Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 14. fejezetéhez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 14. fejezet 630. nap
14.
"Illés lelkével és erejével"
Illés kora óta eltelt hosszú évszázadok alatt a próféta
életét és munkáját megörökítő feljegyzések ihlették és bátorították azokat,
akiket Isten elhívott, hogy a hitehagyás közepette síkra szálljanak az
igazságért. Nekünk "akik az utolsó időkben élünk" (1Kor 10:11),
különösen sokat jelentenek ez igék. A történelem ismétlődik. A világnak ma is
megvannak az akhábjai és jézabeljei. Mi is bálványimádó korban élünk éppúgy,
mint Illés. Most nincsenek látható szentélyek. Bálványokon sem pihen meg a szemünk.
Mégis ezrek követik e világ isteneit - a gazdagságot, a dicsőséget, az
élvezeteket és a tetszetős meséket, amelyek nem tiltják meg az embernek bűnös
szíve hajlamainak követését. A tömegeknek téves fogalmaik vannak Istenről és
tulajdonságairól. Éppúgy hamis istent szolgálnak, mint ahogy azt Baál imádói
tették. Még a magukat keresztényeknek vallók között is sokan kötődnek olyan
erőkhöz, amelyek következetesen szembehelyezkednek Istennel és igazságával.
Elfordulnak Istentől, és az embert dicsőítik.
Korunkban a hitszegés és hitehagyás szelleme érvényesül,
amely állítólag a felvilágosultság, az igazság bizonyos ismerete, de valójában
a legelvakultabb elbizakodottság. Emberi elméleteket dicsőítenek, melyeket
Isten, valamint törvénye helyére tesznek. Sátán engedetlenségre csábítja az
embert, és azt ígéri, hogy engedetlenségével szerzett szabadsága és
függetlensége nyomán az ember olyan lesz, mint Isten. Azt látjuk, hogy az
emberek Isten világos kijelentéseivel szemben foglalnak állást, és
bálványimádóan az isteni kinyilatkoztatás fölé helyezik az emberi bölcsességet.
A világ szokásaihoz való alkalmazkodásuk és hatásaival való azonosulásuk által
annyira eltompul és összezavarodik gondolkodásuk, hogy szinte már nem is tudnak
különbséget tenni a világosság és sötétség, az igazság és tévedés között. Oly
messzire távolodtak a helyes úttól, hogy néhány, úgynevezett filozófusnak a
véleményét megbízhatóbbnak tartják a Biblia igazságainál. Úgy tűnik, hogy Isten
Igéjének kérlelései és ígéretei, az engedetlenség és bálványimádás ellen
meghirdetett ítéletei nem érintik szívüket. Azt a hitet, amely Pált, Pétert és
Jánost áthatotta, idejét múltnak, titokzatosnak, modern gondolkodók
felfogásához méltatlannak tartják.
Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek
3
Amint Salamon folytatja
fia tanácsolását, útmutatásait rövid, bölcs mondásokban fogalmazza meg, amiket
példabeszédeknek nevezünk. Mintha félne, hogy kifut az időből, véletlenszerű
sorrendben osztja meg ezeket a példabeszédeket, mint egy listát. Ez
tanácsadásának egyik jellegzetes vonása. Minden példabeszéd tartalmazza a
tanácsot és a következményeket: mi történik, ha követik a tanácsot, és mi
történik, ha nem. Habár nincsenek egymással összefüggésben, a példabeszédek
mély bölcsességről tanúskodnak, és időtlen tanulságokat tartalmaznak:
„Bizodalmad
legyen az Úrban teljes elmédből;
a
magad értelmére pedig ne támaszkodjál.
Minden
te útaidban megismered őt;
akkor
ő igazgatja a te útaidat” (5-6. vers).
„Vajon nem ígérte meg
Isten, hogy a Szentlelket adja annak, aki kéri?... Egyesek mintha félnének
belekapaszkodni Isten szavába, mintha csak feltételezések lennének benne.
Imádkoznak Istenhez, hogy tanítsa őket, de félnek hitelt adni Isten esküvel
megerősített szavának, és hinni abban, amit Róla tanultak. Ha alázatosan,
tanítható lelkülettel fordulunk mennyei Atyánkhoz, ha akarunk és vágyunk arra,
hogy többet megtudjunk, miért kételkedünk Isten ígéreteinek teljesedésében?” (SDA Bibliakommentár, 3. kötet,
1155-1556. oldal – Ellen White 35. levele - 1893.)
Zárd szívedbe ma a
fejezet egyik példabeszédét, és tanuld meg kívülről!
Jackie Ordelheide Smith
88. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 14. fejezetéhez (április 2-8.).
Az elmúlt években,
amikor időt töltöttem a gyülekezeteimben, egy téma mindig feljött: az emberek
elfoglaltak. Akiket szolgálok, elfoglaltak, stressz éri őket és reménytelenül
szükségük van pihenésre. És ezt a szükséget a pihenésre az egyházon kívüliek is
megérzik.
A szombatnap megtartása
arról szól, hogy megtapasztaljuk az Istenben való megnyugvást. A szombat nélkül
elkezdem elhinni azt a hazugságot, hogy én irányítom a dolgokat, és hogy a
körülöttem lévő világ sikere attól függ, hogy mit teszek. Csak a szombat hit
általi megtartása révén emlékezem, hogy Isten az, aki irányít. Csakis hit által
tudok megnyugodni Krisztus elvégzett munkájában, beleértve a teremtést és a
megváltást egyaránt.
Isten felnevelte a
keresztények generációját, akik, csak úgy, mint Illés, szót emelnek azért, hogy
ne ezen világ élettelen bálványaiba helyezzük bizalmunkat, hanem pihenjünk meg
abban, aki a szombat Ura: a mindenség Teremtője. Micsoda kiváltságunk az, hogy
megtapasztalhatjuk az Istenben való nyugalmat, és meghívhatunk másokat arra,
hogy ők maguk tapasztalhassák meg Isten nyugalmát.
Fernando Villegas
Lelkész/Fiatal
felnőttek Szolgálatának Osztálytitkára
Texico egyházterület
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése