Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.online-biblia.ro/bible/1/DEU/7
Revideált Károli Biblia:
https://www.online-biblia.ro/bible/4/DEU/7
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Istennek Izrael iránti szeretete abban is megmutatkozott, hogy teljes győzelmet arattak hét – náluknál erősebb – nemzet fölött. Egyes keresztények megkérdőjelezik a parancsot, ami ezután következik: „Pusztíts el minden férfit, asszonyt, és gyermeket!” Miért adott Isten ilyen utasítást? Vajon olyan mészárlás volt ez, mint amit a keresztények vittek véghez a sötét középkor évszázadai alatt? Nem, egyáltalán nem. Ők saját keresztény testvéreik ellen támadtak, Izrael azonban pogányok ellen háborúzott. Isten tudta, hogy ha egy pogány is élve marad, máris romlást hozhat Izrael hitére. A pogányok faragott bálványokat imádtak, és arra csábították Izraelt, hogy csússzanak vissza a bálványimádás rút szokásaiba, ahogy tették azt Egyiptomban is. Izrael számára az egyetlen védelem a teljes elkülönülés volt. Isten arra kérte Izraelt, hogy rombolják le a pogány oltárokat, döntsék le a bálványokat, hogy egyedül a világegyetem egy igaz Istenét imádják, aki él, és naponkénti győzelmeket ad nekik fizikai és lelki téren egyaránt.
Isten hívta ki Izraelt Egyiptomból, messze a bálványimádástól, mert azt szerette volna, hogy Vele legyenek. Semmi haszna nem lett volna annak, ha kihívja őket, majd beengedi őket az új területre, ahol szintén pogányok között kellett volna élniük. Isten ismerte gyengeségüket, és minden szempontból megfelelő környezetet akart nekik biztosítani, hogy teljesen Neki szentelt nép legyenek. Milyen csodálatos kijelentést tett nekik! „Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki, minden nép közül e föld színén. Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok; Hanem mivel szeretett titeket az Úr, és hogy megtartsa az esküt, amellyel megesküdt volt a ti atyáitoknak; azért hozott ki titeket az Úr hatalmas kézzel, és szabadított meg téged a szolgaságnak házából, az egyiptombeli Faraó királynak kezéből” (6-8. vers).
Ezekről az igeversekről egy szerelmes fiatalember juthat eszünkbe, aki éppen feleséget választ magának, és azt szeretné, ha választottja biztonságban lenne nála. Az igazi házasság két személy között köttetik, és kizár minden más betolakodót. Isten szeretete is kizárólagos: ő sem tűrt meg szerettei körül versenytársakat. Örökre meg akarta tartani szövetségét, a házassági köteléket. Isten a következőket akarta tenni menyasszonyáért: megáldani minden nemzet fölött, megóvni a meddőségtől, a betegségtől, Egyiptom szörnyű kórjaitól, az őt fenyegető nagy nemzetektől való félelemtől. A csodálatos Isten akart velük lakozni, és apránként kiűzni előlük a népeket, hogy a körülöttük élő mezei vadak túlságosan el ne szaporodjanak. Isten ma is vágyik veled lenni, hogy hűséges maradj Hozzá és házastársadhoz; vágyik elűzni félelmeidet és legmerészebb elképzeléseidet is felülmúlva megáldani téged. Ő féltőn szerető Isten, aki lelked legmélyén szeretne munkálkodni, hogy megszabadítson éned rabságából – ami a legnagyobb emberi bálvány –, hogy végül gond nélkül örülhess túláradó szeretetének!
Norman Gulley
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 29. fejezet
29. fejezet – SÁTÁN ELLENSÉGESKEDÉSE A TÖRVÉNNYEL (3. rész)
Isten hatalma fenséges kinyilatkoztatásával szabadította ki Izraelt egyiptomi rabszolgaságából és Egyiptom összes istenein végrehajtotta ítéleteit, csapásait. "Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait vigassággal [...] Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék" (Zsolt 105:43-45). Isten megszabadította őket a rabszolgaságból, hogy jó földre vezesse őket - egy olyan földre, amelyet isteni gondviselésében menedékül készített számukra ellenségeik elől, ahol majd szárnyai árnyékában lakozhatnak. Isten magához vette őket és örökkévaló karjaival átölelte őket. Az irántuk megmutatott minden jóságáért és kegyelméért csak azt kívánja meg tőlük, hogy ne legyenek nékik idegen isteneik ő előtte, az élő Isten előtt, és magasztalják az ő nevét és tegyék azt dicsőségessé a földön.
Az egyiptomi fogság ideje alatt az izraeliták közül sokan elvesztették Isten törvényének szentségét, és összekeverték ennek a törvénynek az előírásait a pogány szokásokkal és hagyományokkal. Isten elvezette őket a Sinai hegyhez és ott saját szavaival jelentette ki nekik törvényét.
Sátán és gonosz angyalai ott voltak a helyszínen. Mialatt Isten kihirdette törvényét népének, Sátán tervet kovácsolt a nép bűnre csábítására. Ezt a népet, amelyet Isten választott ki magának, Sátán az egész menny szeme láttára akarta kiragadni Isten kezéből. Ha bálványimádásra vezetheti őket, akkor hatástalanná válik minden istentiszteletük. Mert miként is tudna az ember feljebb emelkedni olyan valaminek a magasztalásával, ami semmivel sem fenségesebb nála, és amit saját keze alkotásával is jelképezhet? Ha az emberek olyan vakokká válnak az örökkévaló Isten hatalmával, fenségével és dicsőségével szemben, hogy kivésett szobrok vagy éppen állatok, hüllők alakjában próbálják meg ábrázolni őt; ha annyira el tudnak feledkezni saját mennyei eredetükről, arról, hogy Teremtőjük saját képére és hasonlatosságára formálta meg őket; ha mégis le tudnak borulni ezen undorító és érzéketlen tárgyak előtt - akkor nyitva állna előttük az út minden bűnös kilengésre, akkor felszabadulnak a szív gonosz szenvedélyei és Sátán teljes diadalt aratna felettük.
Közvetlenül a Sinai hegy lábánál Sátán elkezdte végrehajtani az Isten törvényének megdöntésére irányuló terveit. Így folytatta tovább azt a munkát, amit még a mennyben kezdett el. A negyven nap alatt, amíg Mózes fent volt a hegyen Istennel, Sátán izgatottan azon munkálkodott, hogy kétséget, hitehagyást és lázadást keltsen az izraeliták között. Mialatt Isten leírta törvényét, hogy átadja népének, amely szövetségre lépett vele, az izraeliták megtagadták Jahvéhoz való hűségüket és aranyból készített isteneket követeltek maguknak. Amikor Mózes megérkezett az isteni dicsőség félelmetes jelenlétéből a törvény szabályaival a kezében - amelyek iránti engedelmességre elkötelezték magukat - látta, hogy az izraeliták nyíltan ellenszegültek a törvény parancsolatának, és imádattal borultak le az aranyborjú előtt.
Sátán azzal, hogy Izraelt rávette erre a Jahve ellen elkövetett vakmerő sértésre és istenkáromlásra, Izraelt szándékozott romlásba dönteni. Mivel elvesztették érzéküket a kiváltságokkal és az áldásokkal szemben, amelyeket felkínáltak nekik, és megtagadták Istennek tett hűségfogadalmukat, Sátán azt remélte, hogy Isten majd elfordul tőlük és megengedi teljes vesztüket. Így biztosítva lenne Ábrahám magvának, az ígéret magvának a kiirtása, amelynek meg kellene őriznie az élő Isten ismeretét, és aki által el kell majd jönnie annak az igazi Magnak, akinek a Sátán fejére kell taposnia. A nagy lázadónak az volt a terve, hogy megsemmisíti Izraelt, és így meghiúsítja Isten szándékait. Sátán azonban ismét vereséget szenvedett. Mert bármennyire is vétkezett Izrael, Isten mégsem pusztította el őket. Isten elpusztította azokat, akik makacsul kitartottak Sátán mellett és ott maradtak a gonosz oldalán. De azoknak, akik megalázkodtak és töredelmesen megbánták bűneiket kegyelmesen megbocsátott. E bűn történetének meg kellett maradnia mind a mai napig bizonyságául a bálványimádás vétkének és büntetésének, és a kegyelmes Isten igazságának és hosszútűrésének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése