Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.online-biblia.ro/bible/1/DEU/6
Revideált Károli Biblia:
https://www.online-biblia.ro/bible/4/DEU/6
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Isten kijelentése után – amit az előző fejezetben olvastunk –, nem csoda, hogy Mózes ezt mondja: „Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr! Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!” (5Móz 6:4-5). Isten szeretet (1Jn 4:8-16). Őt nem érdekli a felületes ismeretség. Igazi szívbeli kapcsolatra vágyik. Mivel Ő teremtette az embereket, azt szeretné, ha tudnák, hogy Hozzá tartoznak, mert Ő adott nekik életet és meghalt azért, hogy örök életük lehessen. Krisztus ezt a szakaszt idézte, amikor a legfontosabb parancsolatról beszélt (Mt 22:37-40). Egyik földi vallásalapító sem jobb, mint egy ember alkotta isten, mert nem élők; vagy ha élnek még, akkor is csak emberek. Egyedül egy igaz Isten létezik, aki öröktől fogva van, és örökké él. Végtelen és isteni szeretettel fordul az emberek felé, ami páratlan.
Ezért akart Isten nagy és gyönyörű városokat adni Izraelnek, amiket nem ők építettek, házakat, amik nem az ő keze munkájuk, javakat, amiket nem ők szereztek és szőlőket, amiket nem ők ültettek. Ezek fizikai ajándékok voltak, amik az ajándékozóval jártak együtt. Szerette volna őket megáldani lelkileg is, ám Isten aggódott, hogy ezek miatt elfelejtenék Őt, mert bálványokká válnának, és elválasztanák őket Tőle, aki minden áldást biztosított számukra. A meggazdagodott Izrael Laodiceára emlékeztet, Isten végidei egyházára, amely gazdag és azt gondolja, nincs szüksége semmire, miközben a legnagyobb szüksége van Istenre, akit kívül hagynak (Jel 3:14-20). Micsoda hálátlanság!
A történelem során az emberek sokszor szívük ajtaján kívül felejtik Istent. Ám Ő még mindig szereti őket. Megígéri Laodiceának, hogy ha beengedik Őt az életükbe, akkor a második advent után vele ülhetnek majd a trónján (Jel 3:21). Az Ő szeretete a legcsodálatosabb az univerzumban, szeretne veled lenni ma és többet adni pusztán fizikai áldásoknál. Azt szeretné, ha meghívnád, hogy uralkodjon az életedben annak előízeként, amikor Vele együtt fogsz uralkodni örökké.
Norman Gulley
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 29. fejezet
29. fejezet – SÁTÁN ELLENSÉGESKEDÉSE A TÖRVÉNNYEL (2. rész)
Mózes Egyiptomból való elmenekülése után negyven évvel úgy látszott, hogy a bálványimádás győzedelmeskedett. Évről-évre halványabb lett az izraeliták reménysége. A király éppen úgy, mint népe, ujjongtak hatalmukban és gúnyt űztek Izrael Istenéből. Az Isten és az izraeliták elleni gyűlölet növekedése akkor érte el csúcspontját, amikor az a fáraó került trónra, aki Mózessel szembeszállt. Mikor a héber vezér megjelent a király előtt, hogy átadja neki "Jahve: Izráel Istene" üzenetét, akkor nem az igaz Isten felőli tudatlanság, hanem Isten hatalmával való ellenszegülés váltotta ki belőle ezt a választ: "Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak, és elbocsássam az Izráelt? Nem ismerem az Urat" (2Móz 5:2). Kezdettől fogva mindvégig a fáraó ellenállása az isteni paranccsal szemben nem a tudatlanság, hanem a gyűlölet és dacolás eredménye volt.
Bár az egyiptomiak nagyon hosszú ideig elutasították Isten ismeretét, az Úr még mindig adott nekik alkalmat a megtérésre. József napjaiban Egyiptom menedék volt Izrael számára. Amikor az egyiptomiak kedvességet tanúsítottak Isten népe iránt, akkor tulajdonképpen Istent dicsőítették. Ezért a hosszantűrő Isten, aki lassú a haragra és szíve telve van irgalmassággal, mindegyik ítéleténél, Egyiptomra lesújtó csapásánál időt hagyott arra, hogy az nevelésként megtegye hatását. Az egyiptomiakat megbüntette azokon keresztül, amiket imádtak. Bizonyítékuk volt Jahve hatalmáról és meggyőződhettek arról, hogy mindazok, akik engedelmeskedtek Istennek, megmenekülhettek az Egyiptomra lesújtó csapások borzalmaitól. Éppen a király vakbuzgósága és makacssága eredményezte Isten ismeretének terjedését és sok egyiptomit Isten szolgálatára vezetett.
Bár az izraeliták nagyon hajlamosak voltak a pogányokkal való keveredésre és a bálványimádás utánzására, Isten mégis megengedte nekik az Egyiptomba való lemenetelt. József befolyása széles körben érezhető volt, és a körülmények is kedvezőek voltak arra, hogy különálló népként éljenek. Az egyiptomiak durva bálványimádása és kegyetlensége, elnyomása ottlétük későbbi szakaszában a hébereket arra késztette, hogy megundorodjanak a bálványimádástól és visszatérjenek atyáik Istenéhez. Sátán ezt az isteni gondviselést is saját szándékának szolgálatára használta fel eszközként, vagyis arra, hogy elsötétítve az izraeliták elméjét és bevezetve őket pogány uraik gyakorlatainak utánzásába - elcsábítsa őket Izrael Istenének szolgálatából. A babonás tisztelet miatt, amelyben az egyiptomiak az állatokat részesítették, a hébereknek nem volt szabad fogságuk ideje alatt áldozatokat bemutatni. Így ez a szolgálat elméjüket nem irányította a nagy áldozatra, és hitük lassanként elgyengült. Amikor az idő eljött Izrael megszabadítására, Sátán elhatározta, hogy ellenáll Isten tervének. Az volt a terve, hogy a több mint kétmillió lelket tudatlanságban és babonaságban tartja. Azt a népet, amelynek Isten megígérte, hogy megáldja és hatalmassá teszi a földön, és általuk kijelenti akaratát, - azt a népet, amelyet törvénye megőrzőivé akart tenni, - ezt a népet Sátán sötétségben és rabságban igyekezett tartani, hogy kitörölje elméjükből Istennek még az emlékét is.
Sátán akkor is ott volt, amikor Mózes a csodákat művelte a király előtt, hogy ellensúlyozza azok befolyását a királyra és megakadályozza őt Isten felsőbbségének elismerésében és az Isten utasításainak való engedelmességben. Sátán minden hatalmát latba vetette annak érdekében, hogy utánozza és egyben meghamisítsa Isten munkáját és ellenálljon Isten akaratának. Ennek az eredménye az lett, hogy utat készített az isteni hatalom és dicsőség még nagyobb kibontakozásának, és nyilvánvalóbbá lett úgy az izraeliták, mint minden egyiptomi előtt az igaz és élő Isten létezése és felsőbbsége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése