Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 16. fejezet 647. nap
Sokan
visszariadnak attól a gondolattól, hogy spiritiszta médiumokhoz forduljanak
tanácsért. Ugyanakkor a spiritizmus tetszetősebb formáinak vonzó körébe
kerülnek. Másokat a "Christian Science" tanításai, valamint a
teozófia és más keleti vallások miszticizmusai vezetnek tévútra.
A
spiritizmus szinte minden formájának apostolai azt állítják, hatalmuk van
gyógyítani. Ezt a hatalmat az elektromosságnak, mágnesességnek, illetve az
okkultizmusnak vagy az emberi lélekben szunnyadó erőknek tulajdonítják. Sokan vannak
- még ebben a keresztény korszakban is -, akik elmennek a kuruzslókhoz
ahelyett, hogy az élő Isten hatalmában és jólképzett orvosok szaktudásában
bíznának. A gyermeke betegágyánál virrasztó anya így kiált: Képtelen vagyok
többre! Nincs orvos, aki meg tudja gyógyítani gyermekemet? Beszélnek neki
valamilyen mágneses erővel rendelkező látnok csodálatos gyógyításairól, és
drága gyermekét az ő gondjára bízza. Valójában pedig Sátán kezébe teszi, mintha
az ördög az ő oldalán állna. Sok esetben a gyermek életét később sátáni erő
irányítja, amelyet szinte lehetetlen megtörni.
Akházia
gonoszsága Isten jogos haragját vonta maga után. Mi mindent megtett Isten
azért, hogy megnyerje Izráel népe szívét, és bizalmat keltsen bennük önmaga
iránt! Hosszú időn át példátlan jóságot és szeretetet tanúsított népével
szemben. Kezdettől fogva megmutatta, hogy gyönyörűségét leli az emberekben
(Péld 8:31). Igen bizonyos segítség volt mindazoknak, akik őszintén keresték.
Most pedig Izráel királya elfordult Istentől, és népének legnagyobb
ellenségétől kért segítséget, azt bizonyítva a pogányoknak, jobban bízik
bálványaikban, mint a menny Istenében. Ugyanígy gyalázzák meg az emberek
Istent, amikor elfordulnak az erő és a bölcsesség forrásától, hogy a sötétség
hatalmától kérjenek segítséget és tanácsot. Ha Akházia cselekedete haragra
gerjesztette Istent, vajon hogyan tekint azokra, akik nagyobb világosság
birtokában hasonlóképpen járnak el?
Akik a Sátán bűvkörébe lépnek, talán kérkednek azzal, hogy
nagy áldásokban részesülnek; de vajon ez bizonyítja-e eljárásuk bölcs és
biztonságos voltát? És ha sokáig élünk, ha földi előnyökhöz jutunk, kifizetődő
lesz-e a végén, hogy figyelmen kívül hagytuk Isten akaratát? Az ilyen
látszólagos nyereség végül pótolhatatlan veszteségnek bizonyul. Egyetlen olyan
korlátot sem dönthetünk le büntetlenül, amelyet Isten azért emelt, hogy népét
Sátán hatalmától megvédje.
Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek
20
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
„A halló fület és látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettőt”
(Péld 20:12).
Feltételezem, hogy ti
is hiszitek ezt az egyszerű tényt. Az Úr teremtette a szemünket és fülünket.
Ahogy ezt olvassátok, szinte hallom, hogy felteszitek a kérdést: „Várjunk csak,
nem Ő teremtette a többi testrészünket is?” És igazatok van, mert Ő teremtette.
Tehát mégis mi olyan fontos ebben a versben? Töltsünk el egy kis időt ezzel a
verssel, hátha van még más is, amin érdemes elgondolkodni!
Először is, a szemünk
és a fülünk egyaránt rendkívül összetett, csodálatosan működő és hihetetlenül pontos
érzékszerv. Ha jó a szemed, akkor tisztán, színes képeket látsz, rengeteg színt
nagy fényerősség tartományban, és sokkal jobb minőségben, mint amit a legjobb
kamerák tudnak. És ha a füled pontosan működik, akkor nagy
frekvenciatartományban különböző erősséggel hallhatsz hangokat. Nem érthetjük
meg teljesen a számunkra teremtett szem és fül szerkezetének, funkciójának a
szépségét. Továbbá, hiába értenénk meg teljesen azt, amit már eddig is tudunk,
mégsem tudnánk ahhoz hasonlítani, amit majd egy napon látni és hallani fogunk
(1Kor 2:9).
Másodsorban, ami még
fontosabb: a fény és a hang ezen érzékelői az elsődleges eszközök a bennünket
körülvevő világ és a Teremtőnk megismeréséhez. Ha elvesztenénk hallásunkat és
látásunkat, akkor csak a tapintás, ízlelés és szaglás maradna meg. Az előbb
említett érzékszervek elvesztése nem akadályozna minket teljesen Isten
megtapasztalásában, de nagyságrendileg nehezebb lenne megismerni a szeretetét
és kegyelmét. Tehát vigyáznunk kell ezekre a részeinkre fizikai és lelki értelemben
egyaránt.
Harmadjára, ha egy
gazdag jótevő felbecsülhetetlen értékű ajándékot ad nekünk, egy olyan
ajándékot, ami ideális a tanuláshoz, és ha igazán hálásak vagyunk érte, akkor
ez arra ösztönöz, hogy jóra használjuk, nem pedig olyasmire, ami tiszteletlenség
lenne, ami elválaszthat minket az ajándékozótól. Tehát amikor Salamon azt
mondja: „A halló fület és látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettőt”,
akkor szinte hallom, ahogy hozzáteszi, hogy ezeket a hihetetlen ajándékokat a
legfőbb Alkotó dicsőségére és tiszteletére szabadna használnunk. Szinte hallom,
ahogy könyörög, hogy hangoljam a lelki és szó szerint vett értelmemet a
Szentlélek kinyilatkoztatásához. Buzdít, hogy legyek készen a Szentlélek
késztetésére.
Máté 13:13-15 és Márk
8:18 feljegyzi, ahogy Jézus szemekről és fülekről beszél, amelyek nem látnak,
és nem hallanak. A kő, bronz, faszobroknak talán vannak füleik és szemeik, de
se nem látnak, se nem hallanak.
„Urunk, Istenünk, a szemek és fülek tervezője,
kérlek, hadd lássalak olyannak, amilyen vagy! Hadd hallhassam szelíd, halk
hangodat a szívemben! Szeretném használni ezeket a lenyűgöző ajándékokat, hogy
méltóságot és dicsőséget vigyek ebbe a sötét és zavaros világba. Ámen.”
David A. Steen
90. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 16. fejezetéhez (április
16-22.).
Ez a szomorú fejezet
Akháb házának bukását és elpusztulását követi nyomon, amely végső soron Izrael
bukásához is vezetett. Akháb éretlen, halálos dühétől és szeszélyétől, ami
Nábot halálához vezet a vénekig, akik ahelyett, hogy kiállnának a jó mellett,
cinkossá válnak Nábot megölésében, ez a szakasz a bűn erejére összpontosít,
amivel elpusztítja a bűnöst.
Az egyetlen ragyogó
pont ebben a történetben egy névtelen tiszt, aki egy újabb önző királynak, Akháziának
dolgozott. Tanulván a két tiszt hibájából, akik megpróbálták elfogni Illést, a
tiszt alázattal meghajolt Illés előtt és Isten kegyelmét kérte magára és az
embereire. Isten elfogadja ezt, és megkíméli az életét és az emberei életét.
Izráel és Júda
történelmén végighaladva Isten a könyörületességével megengedi azoknak az
embereknek, akik a bűnt választják, hogy folytassák bűneik elkövetését, és nem
pusztítja el őket, de minden egyes esetben eljön a fordulópont, amikor a gonosz
túlságosan megsokasodik és végül igazságot szolgáltat Isten. Akháb és családja
esetében ez a fordulópont Nábot halála. Bár Isten nem öli meg Akhábot a fiáért
érzett bánata miatt, ítéletet hirdet a családja felett.
A figyelmeztetéssel
együtt ígéretet is tartalmaz ez a fejezet. Bár úgy tűnhet, hogy a
gonosz győzedelmeskedik, végső soron Isten az ellenőrzése alatt tartja a
dolgokat és eljön az igazságszolgáltatás ideje. Vigasztalódhatunk Isten
könyörületességében, szeretetében és igazságában, amikor úgy tűnik, az életünk
darabokra hullik körülöttünk.
Heidi Campbell
AIIAS Angol központ
igazgatója
Fülöp-szigetek
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése