Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.online-biblia.ro/bible/1/DEU/5
Revideált Károli Biblia:
https://www.online-biblia.ro/bible/4/DEU/5
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
A Mózes második könyve 20:1-17-ben feljegyzett Tízparancsolat megismétlésre kerül Mózes ötödik könyve 5:6-21-ben. A felvázolt helyzet az Isten és az Ő népe között köttetett szövetség, amit megelőz a csodálatos egyiptomi szabadulásról szóló emlékeztető. Isten így szólt: „Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül!” (6-7. vers - új prot. ford.). Kinek is kellene más isten, amikor az univerzum egyetlen Istene könnyedén megsemmisítette az akkor ismert világ legnagyobb katonai erejét? Amikor Izrael csapdába szorulva állt a Vörös-tengernél, Isten egy menekülő útvonalat nyitott nekik, majd összezárta utánuk a tengert, ahol a fáraó hatalmas serege vízbe veszett. Ezért volt akkora sértés Isten hatalmára nézve, amikor Izrael – az óriások miatt – kudarcot vallott az Ígéret Földjének gyors elfoglalásában. Csupán néhány napja történt, hogy Isten bámulatosan megszabadította őket; hogyan tudták ezt ilyen hamar elfelejteni? Milyen elképesztő hiánya ez a hitnek és bizalomnak!
A sínai-hegyi negyedik parancsolatban az állt, hogy „megemlékezzél” az Istenről, mint Teremtőről (2Móz 20:8-11). Ő az egyetlen Isten, rajta kívül nincs más. Arra utasította az Ő népét, hogy ne legyen semmi közük ember által készített istenekhez. A szombat az, ami Izraelt – az ősit és a modernt egyaránt – emlékezteti arra, hogy Isten a Teremtő. A szombat a teremtés emlékünnepe, és neki kell megóvnia a modern Izraelt attól, hogy az evolúció „istenére” tekintsenek. De van más is, amit az ősi és a modern Izraelnek nem szabad felednie: „És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Egyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad” (15. vers). Az egyiptomi szolgaságból és a bűn rabságából való szabadítás emlékeztet minket arra, hogy a Teremtő egyben Megváltó is. Izraelnek állandó emlékeztetőre volt szüksége, így Isten beépítette a megváltás jelentését minden hetednapi szombatba. A szombat arra emlékezteti az ősi és a modern Izraelt, hogy egyedül Isten a Teremtő, és egyedül Isten a Megváltó.
Isten a legmélyebb szeretet jeleként teremt és vált meg embereket. Közösségre vágyik egész Izraellel, az ősivel és a modernnel; nem formaságokra, hanem bensőséges kapcsolatra. Ez az, amiért Isten pátosszal így sóhajtott: „Bárcsak mindig ilyen lenne a szívük, és félnének engem, és megtartanák minden parancsomat; akkor jó dolguk lenne nekik és fiaiknak mindenkor” (29. vers - új prot. ford.). Isten veled is szívbéli kapcsolatra vágyik, hogy nyugalommal tölthessen el a tény, hogy Ő a Teremtőd és Megváltód, hogy semmi ne sújthasson le téged. Ő az egyetlen, Aki megtart téged, Aki segít engedelmeskedni parancsolatainak és szívbéli kapcsolatot ápolni Vele.
Norman Gulley
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 29. fejezet
29. fejezet – SÁTÁN ELLENSÉGESKEDÉSE A TÖRVÉNNYEL (1. rész)
Sátán első erőfeszítését Isten törvényének megdöntésére még a menny bűntelen lakói között kezdte meg. Ez a kísérlete egy ideig eredményesnek látszott. Az angyali sereg nagy részét megtévesztette. Sátánnak ez a látszólagos diadala azonban vereséggel és veszteséggel, az Istentől való elkülönüléssel és a mennyből való száműzetéssel végződött. {PP 331.1}
Amikor a küzdelem a földön folytatódott, Sátán látszólag ismét előnyt nyert. A bűn által az ember Sátán foglya lett és az ember birodalma is ezáltal az őslázadó kezébe került. A látszat szerint Sátán előtt megnyílt az út független királysága megalapítására és Isten és az ő Fia tekintélyével szembeni ellenállásra. A megváltás terve azonban lehetővé tette az ember számára, hogy összhangba kerüljön Istennel és engedelmeskedjék az ő törvényének és az ember épp úgy, mint a föld, megszabaduljon Krisztus által Sátán hatalmából.
Sátán ismét vereséget szenvedett. Továbbra is csaláshoz folyamodott abban a reményben, hogy sikerül a vereséget győzelemre változtatnia. Hogy lázadást szíthasson az elbukott emberi nemzetségben, Istent igazságtalan Istennek tünteti fel azért, mert az embernek megengedte törvénye áthágását. "Ha az Isten igazságos, és mindent előre tud" - mondta a ravasz kísértő - "akkor miért engedte próbának kitenni, bűnt elkövetni az embert, hogy nyomorúság legyen a sorsa a földön és végül meghaljon?" Ádám gyermekei pedig elfeledkeztek Isten hosszútűrő irgalmáról, amellyel megajándékozta az embert egy másik próba lehetőségével. Figyelmen kívül hagyták azt a bámulatos, nagy áldozatot, amibe lázadásuk került a menny Királyának. Hallgattak a kísértőre és zúgolódtak az egyetlen lény ellen, aki meg tudja őket menteni Sátán romboló hatalmától.
Ezrek és ezrek ajkáról visszhangzik ma is ugyanez a lázadó panasz Isten ellen. Nem látják be, hogyha Isten megfosztana bennünket a választás szabadságától, akkor elrabolná tőlünk azt az előjogunkat, hogy értelmes lényekként éljünk és pusztán gépies teremtményekké tenne bennünket. Istennek nem az a szándéka, hogy akaratunkon uralkodjon. Isten szabad erkölcsi lényekké teremtett bennünket. Hasonlóan az összes többi világok lényeihez, nekünk is alá kell magunkat vetnünk az engedelmesség próbájának. Sohasem kerülünk olyan helyzetbe, hogy a gonosznak való behódolásunk elkerülhetetlen legyen. Soha semmi olyan kísértés vagy próbatétel nem érhet bennünket, amelynek képtelenek lennénk ellenállni. Isten olyan bőségesen gondoskodott rólunk és látott el bennünket mindazzal, amire szükségünk van, hogy egyáltalán nem kell vereséget szenvednünk a Sátánnal való küzdelmünkben.
Amikor az emberek elszaporodtak a földön, majdnem az egész világ csatlakozott a lázadók soraihoz. Úgy látszott, megint Sátán szerezte meg a győzelmet. A mindenható hatalom azonban hirtelen véget vetett a bűn tevékenységének. A vízözön megtisztította a földet erkölcsi szennyezettségétől.
A próféta így szól: "Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai. Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát" (Ésa 26:9-10). Így volt ez az özönvíz után. Miután megszabadultak Isten ítéletétől, a föld lakói ismét fellázadtak az Úr ellen. Isten szövetségét és rendelkezéseit a világ kétszer is elvetette. Isten fennhatóságát az özönvíz előtt élő emberek éppen úgy eltaszították maguktól, mint Noé leszármazottai. Azután Isten szövetséget kötött Ábrahámmal és választott magának egy népet, hogy törvényének letéteményesei legyenek. Sátán e nép elcsábítására és elpusztítására csapdákat állított fel. Jákób fiait megkísértette azzal, hogy kössenek házasságot a pogányokkal és imádják azok bálványait. József azonban hűséges maradt Istenhez, és hűsége állandó bizonyság volt az igaz hit mellett. Ennek a fénynek az eloltásán munkálkodott Sátán József testvéreinek irigysége által; eladták Józsefet rabszolgaként egy pogány országba. Isten pedig úgy irányította az eseményeket, hogy éppen ennek köszönhetően az ő ismerete eljutott Egyiptom népéhez. Potifár házában - éppen úgy, mint a börtönben - József olyan neveltetést és kiképzést kapott, amely Isten félelmével társulva felkészítette magas miniszterelnöki tisztsége betöltésére. A fáraó palotájából József befolyása érezhető lett az egész országban, és így Isten ismerete is elterjedt közel és távol, széltében és hosszában Egyiptom földjén. Az izraeliták Egyiptomban jólétben éltek és meg is gazdagodtak. Azok pedig, akik hűségesek maradtak közülük Istenhez, széles körben nagy befolyást gyakoroltak az egyiptomiakra. A bálványimádó papok aggodalommal teltek meg, amikor látták, hogy az új vallás kedves fogadtatásra talál az egyiptomiak körében. Sátán saját ellenséges magatartása, amelyet a menny Istene iránt tanúsított, a papokat a világosság kioltására késztette. A trónörökös nevelését Egyiptomban a papokra bízták. A papoknak az igaz Istennel való határozott szembenállásuk és a bálványimádásért való buzgóságuk formálta a birodalom jövendő uralkodójának jellemét, mely a héberek iránt tanúsított kegyetlenkedéshez és az elnyomáshoz vezetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése