Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
A
fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli
Gáspár fordítás:
https://www.online-biblia.ro/bible/1/DEU/13
Revideált
Károli Biblia:
https://www.online-biblia.ro/bible/4/DEU/13
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet
üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod
meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Az egész fejezet a hitehagyással foglalkozik, ami
– ahogy Mózes ezt egyértelművé teszi –, nem más mint az idegen istenek
szolgálata a Menny Istene helyett. A hitehagyásnak három különböző
megnyilatkozási formáját találjuk itt, de mindnek egy a lényege, „menjünk és
tiszteljünk idegen isteneket” (6. vers)
Bizonyára nem kísért az a vágy, hogy egy
bálványistent vagy szobrot keressünk magunknak, és azt tiszteljük. Manapság
sokkal kifinomultabb változatai léteznek a bálványimádásnak. Olyan más
isteneket „tisztelünk” például, mint az anyagi javak, a híres emberek, a sport,
a technológia, a kapcsolatok, vagy bármi más, amely az Isten iránti teljes
hűség helyére kerül. Néha ezek az „istenek” más szabadidős tevékenységünkben
rejlenek.
Mi a legmeggyőzőbb? Hogy gondolkodunk a jelekről,
ámulatba ejtő dolgokról, a csodákról? Minden korban voltak „hamis próféták”,
ahogyan azt Jézus is tanította (Máté 24, Márk 13, Lukács 21). A mi korunkban
azonban bőségesen találunk embereket, akik járnak helyről helyre, mondják a
magukét, és lehengerlő beszédükkel rászedik az embereket. Ezek sokszor
valamiféle szent emberek, próféták, álomlátók, jövendőmondók és jósok. Nagyon
sok közülük ámulatba ejtő dolgokat művel, és sok csodát tesz.
Egy nap – ami nagyon közel van már –, minden idők
leglehengerlőbb beszédű hitetője, Lucifer, a bukott angyal, jelekkel és
csodákkal fogja megtéveszteni a világot (2Thess 2:9-10, Jel 13:13-14). Elég
erősek leszünk, hogy ellenálljunk neki?
„Édes Istenem, odaszánom magam arra, hogy több
időt fordítok a Bibliára, mert erős és szilárd akarok lenni akkor, amikor sokan
körülöttem engednek majd a sátáni jelek és csodák nyomásának!”
John Ash
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK
ÉS PRÓFÉTÁK 30. fejezet
30. fejezet – A SZENTÉLY ÉS SZOLGÁLATA (2.
rész)
A szent helyet úgy alkották meg, hogy az
izraeliták részekre szedhették szét és mindenhová magukkal vihették vándorlásuk
közben. Ezért kisméretű volt, hosszúsága nem volt több tizenhat méter hetvenhat
centiméternél, a szélessége és magassága pedig öt méter negyvenkilenc
centiméternél. Mindazáltal nagyszerű építmény volt. Az épület és annak
berendezése akácfa felhasználásával készült, amelynek anyaga tartósabb volt a
Sinainál lévő bármely más fánál. A falak függőleges deszkalapokból álltak,
amelyeket ezüst tokokba helyeztek be, és oszlopok, keresztgerendák tartottak
szilárdan. Mindezt arannyal vonták be, és így az épületnek olyan látszatot
adtak, mintha tömör aranyból készült volna. A tetőt négy réteg szőnyegből
képezték ki. A legbelsőbb rétegét finom sodrott lenből "[...] kék, és
bíborpiros és karmazsinszínűből, kérubokkal, mestermunkával készíték" el.
(2Móz 36:7). A másik három réteg pedig kecskeszőrből, vörösre festett kosbőrből
és borzbőrből készült. Az egészet úgy rendezték el, hogy teljes védelmet nyújtott
az egész épületnek.
Az épület belsejét két helyiségre
osztotta egy értékes és szép kárpit, amelyet arany lemezekkel borított
oszlopokra függesztettek fel. Az első helyiség bejáratát hasonló kárpit zárta
el. Ezeket éppen úgy, mint a belső takarót, amely a mennyezetet alkotta, a
legpompásabb színű - kék, bíborpiros és karmazsin színű - függönyökből
állították össze nagyon szépen. Ezekbe a függönyökbe arany és ezüst szálakból
kérubokat szőttek bele, hogy jelképezzék az angyali seregeket, akik
kapcsolatban vannak a mennyei szentély munkájával, és akik szolgáló lelkek a
földön élő Isten népe között.
A szent sátort udvarnak nevezett szabad
tér vette körül. Ezt finom lenvászonból készített függönyök vagy védőfalak
kerítették be. Ezeket a függönyöket rézoszlopokra függesztették fel. A kerítés
bejárata a keleti oldalon volt, amelyet pompás anyagból szép kivitelezéssel
készített szőnyegek zártak el. Mivel az udvart körülvevő függönyök csak
körülbelül fele olyan magasak voltak mint a sátor falai, ezért az emberek
kívülről mindig jól láthatták a szent sátort. Az udvarban a bejárat közelében
állt a rézből készült égőáldozati oltár. Ezen az oltáron égették el az Úrnak
bemutatott áldozatokat. Ennek az oltárnak a szarvait az engesztelő vérrel
hintették be. Az oltár és a sátor ajtaja között volt a medence. Ez is rézből
készült, mégpedig azokból a réztükrökből, amelyeket Izrael asszonyai önként
ajánlottak fel. Ebben a medencében kellett a papoknak megmosniuk a kezüket és
lábukat, amikor bementek a szent helyiségekbe vagy megközelítették az oltárt,
hogy égőáldozatot mutassanak be az Úrnak.
Az első helyiségben, vagyis a szent
helyen volt a szent kenyerek asztala, a gyertyatartó és a tömjénezés oltára. A
szent kenyerek asztala az északi oldalon állott. Ezt az asztalt díszes
koronájával együtt tiszta arannyal vonták be. A papoknak erre az asztalra
minden szombaton tizenkét kenyeret kellet helyezni két sorban elrendezve és
tömjénnel meghintve. Azokat a kenyereket, amelyeket elvettek az asztalról -
mivel szent kenyereknek számítottak - a papoknak kellett megenniük. Délen
helyezték el a hétágú gyertyatartót a hét lámpájával együtt. Karjait
választékosan kidolgozott virágmintákkal díszítették. Ezek a virágminták a
liliomokhoz hasonlítottak. Az egész gyertyatartó egy darab tömör aranyból
készült. Mivel a sátornak nem voltak ablakai, a lámpákat sohasem oltották ki
egyszerre ugyanazon időben. Éjjel és nappal állandóan árasztották
világosságukat. A kárpit előtt, - amely elválasztotta a szent helyet, a
szentélyt a szentek-szentjétől, a legszentebb helyiségtől, az Isten közvetlen
jelenlétének helyétől - állott a tömjénezés aranyból készített oltára. Ezen az
oltáron a papnak minden reggel és este tömjént kellett elégetnie. Ennek az
oltárnak a szarvait a bűnért való áldozat vérével kenték meg, az engesztelés
nagy napján pedig az egész oltárt meghintették vérrel. Ezen az oltáron a tüzet
maga Isten gyújtotta meg, és ezt a tüzet gondosan ápolták. Éjjel és nappal a
szent tömjén töltötte be illatával a szent helyiségeket és a sátor körüli külső
térséget is.
A belső kárpit mögött volt a szentek
szentje. Ez volt a középpontja az engesztelés és a közbenjárás jelképes
szolgálatának. Ez képezte az összekapcsoló láncszemet a menny és a föld között.
Ebben a helyiségben volt a szövetség ládája, a frigyláda, akácfából készített
láda, amelyet kívül és belül arannyal vontak be, a fedele is színaranyból
készült és az egészet arannyal szegélyezték. Ebbe helyezték el a kőtáblákat,
amelyekre maga Isten véste be a Tízparancsolatot. Ezért nevezték Isten
szövetsége ládájának is, vagy frigyládának, mert a Tízparancsolat volt az
alapja annak a szövetségnek, amelyet Isten az Izraellel kötött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése