Higgyetek az Ő prófétáinak - április 26 - SZERDA - Példabeszédek 27

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 17. fejezet 654. nap

Az Úr mindazoknak, akik kegyelmének részesévé lesznek, kijelöl valamilyen munkát, amelyet másokért kell végezniük. Mindenkinek személy szerint kell vállalnia a maga részét, mondván: "Itt vagyok, engem küldj." Legyen pap vagy orvos, kereskedő vagy gazdálkodó, értelmiségi vagy kétkezű munkás, felelősség terheli. Feladata, hogy feltárja másoknak a megváltás evangéliumát. Mindennek, amivel az ember foglalkozik, ezt a célt kell szolgálnia.

Nem volt nagy az a feladat, amit Elizeusnak eleinte végeznie kellett. Köznapi kötelességek még mindig eszközül szolgáltak arra, hogy fegyelmezzék. Azt olvassuk, hogy vizet öntött mesterének, Illésnek kezére. Kész volt bármit megtenni, amivel az Úr megbízta. Minden lépésnél az alázatosság és szolgálat leckéit tanulta. Mint a próféta személyes kísérője, továbbra is hűségesnek bizonyult a kis feladatokban, mialatt naponta erősödő elhatározással odaszentelte magát arra a küldetésre, amelyet Isten kijelölt számára.

Elizeus élete, miután csatlakozott Illéshez, nem volt kísértésmentes. Nagyon sok próba érte, de minden szorongató helyzetben Istenre támaszkodott. Az elhagyott otthon emléke kísértette, de nem figyelt rá. Az eke szarvára tette kezét, és elhatározta, hogy nem fordul vissza. Megbízatásához a megpróbáltatásokban is hűségesnek bizonyult.

A lelkészi szolgálat a prédikálásnál sokkal többet foglal magában. Fiatalok kiképzését is jelenti, mint ahogy Illés is tette Elizeussal. Ki kell emelni őket köznapi feladatkörükből, és felelősséget helyezni rájuk Isten művében. Először kisebbeket, majd nagyobbakat, ahogy erősödnek és tapasztalatokat szereznek. A lelkészi szolgálatban ott vannak a hit és ima emberei, akik elmondhatják: "Ami kezdettől fogva volt, ...amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük" (1Jn 1:1-3). Istennek ezek a tapasztalt szolgái vegyék maguk mellé a fiatal, tapasztalatlan munkásokat. Velük együtt dolgozva, tanítsák őket! A fiatalok így tanulják meg, hogyan kell a terhet hordozniuk.

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 27

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek+27&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek+27&version=NT-HU

Figyelemreméltó, hogy amikor Salamon nem gazdagságot, hanem bölcsességet kért, Isten bölcsességet és gazdagságot is adott neki (2Krón 1:10-12). Az anyagi javak helyes felhasználásához valóban elengedhetetlen a bölcsesség. Maga Jézus is megemlíti, hogy a gazdagság önmagában veszélyes (Mt 19:24). A Szentírásból kiviláglik, hogy az isteni bölcsesség visszatartja az anyagi javak birtokosait a meggondolatlanságtól (Péld 1:7).

Salamon király ugyanolyan emberi lény volt, mint, mi. Szabad akarata volt, és képes volt azt választani, amit akart. Élettörténetéből megtudjuk, annak ellenére amilyen fényesen indult Istennel, komoly gyengeségei voltak és végül kiesett abból a magas vezető pozícióból, ahová Isten helyezte, mert megmételyezte szívét az Istent nem ismerőkkel kötött házasságaival (1Kir 11:1-3).

Salamonnak valójában kétféle tapasztalata volt a bölcsességről. Először, mint Isten ajándékát, majd, mint az „élet iskolájában” tanultakat ismerte meg, saját szerencsétlen döntéseinek következményeként. Ez, a második fajta bölcsesség szövi át a Példabeszédek könyvét. Nem olyan ember írta ezt a könyvet, aki Istentől kapta természetfeletti bölcsességét, hanem aki későbbi élete során megtapasztalta a szívfájdalmat és a bolond döntések okozta gyötrődést.

Ne érezzük azonban, hogy vádló ujjal mutogathatunk Salamonra, esete nem egyedi. Mi magunk is ugyanolyan ostobán ellenkezünk az Istentől kapott bölcsességgel és megtapasztaljuk ennek következményeit. A saját bölcsességünkbe vetett bizalom, akárcsak Salamonnál, veszélyezteti lelkületünket, és elfordít bennünket Istentől.

Élettapasztalatainak összegzéseként Salamon megállapítja, hogy az általános emberi gyengeség csak kárt okoz. Egyszerűen nem támaszkodhatunk a saját érzéseinkre. Ezen a megállapításon alapszik a Példabeszédek könyve 27. fejezetének kezdő verse: „Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád” (1. vers).

Mennyei Atyám! Szükségem van a segítségedre. Kérlek, ne csak bölcsességet adj, de világosságot arra is, hogyan használjam. Nem szeretném ostobán használni, hogy szégyent hozzak a nevedre, és megbántsak másokat. Ámen.

Joe Sloan
műsorpolitikai igazgató
Hope Channel 

91. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 17. fejezetéhez (április 23-29.).

Úgy vélem, a legtöbben egyetértünk abban, hogy háztartást vezetni valószínűleg nem a leginkább magával ragadó munka a világon egy fiatalember számára! Bizonyosan nem arat akkora tetszést, mint amit egy istenfélő evangélista vagy orvos kap. A fiatal istenfélő Elizeus azonban nem törődött a környezetében élők elismerésével. Tiszta szívvel hitt abban, amit Pál évszázadokkal később így fogalmazott meg:

„Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek.” (1Kor 10:31)

Ahogyan mindannyian ismerjük a történetet, Elizeus örömmel elfogadta Isten elhívását, hogy próféta legyen, amikor eljött az ideje. Azonban Elizeus ugyanúgy örömmel (és szakértelemmel) szolgálta Istent, amikor például az apja földjét szántotta! „Kicsi dolgokban való megbízhatósága készítette fel Elizeust a nehezebb feladatok elvégzésére.” (PK 137. o.) A példa kedvéért tegyük fel azt, hogy végzős egyetemi hallgató vagyok pillanatnyilag. A közeljövőben sokkal több pénzügyi felelősség hárul majd rám. Ha azonban már most szigorú költségvetés alapján élek, és éretten osztom be a rendelkezésemre álló szűkös összeget, az segíteni fog, amikor a jövőben nagyobb felelősséggel rendelkezem.

Időnként úgy érezhetjük, hogy a kis dolgokban való helytállásunknak egyáltalán nincs következménye. Isten azonban nem így látja – sőt, a kis feladatok Isten próbaterepéül szolgálnak, hogy lássa, nagyobb dolgokkal is megbízhat-e minket. A legjobb, mosolygós arcoddal „szántod-e a földet”, amelyet Isten adott neked most? A jelentéktelennek tűnő dolgokban való hűséged is értékes, nem időpocsékolás!

Austin Menzmer, szombatiskolai tanító

Collegedale, Tennessee

 Fordította: Gősi Csaba