Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 15. fejezetéhez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 15. fejezet 638. nap
Josafát eredményes uralkodása annak tulajdonítható, hogy
bölcsen gondoskodott alattvalói lelki szükségleteiről. Az Isten törvénye iránti
engedelmesség nagyon hasznos. Az Úr kívánalmaihoz való alkalmazkodásban
átformáló erő rejlik, amely békét és jóakaratot teremt az emberek között. Ha
minden férfi és nő Isten Igéjének tanításait tenné élete irányítójává,
gondolatai és érzelmei zsinórmértékévé, akkor a nemzeti és társadalmi problémák
megszűnnének. Minden családból olyan befolyás áradna, amely fokozná mások lelki
látását és erkölcsi erejét. Ez mind a nemzeteknek, mind az egyéneknek előnyt
jelentene.
Josafát hosszú évekig békességben élt. Nem zaklatták a
környező nemzetek. "Ezért az Úr rettegést támasztott a Júda körül levő
országok királyaiban..." (2Krón 17:10). Filisztea adót fizetett és
ajándékokat adott néki, Arábiától nagy juh- és kecskenyájat kapott.
"Josafátnak egyre nagyobb lett a hatalma. Várakat és raktár-városokat
épített Júdában. ...vitéz férfiakból álló katonasága volt... azokon kívül,
akiket a király a megerősített városokban helyezett el egész Júdában"
(2Krón 17:12-19). "...nagy volt a gazdagsága és dicsősége" ezért
hatalmas befolyása volt az igazságra és a jogosságra (2Krón 18:1).
Néhány évvel trónra lépése után a jólét csúcsára jutott
Josafát beleegyezett abba, hogy fia, Jórám, feleségül vegye Atáliát, Akháb és
Jézabel leányát. E házassággal olyan szövetség jött létre Júda és Izráel
országa között, amelyet Isten nem akart. Ez a szövetség a válság idején bajt
hozott a királyra és számos alattvalójára.
Egy alkalommal Josafát meglátogatta Izráel királyát
Samáriában. A Jeruzsálemből érkező királyi vendég iránt különleges tiszteletet
tanúsítottak. Távozása előtt rávették arra, tartson Izráel királyával a Szíria
elleni háborúban. Akháb azt remélte, hogyha egyesíti haderejét Júdáéval, akkor
vissza tudja hódítani Rámóthot, a régi menedékvárosok egyikét, amelyről
állította, hogy jog szerint Izráelé.
Jóllehet Josafát egy gyenge pillanatában elhamarkodottan
megígérte, hogy Izráel királyával tart Szíria elleni harcában, de jobb
belátásra jutva, kutatni kezdte, akarja-e Isten ezt a vállalkozást.
"Kérdezd meg előbb az Úr igéjét! - tanácsolta Akhábnak. Erre Akháb összehívott
négyszáz samáriai hamis prófétát, és megkérdezte őket: Elmenjünk-é harcolni
Rámót-Gileádért, vagy letegyek róla?" A válasz így hangzott: "Vonulj
föl, mert Isten a király kezébe adja azt!" (2Krón 18:4-5).
Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek
11
Egy orosz barátom
egyszer megkérdezte tőlem, hogy mennyi tizedet adok. A kérdés igencsak
meglepett. „Egy tizedet, természetesen” – válaszoltam.
A barátom ezután arra
hívta fel a figyelmemet, hogy adjak három tizedet, hiszen az izraeliták is ezt
az elvet gyakorolták, holott Isten ezt kifejezetten nem írta elő számukra. A
Hetednapi Adventista Egyház doktrínája az egy tizedet hangsúlyozza.
A hetednapi adventisták
hitelveiről szóló könyvben, amely az egyházunk 28 tantételét tartalmazza, ezt
olvashatjuk: „Az izraeliták valószínűleg jövedelmük egynegyedétől egyharmadáig
adtak vallási és jótékonysági célokra.” Néhány sorral lejjebb, a szerzők
felteszik a kérdést: „Kell-e annyit adnunk, amennyit az izraeliták adtak? ...
Az Újtestamentum sehol sem vonja vissza, és nem mérsékeli ezt a rendszert. Ha
összehasonlítjuk kiváltságainkat és az általunk kapott áldásokat az
izraelitákéval, azt látjuk, hogy Jézusban nyilvánvalóan nagyobb részt kaptunk.”
(A hetedik napot ünneplő adventisták hitelvei. Budapest, 2002, Advent
Kiadó. 291. oldal).
Orosz barátom egyszerű
elvet vázolt fel a tizedfizetésre vonatkozóan. 10 százalék a tized, 10 százalék
önkéntes adomány az egyház vagy a gyülekezet szükségleteire, további 10
százalék pedig jótékonysági felajánlás. A gondolat, hogy jövedelmem harmadát
ajánljam fel, először ledöbbentett. Ám aztán úgy gondoltam, ha az izraeliták
meg tudták ezt tenni, akkor én is ugyanezt teszem. Tehát, elköteleztem magam
arra, hogy hat hónapon keresztül ilyen módon fogok adakozni.
Isten pedig megengedte,
hogy új és meghökkentő módon vegyek részt ebben a kibővített adakozásban. Nem
csak az töltötte be hálával a szívemet, hogy láttam, amint a gyülekezet
építésére szánt alap folyamatosan növekedett; de annak is örültem, hogy
segítségünkkel több afrikai diák hazautazhatott, hogy a nyarat a családjukkal
töltsék; illetve, hogy egy moldovai édesapa szert tudott tenni egy autóra, s ez
megkönnyítette 7 éves autista kisfiának gondozását.
Szinte hihetetlen, de
ez idő alatt sosem szűkölködtem a pénzben. Sőt, nagyobb összeget sikerült
megtakarítanom, mint valaha!
Salamon, az egyik
valaha élt leggazdagabb ember ismerte a tizedfizetés elvének titkát. Ezért
mondta a következőket: „Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg
szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut. Az ajándékozó bővelkedik, és aki
mást felüdít, maga is felüdül” (24-25. vers – új prot. ford.).
Andrew McChesney
89. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 15. fejezetéhez (április 9-15.).
Szeretnéd tudni, hogyan
építhetsz egyénileg erős jellemet? És családként, vállalkozásként vagy akár
nemzetként? Jósafát tapasztalata egyértelmű útbaigazítást tartalmaz arra nézve,
hogy hogyan érhető el.
Tedd a Bibliát
mindennek a sarokkövévé, amit csak teszel. Jósafát arra törekedett, hogy
ismerje az Írást, és engedelmeskedjen neki. Amikor Isten szava a vezérelv az
életünkben, az önzőség, a kapzsiság, a büszkeség és a jellemvonások sora,
amelyek meghatározzák a mai nemzedéket, elkerülhetetlenül hátramaradnak.
Olyan életet élj, mely
tele van hálával és dicsőítéssel. Jósafát és a népe még a legelkeserítőbb
helyzetben is a zenét választotta a zúgolódás helyett, az örömöt a szomorkodás
helyett és az éneklést a sóhajtozás helyett. A dicsőítéssel és hálával teli
hozzáállás messzire vezet: fellelkesít és felbátorít, amikor nehéz helyzetek
jönnek.
Bízz Istenben mindenek
felett! Jósafátnak hatalmas serege volt. Megerősített városai voltak. Éveken
keresztül dolgozott rajtuk. Mégis, amikor eljött az ideje, ő úgy döntött, hogy
egyedül Istenben bízik, és nem az emberi erőben. Hasonlóképpen, nincs abban
semmi rossz (hanem épphogy sok jó van benne), ha keményen megdolgozunk a jó
oktatásért, szilárd pénzügyi lábakon állásért és a tartós, jó hírnévért.
Azonban amikor kihívásokkal kerülünk szembe, abban az Istenben bízzunk, aki
megengedte a nehézségeket, hogy életünkbe jöjjön. Ő a mi erőnk valódi forrása.
Andy R. Espinoza
Lelkész, Közép-Dubai
Hetednapi Adventista Egyház
Egyesült Arab Emírségek
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése