael
gyermekeinek megszámlálását. Isten azt ígérte, hogy az Ő gyermekei sokasodni
fognak, Dávid pedig ellenőrizni akarta, hogy Isten betartja-e a szavát. Ezen
kívül Dávid Isten áldásaival akart kérkedni, hogy ezzel is bizonyítsa magának,
hogy ő egy jó vezető. Joáb ellenezte a népszámlálást. De vajon miért térnek el
a számok? Itt, a 9. versben 800 ezer illetve 500 ezer emberről van szó, míg a Krónikák
első könyvének 21. fejezetében 1,1 millió és 470 ezer ember áll. Az okot az
1Krónikák 21:6 adja meg, ahol azt olvassuk, hogy Joáb nem mondta el a teljes
számokat Dávidnak. Isten meggyőzte Dávidot a bűnéről, aki ezután megvallotta
azt Neki és bűnbocsánatot kért (10. vers).
Másnap
reggel Gád próféta a bűnéért való három büntetés közül választási lehetőségét
ajánlotta fel Dávidnak: 1) hét év éhínség, 2) az ellenségei által való
üldöztetés; 3) három napig tartó dögvész. Dávid ez utóbbit választotta, minek
következtében 70 ezer ember halt meg. Amikor azonban Isten angyala Jeruzsálem
ellen nyújtotta ki a kezét, Dávid ezt meglátva így szólt az Úrhoz: „Bizony
én vétkeztem, és én követtem el bűnt, de az én nyájam nem követett el semmit.
Sújtson le kezed inkább énrám ...!” (17. vers - új prot. ford.). Ezután Gád
ezt mondta Dávidnak: „... állíts oltárt az Úrnak” ezen a helyen! (18.
vers). Ezért Dávid meg akarta venni azt a földet, ahol álltak, hogy oltárt
építsen oda. A föld tulajdonosa azonban ingyen akarta azt nekiadni. Ezt Dávid
elutasította, mert nem akart olyat áldozni az Úrnak, ami neki nem került
semmibe. A tulajdonos végül elfogadta Dávid ajánlatát, aki így megvette tőle a
földet és az állatokat rajta. Két különböző számot találunk itt, a 25. versben
illetve az 1Krónikák 21:24-ben. A megoldás az írnokok által feljegyzett üzlet
figyelmes elolvasásában rejlik: a földért 600 sekel súlyú aranyat fizettek
(1Krónikák 21:24), a marhákért pedig 50 sekel ezüstöt (25. vers).
Más
eltérések is vannak e fejezet és a Krónikák első könyvének 21. fejezetében
található szövegpár között, ám ezen események közül egyik sem akadályozta meg a
Szentlelket abban, hogy figyelmünket a bűn problémájára terelje, ami szenvedést
okozott a túlélőknek. Ennek ellenére az igazság megmaradt tökéletesnek és
feddhetetlennek a Szentlélek munkája nyomán, aki az Ige mindent átfogó
szerkesztője.
Mindenható
Urunk, aki soha nem maradsz távol tőlünk, tökéletlen emberektől, tiszta szívből
imádunk és szeretünk Téged! Te nem rejtegetsz semmit senki elől, és mi arra az
elképesztő felismerésre jutunk, hogy – bármit is mondanak vagy tesznek mások –
Te, Urunk így szólsz hozzánk: „Én hiszek benned.” Jézus nevében. Ámen!
Koot van Wyk
39. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 22. fejezetéhez
(ápr. 24-30.).
Ez a fejezet
Mózesnek, Isten szolgájának a formálódását írja le. A József idején megszerzett
kiváltságok már a múlté lettek, szándékosan eltörölte őket az új fáraó. Ez a
fáraó elrendelte a zsidó fiúgyermekek halálát. Mózes Isten gondviselése által
megmenekült, és az édesanyja gondoskodhatott róla legfiatalabb éveiben. Micsoda
bizonyságtétellé válik a történet az édesanyák befolyására!
A
zsidók Egyiptom jólétét keresték, nem a háborút, ami sokatmondó. Az egyetlen
bűnük a hitük sértetlensége volt. „Azonban mindig megtartották elkülönültségüket.
Az egyiptomiakkal nem társultak, nem vették fel nemzeti szokásaikat, sem
vallásukat…” (242 o.) Megvizsgálhatjuk, hogy mennyire hűségesek voltak, ha a
kivonulás eseményeit tekintjük! Azonban egy fontos szempontot tartsunk szem
előtt: Isten népe nem azért akar különböző lenni, mert valami feltételezett
erény van abban, ha különbözőek. A különbözőség csupán az eredménye a hitünk
sértetlenségének, amikor bűnös kultúrában vagyunk.
Mózes alázatos pásztorként szolgált negyven
éven keresztül. „De a végtelen Bölcsesség negyven évi alázatos pásztorkodásra
hívta el azt, akit népe majdani vezetőjévé választott.” (247–238. o.) „Az örök
hegyek ünnepélyes fenségében a Mindenható hatalmát és dicsőségét szemlélte
napról napra…” (251. o.) Isten hívása váratlanul jött, az égő csipkebokor
formájában. A megadás az életében felkészítette őt arra, hogy elfogadja Isten
ígéretét a hatalomra, és bátorsággal fogjon hozzá a munkához. „Legyen a példája
előttünk is arra, hogy mit tesz Isten azok jellemének megerősítésére, akik tökéletesen
bíznak Benne és maradéktalanul engedelmeskednek parancsainak.” (255. o.)
A vezetői képességek fejlesztése a
lelkiséggel kezdődik!
Skip Bell
Andrews University
Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése